Thinsz Géza

1934. június 9–1990. július 14.

    Hetvenesztendős lenne Thinsz Géza is. A magyar forradalom leverése után menekült Svédországba, az uppsalai egyetemen tanult, egy stockholmi könyvkiadó vállalatnál dolgozott, 1960-ban jelent meg Még mindig így című első verseskötete, ezt még húsz kötet követte, közöttük svéd költők magyar és magyar költők svéd tolmácsolásai. Svédországban hosszú évtizedeken át, az ugyancsak ott tevékenykedő Csatlós Jánossal együtt, ő volt irodalmunk „meg nem hatalmazott”, de annál eredményesebb „nagykövete”.
    Költői pályája könnyed. hangulatú versekkel indult, bőven áradó lírai érzésekkel reflektált a köznapi élet eseményeire, s enyhe nosztalgiával idézte fel ifjúságának budapesti emlékeit. Mesterének Kosztolányi Dezsőt választotta, de alighanem tanult Berda Józseftől és Nadányi Zoltántól is: az elsőtől játékos erotikát, a másodiktól szelíd életörömöt. Formás dalokban számolt be az idegen környezetben szerzett élményeiről, ironikus életképekben idézte fel a svéd életnek egy közép-európai számára szokatlan tüneményeit. Verseinek nagy része önéletrajzi hátterű, ennek során fanyar humorral eleveníti meg az emigrációs irodalmi életben vagy a mind gyakoribbá. váló hazalátogatások során szerzett tapasztalatokat, illetve a svéd főváros által felkínált erotikus kalandokat.
    Thinsz Géza a XIX. század végén kialakult budapesti dalműfaj hagyományait újította meg, groteszk szójátékok, mi több, szófacsarások által adott a lírai dalnak újszerű hangzást, rövid prózaversekkel, játékos metaforákkal és grammatikával tett kísérletet.
    Költészetének vannak mélyebb rétegei is, ezekben a verseiben mintha fájdalmas-borongós nosztalgia zengene. Elégikus érzéssel tekintett vissza az ifjúság érzelmi kalandjaira, és ahogy súlyos betegsége elhatalmasodott, mind fájdalmasabb érzéssel kommentálta megpróbáltatásait. Ötvenhatodik születésnapja után nem sokkal, még költői erejének teljében távozott az élők sorából.

Pomogáts Béla