Mohó fogyasztók vagyunk
Még gazdagabb, még kövérebb és még boldogtalanabb
„A bajok forrása a fogyasztói társadalom” – állítja a Világ helyzete 2004 című kiadvány, a Világfigyelő Intézet (Worldwatch Institute) legújabb jelentése. A független, közhasznú magánszervezet kutatói a világfolyamatokat globális szemszögből vizsgálják. Évente kiadott, mértékadó jelentésük a Föld ökológiai, gazdasági és társadalmi változásainak összefüggéseit rögzíti. Az alábbiakban ebből szemezgetünk. A jelentés hamarosan magyarul is olvasható lesz a Föld Napja Kiadó gondozásában.
Világszerte körülbelül 1,7 milliárd ember – az emberiség több mint egynegyede – az elmúlt évszázadban vált „fogyasztóvá” elsajátítva azokat az étkezési szokásokat, szállítási rendszereket és egész életstílust, mely addig a világ gazdag nemzeteire volt jellemző, vagyis Európára, Észak-Amerikára és Japánra. Egyedül Kínában 240 millió ember tartozik a fogyasztók osztályához – akkora szám, mely hamarosan túlszárnyalja az Egyesült Államok-beliekét.
„A fogyasztás növekedése hozzásegítette az embert alapvető szükségleteinek kielégítéséhez és új munkahelyek létrehozásához – mondja Christopher Flavin, a Világfigyelő Intézet elnöke. – De az új évszázadra ez a példa nélküli fogyasztói étvágy megingatta azokat a természetes rendszereket, melyektől mindannyian függünk, és egyben a szegények számára megnehezítette ezen alapvető létszükségletek kielégítését.”
A nagyfokú elhízás és egyéni eladósodás, a krónikus időhiány, a leromlott környezet – mind-mind annak a jele, hogy a túlzásba vitt fogyasztás sok ember életminőségének romlásához vezet. Korunk kihívása abban áll, hogy mekkora mértékben tudunk hatást gyakorolni a kormányzatra, az üzleti világra és az állampolgárokra annak érdekében, hogy tekintetüket a javak féktelen felhalmozásáról átirányítsák egy, mindannyiunk jobb életét szolgáló fejlődés felé.
Az egyéni kiadások – az az összeg, amit egy háztartás a javakért és szolgáltatásokért fizet – 1960 óta megnégyszereződött, 2000-ben elérte a 20 trillió dollárt. Amíg azonban a világ népességének 12 százalékát kitevő észak-amerikai és nyugat-európai lakosság a fogyasztás 60 százalékáért felelős, addig a világ egyharmadát kitevő Dél-Ázsia és Afrikának a Szaharától délre eső része mindössze 3,2 százalékért.
A globális fogyasztók közel fele a fejlődő országokban él. Bár az átlagos kínai vagy indiai jóval kevesebbet fogyaszt, mint észak-amerikai vagy európai társa, Kína és India együtt mégis nagyobb fogyasztói réteggel rendelkezik, mint egész Nyugat-Európa.
A fogyasztás önmagában nem rossz dolog – állítják a világfigyelők. Annak a három milliárd embernek, aki világszerte napi 2 dollárnál kevesebből él, igenis szüksége van arra, hogy fogyasztása jelentősen növekedjék, hogy alapvető szükségleteit, mint az étkezés, tiszta víz és higiénia ki tudja elégíteni. Kínában ugyanakkor igyekeznek megfelelni a hirtelen megnőtt fogyasztói igényeknek, ami egyébként hozzájárul a gazdaság élénkítéséhez, új munkahelyek teremtéséhez és vonzza a külföldi befektetőket.
Kevés példa akad arra, hogy a fogyasztás nekilódult irama fékeződni látszana – kivéve az Egyesült Államokat, ahol az emberek többsége számára bőségesen rendelkezésre állnak azok a javak és szolgáltatások, melyekkel kellően jó életet biztosíthatnak maguk számára.
Ma az Egyesült Államokban több magántulajdonban levő autó fut az utakon, mint ahány embernek jogosítványa van hozzá. Az amerikai háztartásokban 1972 és 2001 között a hűtőszekrények mérete 10 százalékkal nőtt, és az egy lakásra jutó számuk is emelkedett. Az új építésű házak Amerikában 38 százalékkal voltak nagyobbak 2000-ben, mint 1975-ben, ugyanakkor átlagosan kevesebb ember lakik bennük. Mindezek eredményeképpen az amerikai fogyasztói modell, melyben a világ népességének csak 4,5 százaléka vesz részt, a globális szén-dioxid-kibocsátás 25 százalékáért felelős.
A világ rászorulóinak megfelelő élelmiszerhez, tiszta vízhez és higiéniához való hozzájuttatása összességében kevesebből fedezhető volna, mint az az összeg, amit az emberek évente a szépítőszerekre, jégkrémre és állateledelre költenek. Csak a szépítőszerekre (18 milliárd dollár) vagy csak az állateledelekre (Európában és az Egyesült Államokban: 17 milliárd dollár) költött pénzből fel lehetne számolni a világon az éhezést és az alultápláltságot. Az Európában a jégkrémekre költött 11 milliárd dollár elegendő lenne a nőgyógyászati egészségügyi ellátáshoz való vagy minden ember számára a tiszta ivóvízhez való hozzáférés biztosításához. Ennek feléből fel lehetne számolni az írástudatlanságot, és egytizedéből meg lehetne oldani a gyermekek betegségekkel szembeni védetté tételét az egész világon.
A fogyasztás növekedése nem feltétlenül jár együtt a boldogság növekedésével. Az amerikaiak körülbelül harmada állítja magáról azt, hogy „nagyon boldog” – ugyanannyian, mint 1957-ben, amikor az ország csak feleannyira volt gazdag. Egy 1990 és 2000 között 65 országban végzett világméretű felmérés szerint a bevétel és a boldogság mintegy évi 13 000 dollár mértékig emelkedik kéz a kézben. Akinek módjában áll ennél többet keresni, már nem lesz boldogabb.
Az amerikai polgárok az ipari világ leginkább túlhajtott dolgozói közé tartoznak, összehasonlításképpen évente kilenc munkahéttel többet dolgoznak, mint egy átlagos európai.
Amerikában, a gazdag nemzeteknél és számos fejlődő országban a fogyasztás nagyobb mértékben nő, mint amennyit a bolygó elbír. Az erdők, a vizes és más természetes élőhelyek fokozatosan visszahúzódnak, hogy helyet adjanak az embereknek, a házaknak, a termőterületeknek, az utaknak és a gyáraknak. Annak ellenére, hogy vannak jobb alternatívák, a papír több mint 90 százalékát ma is fából állítják elő – elhasználva a világ teljes faállományának egyötödét. Becsült adatok szerint a világ kifogott halállományának kb. 75 százalékát vagy a fenntarthatóság határán, vagy nem fenntartható mértékben halásszák. Annak ellenére, hogy a technológia lehetővé teszi, hogy sokkal nagyobb hatékonysággal használjuk fel az üzemanyagot, mint valaha, az autók és a többi szállítóeszköz a világ energiafelhasználásának 30 százalékáért, illetve a világ olajfelhasználásának 95 százalékáért felelős.
Ezzel egyidejűleg a jelen fogyasztási trenddel szembeni növekvő elégedetlenség következtében fogyasztóvédők, közgazdászok, döntéshozók és környezetvédők felhívják a figyelmet olyan módszerekre, melyekkel a tömegfogyasztás környezeti és társadalmi költségeit – az igények kielégítése mellett – csökkenteni lehet.
A Világ helyzete 2004 különféle lehetőségek egész spektrumát sorakoztatja fel, mellyel mind a kormányzat, mind az üzleti szféra, mind a vásárlók képesek a fogyasztást eddigi útjáról letéríteni:
Ökológiai adózás. A kormányzat eszköze lehet a természeti erőforrásokra elpazarlásának csökkentése érdekében az, ha adót vet ki a gyártókra a környezet használatának igénybevétele okán, illetve ha a termelésre vonatkozó szabványokat és más szabályozó eszközöket vezet be.
Visszaváltás. A világon egyre több helyen vezetnek be a „visszaváltásra” vonatkozó szabályozást, mely szerint a termék hasznos élettartama után a gyártó köteles azt visszavenni és feldolgozni – ezáltal a hulladék lerakásának és égetésének tilalmát juttatják érvényre.
Tartósság. A gyártók termékük ökológiai hatásáért cserébe felelősséggel tartoznak azért, hogy egyrészt olyan utakat keressenek, mellyel csökkenteni tudják a nyersanyag-szükségletüket, másrészt olyan termékeket állítsanak elő, melyek tartósak, könnyen javíthatóak és cserélhetők.
Személyes felelősség. A fogyasztási szokások megváltozásához milliónyi egyéni döntés szükségeltetik, melyet az alapoknál kell kezdeni – végiggondolva az energia- és vízfelhasználást egészen az élelmiszerek beszerzéséig.
Bolond az, aki a fogyasztás pusztító hatalma által támasztott kihívást alábecsüli – összegez Flavin. Ahogyan a zabolátlan étvágy okozta költségek egyre növekszenek, úgy az új típusú válaszok szükségessége is egyre tisztábban látszik. Hosszú távon szükségleteink kielégítése, az egészség megőrzése és egy természetes világ, mely fenntart bennünket együttesen fognak hozzásegíteni ahhoz, hogy mi uraljuk a fogyasztást, és ne a fogyasztás uraljon bennünket.
Pencz Levente fordítása