Szili Ferenc

történész, levéltáros (Kaposvár, 1934. március 16.)

    „Elemi és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, 1952-ben a Táncsics Mihály Gimnáziumban érettségizett. Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetemen folytatta tanulmányait. A bölcsészettudományi karon 1956-ban középiskolai történelemtanári oklevelet szerzett. Azt követően másfél évtizeden keresztül Kaposvárott, az alma materban történelmet tanított. 1973-tól a Somogy Megyei Levéltárban levéltárosként, főlevéltárosként dolgozott, az 1990– 1998 közötti években pedig az igazgatói teendőket látta el.
    Tudományszervező és kutatómunkájának a főbb állomásai az alábbiak voltak. Kisdoktori disszertációját 1970-ben, kandidátusi értekezését 1985-ben, az akadémiai doktori értekezését pedig 1998-ban védte meg. Regionális kutatása során foglalkozott agráripar-történettel, kandidátusi dolgozatát A cukorrépa termesztése délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893–1948 címmel írta meg. Ezt követően a Somogy megye kereskedelme a kései feudalizmus korában 1700–1848 című kötetet tette közzé. Akadémiai doktori értekezése, Kivándorlás a Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba és Amerikába 1860–1914 című kötete 1995-ben jelent meg. A kivándorlás témájából 2001-ben Vidd el a levelem szép magyar hazámba címmel újabb kötetet jelentetett meg. A második világháború somogyi vonatkozásaival, a holokauszttal, a hatalom s az erőszak kérdésével is intenzíven foglalkozott. Papp Árpáddal közösen jelentette meg az A Kapostól a Donig című kiadványt. Időközben megszerkesztette a Somogy megye a II. világháborúban című kötetet, országos rangú történészek részvételével. A holokausztkötetben a somogyi zsidóság – több szerző részvételével – felemelkedésének és tragikus sorsának útját vázolták fel a XVIII. századtól. A hatalom és az erőszak természetrajza a XVIII–XIX századi somogyi panaszlevelek tükrében című forrásközlése ugyancsak érdeklődést váltott ki.
    A szerző ez ideig hét könyvet jelentetett meg, de számos kiadványt is szerkesztett, többek között a Somogy megye múltjából levéltári évkönyv, a Somogyi Almanach köteteit 1991– 1997 között. Az iskola, s levéltár kiadványsorozatot több mint egy évtizedig szerkesztette, benne számos tanulmányt tett közzé.
    2001-től a Kaposvári Egyetemen docensként dolgozik, agrár- és művelődéstörténetet tanít. Ifjúkorában a város egyik legnépszerűbb sportolója volt, több mint egy évtizeden keresztül NB-II-es labdarúgóként szerepelt a Budafok, majd pedig a Kaposvári Kinizsi csapatában. A sport továbbra is érdekli, 1967-ben testnevelő tanári oklevelet szerzett Pécsett a Pedagógiai Főiskolán, edzői oklevelet a Testnevelési Főiskolán. Nős, felesége gyógyszerész, két felnőtt leánya és öt unokája van.
    A rendszerváltás előtti évtizedek tapasztalatait, vélt és valós sérelmeit a Kaposi kiskönyvtár sorozat 15. számában, a (H)arcok és ál(h)arcok Somogy megyében című kötetben, 1998-ban jelentette meg. A korábbiakban egyik írása A vallatások koreográfiája címmel a História 1992. március 2-i számában jelent meg, amelyben 1958-as kihallgatása történetét írta meg. 1990–1994-ben a közéletben pártonkívüliként aktív szerepet játszott Kaposvár képviselő-testületének tagjaként, elsősorban a kulturális és a tudományos közéletben vett részt.”