Harasztÿ István

szobrász (Pilisszentmárton, 1934. október 31.)

    Nem szívlelem a körmönfont mondatokba bújtatott semmitmondást, ezért csak röviden, az általam lényegesnek tartott dolgokról írok.
    A mobilszobrászat a kinetikus művészet fájának törzse. Hazánkban ez a bizonyos fa csak bokor, jó pár életerős hajtással.

Csúsztatások

    Az általam készített mobilok többsége gépekre emlékeztet, azért, mert azonos a technológia, azonos anyagokat alkalmazok, és mert célom is, hogy hasonlítsanak. Életünk során lényegesen több géppel találkozunk, mint szoborral. A kiállítóteremben a kettő együtt jelentkezik. Mi a különbség a gép és a gépszobor között? A gépet egy bizonyos munka, egy feladat elvégzésére konstruálják. A tervező minden figyelmét e célra összpontosítja. A gépben található, mozgást biztosító, átadó, átalakító elemek szigorú alárendeltjei egy feladatnak, egy célnak, míg egy gépszobor (mobil) néha csak egy gondolat szemléletessé tételét, kitapinthatóságát célozza mozgásában, mozgathatóságában, anyagában, formájában, színében, vagyis összességében. A gépszobor jellegéből adódik, hogy összetett gondolati sorok közlésére is alkalmas. Mozgás-, fény/, hangeffektusai fokozott figyelemfelkeltő igényt támasztanak. A gépszobor hasonló a munkát végző géptestvéreihez: akkor célszerű, ha kevés felesleges elemet tartalmaz. A gépszobor szépsége abból ered, hogy nem akar szép lenni, a funkció kifejezőerejéhez szükséges logikus kapcsolatok tárgyi megformálása nem hagy kívánalmakat. Ha egy gépszobor úgy van megcsinálva, megmunkálva, felépítve, hogy a reá bízott, beleépített elképzelés kimozog, kisugárzik, már elérte a célját, ha ezenfelül még szép is, az nem baj. Egy szobrot nem azért festek szürkére vagy kékre, hogy szép legyen, inkább, hogy ne egye meg a rozsda, és mégis szép, mert megadtam, ami jár neki.

Időmalom

    Sokkal hamarabb kezdtem el mozgó szerkezeteket konstruálni, mint ahogy a művészet szót megismertem. Talán azért van, hogy nem igénylem és nem is tartom fontosnak, hogy szüleményeimet okvetlen művészi produktumnak tartsa valaki; főleg, ha nincs róla meggyőződve. Különben is ez hosszú távon teljesen lényegtelen.
    Gyermekkoromban azért csináltam mindenféle furcsa szerkezeteket, mert ennél érdekesebb játékot sosem tudtam kitalálni magamnak. Később azért folytattam a gépelemekkel való építkezést, mert kiderült, hogy ehhez értek a legjobban. Ma azért csinálom, mert megismertem a művészet sokféle arcát, és én is szeretnék hozzátenni valamit, úgy érzem, bolond lennék, ha nem azt csinálnám, amihez a legjobban értek. Sík Csaba írja Rend és kaland című könyvében: „Harasztÿ nem született művésznek, akadémiai képzés sem nevelte azzá, azért művész, mert a művészet közeledik hozzá.”
    Sok más mellett a legfontosabbnak tartom, hogy a megszerzett technikai ismeretanyagom, manuális készségem birtokában olyan jeleket hozzak létre, melyekben felismerhető a XX. század technikai előrehaladása a hologramtól a Holdra lépésig. Közölni akarom a véleményemet mobiljaimon keresztül arról az időszakról, amelyben megcsináltam őket.
    Egy-egy szerkezet úgy készül, hogy a tapasztalatok leszűrődnek, és lassacskán formát öltenek, pontosabban formákat. Ki kell választanom azt, ami erőmet és tárgyi felkészültségemet nem haladja meg. Elkezdek játszani, és ha többszöri gondolatbeli próba után még mindig fontosnak találom, előveszem az összegyűjtött anyagok közül a hozzávalókat, és elkezdődik az építés.
    Mindig ki kell választani a legcélravezetőbb részmegoldást. A gazdaságos anyagfelhasználás fontos követelmény, a készülő szerkezet szempontjából ugyan lényegtelen, de a mechanikus munkaperiódusokban már motoszkál az újabb elképzelés, és arra is gondolni kell. Az egész folyamatot serkenti a megvalósítás öröme. Néha egy-egy megoldhatatlannak látszó problémán való átkászálódás sikerélménye lelkesít. Sokszor előfordul, hogy a véletlen kínál új lehetőségeket, ezeket illik észrevenni és kihasználni. Szeretem a szép és jó szerszámokat. Igyekszem a legkorszerűbb technikai módszereket felhasználni. Gépi objektumaimat részleteiben és egészében magam készítem. Esetenként, ha célom megkívánja – kellő átalakítás után –, talált, más területeken használt kész egységeket is felhasználok. Csak akkor kezdek el valamit csinálni, ha örömmel tölt el a gondolat; ha valami nem megy, azt nem erőltetem. Kevés mobilt csinálok, de amit elkezdek, azt elég gyorsan befejezem.
    A már elkészült munkámmal többnyire elégedetlen vagyok, ha utólag rájövök, hogy valamit túlbonyolítottam, azt újrakezdem vagy szétszedem, hogy legalább az anyagát újból felhasználhassam.
    Elég ritkán fogadok el kiállításra való felkérést, csak hasonló progresszív törekvésű barátaimmal szeretek nyilvánosan együtt szerepelni.