Csáji László Koppány

Ingvár vezér hajóján

(képzeletgalopp norvég rúnakövek alapján)

1.
sötét és végtelen   jéghideg vizeken
siklik két   fekete   viking bárka
egy matróz próbálgatja a harci dobokat
északra északra fel      talán elérjük holnaputánra
kéklő szép északra fel   hallgasd hogy hívogat
hé gyertek ide    fel  észak  halovány aranyára
észak sugaras kincseire
s majd visszatérve   mindenki ránk figyel
megéneklik tetteinket   bizonyára

2.
szúnyogok zuhannak a szőrös égből
szegek  szemek  és szúrós virágok
hajdani lakomákon véres ízek
vörösre festett viking hajókra vésett
smaragd lélek-madár-díszek
sárkányos lobogók filmvásznain  redőt von most a szél
és az észak tornyában őrzött kincsekről mesél
egy tavaszi napon a füstös nagytanácsban   felállt Ingvár vezér
Ma nagy kalandra hívlak titeket  ismét jó vikingek
ti akik hajóimra jöttök   a szerencse fiai s irigyelt legények lesztek
a legdélcegebb ifjakban a legkeményebb hitek
visszatérve   bármennyi  leányt  megszereztek
hiszen nincsen ki helyetekbe álljon   senki más  itt
ti lesztek akik a Nap népének aranyát   velem északon   meglelitek
tudom amint rátok nézek   megrakva már büszke hajóink roskadásig
megjött a szél is   kiáltsunk büszke búcsút most vitézek
szakítsuk szét a tengert mielőtt odaér közülünk egy másik

3.
arany pénzek és arany szobrocskák   fénymagánya
az érték fémes csillogásában lakik törtarany életünk is
szilánkos életünk arany mocska  s a dicsőség arany árnya
belevetem magam  a naplemente mocsáraranyába
baltámat belevágom  aranyló habokba  sárga-kék tengerárba
fényes ősök írták fel nevüket   arany anyám hold-homlokára
de az arany máskor kegyetlen és süket
az arany egyben az élet és az élet átka
az arany a mérték   a bűn és a becsület
izzó aranyálmok vizén úszik a két viking bárka

4.
az első napok csupa nótaszóval teltek
mind büszkék a sorsra  ezt szövik a dalba
egy patkány a fedélzetről a legények
hullámsírba vetnek
és sötét szakálluk mögül   mind  nevetnek
a vitorlákat vörös sávok ékesítik
hogy méltóak legyenek majd a  diadalra
mely felé a hajó   pompás habokon tovasiklik

5.
napról napra heves csatákra várnak
ahol ömlik a vér és dicsőséget ír   mint a   tinta
sziklák és gleccserek között  harsan az ének
hátán rút algatelepek   posványszagú   áramlatának
s nekitámadnak a Nap sarki tekintetének
mindent kikötést újabb   üdv-rivalgás fogad
a habok közt felbukó halak pikkelyei  mintha
csak a tenger lányainak kacsintó szemei lennének
vagy épp   gyáván vicsorgó   ragadozó-fogak

6.
északon kell elhajózni aztán keletre
és ott  messze   messze
a láthatárt érintő napból sajtolták ott az ércet
arra van a jégvilág népének   temérdek aranya
hiszen így mesélték a vének
mélyen belenézve s bátran   lobogó tábortüzekbe
és őrzi a kincset  seregével  a rettentő jég-anya
így mesélik ma is    emlékszünk mindahányan
s ha ennyien mondják   miért ne lenne   igaz
arany s dicsőség    nekem  is   ez a vágyam

7.
ha kiszálltak a partokon dermedt köveken baktattak fel-le
egy rénszarvaspásztort a minap gyorsan agyoncsaptak
mert nem értett a szóból
vinnyogva szállt el a lelke
mégis talán  itt maradt e tájon
mert Ingvár szerint ezen a vidéken élnek a holt lelkek
elindulnak   de másnap megint csak   köd-kopár partokra leltek

8.
az áramlatok és szelek kegyeltjei voltak a hajók
siklottak északra gyorsan s mégis lágyan
a hajótestek farocskáikat bájosan illegették
s a vitorlalányok kedves szelek karján kéjelegtek
Soha még ennyire könnyű utat nem vezettem
három hét
és már ember nem látta vidékre értek
Most forduljunk emberek el   a hideg hős napkeletnek

– – – – – – – – –