Nagy Károly

szociológus, egyetemi tanár (Nyíregyháza, 1934. május 24.)

    A német megszállás alatt lettem tízéves, a szovjet megszállás és a kommunista diktatúra évei alatt telt serdülőkorom, az 1956-os forradalom tett felnőtté, majd negyvenhét amerikai év magyar küldetéssé művelése érlelte a további életemet.
    Vármegyei tisztviselő apám felmenői vasutasok és gazdálkodók voltak, anyáméi evangélikus papok és tanítók.
    Az általános iskola elvégzése után egy évig Budapesten a Fasori Evangélikus Gimnáziumba jártam. 1953-ban Nyíregyházán, a Tanítóképzőben érettségiztem. Két évig a benkőbokori általános iskolában tanítottam, a képesítő vizsga letétele után, 1955-ben kaptam meg a tanítói oklevelemet. 1956 szeptemberétől a Baranya megyei Erdősmecske faluban voltam tanító.
    Erdősmecske Forradalmi Nemzeti Tanácsa elnökévé választottak 1956. október 29-én. A forradalom leverése után a járási székhelyről indított ÁVO-s dzsip elől menekülve hagytam el a falut, november 13-án léptem át a magyar határt Ausztriába, karácsonyra értem az Egyesült Államokba.
    Többféle munkát vállaltam, majd 1958-ban beíratkoztam New Jersey állam Rutgers Egyetemére. 1962-ben kaptam meg pszichológia szakon a B. A. diplomámat. New Yorkban a New School for Social Research Egyetemen folytattam tanulmányaimat, 1966-ban M. A., 1970-ben Ph. D. diplomát szereztem szociológia szakon.
    1965-től 1994-ig tanítottam részidőben a Rutgers Egyetemen, 1968 óta vagyok a Middlesex County College főállású tanára, 1975 óta professzora. Tanítottam a Montclair Egyetemen is, és egy-egy tanulmányi félévet Magyarországon a Janus Pannonius (1994) és a Debreceni Egyetemen (2003) is.
    1960-ban egyik alapítója és huszonöt évig egyik tanítója voltam a Magyar Öregdiák-szövetség New Brunswick-i Hétvégi Magyar Iskolájának. Egyik kezdeményezője voltam az 1970 óta működő Anyanyelvi Konferenciának (A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága), jelenleg társelnöke vagyok.
    Angol és magyar nyelvű tanulmányaim, cikkeim 1965 óta jelennek meg. 1977-től 1997-ig szerkesztettem a Magyar Öregdiák-szövetség – Bessenyei György Kör Tanúk korukról című szóbeli történelem (oral history) előadás- és nyolckötetes kiadványsorozatát a Rutgers Egyetemen.
    Tanítsunk magyarul (1977); Magyar szigetvilágban ma és holnap (1984); Szigetmagyarság és szolidaritás (1988); Küldetésben (1996) és Emigránsok küldetésben (2000) című könyveimben a magyar nyelv és kultúra külföldi fenntartásának, művelésének módozatait, a küldetésszerűen vállalt kettős kultúrájúság jelentőségét elemzem. Szerkesztésemben 1991-ben angolul először jelent meg Bibó István legfontosabb tanulmányainak, írásainak 591 oldalas kötete: István Bibó: Democracy, Revolution, Self-Determination címmel.
    A Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja vagyok. 1976-ban a párizsi Kassák Lajos-díjjal, 1981-ben a Bárczi Géza-emlékéremmel, 1993-ban a Nagy Imre-emlékplakettel, 1999-ben a Magyar Köztársaság Érdemrendjével tüntettek ki.
    Az életutam történetét összefoglaló, dokumentumokkal, fényképekkel illusztrált könyvemet 2003-ban adta ki a Csokonai Kiadó e címmel: Járatlan utakon – korfordulók világában.