Makkai-Kiss Nóra


Kettős Áldozat



Ki úgy haladsz

Árnyékoltó

puszta révületben –

Hogy is hallanám

árvult szavad



                             Megbabonázott táj

                             gondolat   szó

                             Minden érzelem

                             mi idegeiden

                             spirálban áthaladt



                                       (Legalább ne tégy

                                       úgy – mint kisgyerek

                                       ki becsöngetett –

                                       azután elszaladt)



                             Hoztam aranyágat

                             sugárzott levelein

                             az életfa ölelő

                             ereje – Nézd



Megtöltöttem minden

létező teret

ahol jársz – Fény

és árny rengetegével



                             Lesz testem is egykor

                             Meglásd – megtelik

                             majd történelmi

                             idővel –

                             Ha ezt akarod



                             De ma még

                             nem tudok

                             többet adni

                             Mint lelkem

                             bolygó áramába

                                     vonni



                             Tétova – Magad

                             és szelíden arra

                             kérni: Maradj



(És ha komisz

        ha konok vagy

        – ha nekem fájsz –

Hogy ezt magadnak megbocsásd

                            Kettős Áldozat)





Tükör által homályosan



Látom – amint könnyem
szárad
Elrabolom új ruhámat
Tavasz-színbe felöltözöm
A lényeget álmaimban elkerítem
Szorosan ölelem – átfogom
Bánatom nincsen
Vigaszom van és kincseim
Nem zavar semmi se

Látom – amint indulok
Egy pillanat még visszanézek
és a tükörképem
kajánul visszakérdez:
Ilyen egyszerű volna mindez?
Miféle próbákat is állottál ki?

A felelet már készen
: viseltem szívemben
gyászát a halálnak
: árvizeit állíthatatlan
könnyeimnek
: hálót vontam
zajgó idegeimnek
nehogy betemessen
fekete keménysége
nehogy elborítson
verejtékező hulláma
nehogy megfojtson
kiszámíthatatlansága

Kereszttüzében álmainak
valóságaimnak
keresem
most gyógyulásom
Már nem szükséges hogy értsem a világot
és benne az igazságot
Ember vagyok
Tükör által
homályosan látok






Összeolvadások


Bátyámnak, 2002. augusztus 30.




Anyám

        Kőszáli sas

Röpülni tud

                  kőben

                  vízben

                  fában



                                   Anyám

                                            Futó madár

                                   Iramlik a széllel

                                            Föld mélyén

                                                      szalad



Anyám

        Nyíló rózsa

        Hulló szirma

borítja a

                  Napot



                                   Anyám

                                            Megtartó

                                                 Varázslat

                                            Hazalátogat

                                            Csillaggá lesz



Anyám álmomban

            Kedvesével

                  álmodik



        Megcirógat

                           és a leomló takarót

                                            testén

                                                 elsimítja



Anyám

        Porszem

        Elkeveredik

                  a réten



                                   Anyám

                                            Felhő

                                   Mosolya

                                        megfesti

                                        az eget



                                                                 Anyám

                                                                 A tilalmak

                                                                        Kertje

                                                                 Beborítja

                                                                     életem



Anyám

        Angyal szárnya

                  Kőkerítés

                  kapuzárja



                         Anyám

                                   Árva

                  vért okádik

        Anyám

                  A szenvedés

                                   Fája



                                            Anyám

                                                      felvérzett tüdő

                                                         Élet-vizet nem

                                                                 ivott soha



                  Anyánk

                                        élő kín volt

                                   Halála életté lett