Fodor Miklós

Akkoron

Nem lesz tisztaság,
     darazsak a kiömlött borban,
nem lesz letisztulás
     a szennyes folyóba merülés idején,
nem lesz idő fölfelé tekintvén akkoron
     meredten bámulni égi vizeket
     óriáskerék-küllőiről
     az átforduló világnak.

Vérző képem

Arcomba zuhant a Nap,
felizzott képem,
elindultam, vérző teremtmény,
mert több volt ez, mint jel,
izzó parázs tekergett a szélben
utat rajzolván a rengő Föld testébe.

Ne nézz szét e vidéken,
árnyékom előtted fénylik,
varjúcsapat károgása hallik
a gőzölgő szántások felett.
Képem!, ne keress a hitványságban,
ne aggass ruhámra emberi szavakat,
melyeket látván leborulsz,
de felém se fordulj,
mert fényem nyilaival megvakítanálak,
vagdalt inkább a semmit, árnyakat.

Más népet választok magomnak.