Vörös István

Tévedések játéka

Az I. és a III. felvonásban a színen három egymás mellett levő lakás látszik. A három lakásban három pár él, történeteik úgy kapcsolódnak össze, ahogy a három lakás.     A három szoba egyszerre szolgál nappalinak, ebédlőnek (van asztal), és ott áll a tv is (jobb oldali lakás) és a számítógép (középső lakás), a tv képernyője a nézőknek nem látható. Az elválasztó falak embernél magasabbak, nem érnek ki a színpad széléig. Az előtérbe mindhárom részből ki lehet lépni, ez birtokon kívüli terület, az előjáték, az átváltozások terepe.     A szobáknak kétféle megvilágítása van. A teljes, amikor ott zajlik a jelenet. A félhomályos, amikor az ott levő figurák jelenléte fontos. Akik mozdulatlanul vagy lelassulva várják, hogy újra szót kapjanak. És lehet egy-egy szobában teljes sötét. Akkor épp az ott nem létük játszik.
Szereplők:
1. János, aki mindenkire képes az akaratát rákényszeríteni.
Az üldözői:
2. egy pap, aki öngyilkosságra akarja rábeszélni.
Kommandósok, akik ártalmatlanná akarják tenni:
3. Schwartzenegger, egy kicsit robotzsarunak tűnik, és két társa, szintén rendőrök.
4-5. Az árnyékai: Stan és Pan, bohóclidércek.
(A rendőröket és a lidérceket ugyanaz játssza.)
A bal oldali szoba lakói, fiatal pár, mindketten az illegális jótevő csapat (Szent Miklós Brigád) tagjai:
6. Kati
7. Tamás.
A középső szoba lakói, középkorú házaspár:
8. Edit, János egykori szeretője,
9. Bence, kiflicsempész.
A jobb oldali szoba lakói, hatvan körül járó élettársak:
10. Margot, halottlátó,
11. Károly, józanítószer kereskedő.
ELŐJÁTÉK
A háttér, a szobák még teljesen sötétek. Az előtér félhomályban. Két groteszk alak tűnik fel. Bohócok? Stan és Pan? Ugrálnak, táncolnak, egymás körül keringenek. A fejük fölül éles fény zuhan le rájuk.
STAN ÉS PAN	(hol felváltva, hol kórusban) Jön az álom, barna féreg, add az erőd az enyémhez, kettő meg egy az tizenöt, be ne üsd most a könyököd, ha megtanulsz madár módra hallgatni az okos szóra, kinyílik majd előtted a másik ember akarata, csak bátor légy, ne nézz hátra, ne roskadj le a díványra, ne bízz a megírt szövegben, amit akarsz, akard egyben, de akarhatod majd másban, más szívében, más agyában, mind azt teszik, amit mondasz, lesz erőd, hogy mást megmozgass, te pedig a miénk leszel, félig semmi, félig lepel, marék halál, marék élet, beszédből készült kísértet.
A lidércek eltűnnek.
ELSŐ FELVONÁS
I. jelenet
Kulcscsörgés, folyosói köszönések hallatszanak, ajtó csapódik, egymás után három. Csapok nyílnak, vécét húznak le, valaki fütyürészik, valaki bekapcsol egy rádiót, állomást keres, aztán kikapcsolja. A színpad még sötét, csak a hátsó ajtókon tör be fény.     A jobb oldali szobába bejön Margot, fölkapcsolja a tévét, színes fény csap ki belőle, de csak halk zúgás hallatszik. Rögtön kimegy.     Tamás bejön, leül a kanapéra, aztán végignyúlik rajta. Lerúgja a cipőjét.
TAMÁS	De jó egyedül. (Elalszik.)
Közben a középső szobába Edit is belépett. A szoba hátsó traktusában számítógépet kapcsol be.     Megszólal egy mobiltelefon, Edit kiveszi a táskájából az övét, de látja, hogy nem az szól, visszateszi. Leül a gépéhez, dolgozni kezd. Háttal van a közönségnek.     Tamás fölriad első álmából, fölkapja a szobai telefont.
TAMÁS	Halló, ki az? (Belefúj.) De kár, hogy ebben a században születtem. (Föláll, kilép az előtérbe.) Nyomatékosan megkérem önöket, hogy mindenki kapcsolja ki a mobiltelefonját. Nem szeretnék még egyszer fölébredni. Nekem délután szükségem van egy fél óra alvásra. Akinek számítógép van ültetve a fejébe, amennyiben teheti, kérem, azt is kapcsolja ki. Legyenek már egy kicsit önmaguk. A szívritmus-szabályozók maradhatnak bekapcsolva. A gépfegyvereket remélem letették a ruhatárban. Meg persze a kabátjukat is. Engedjék el magukat két órára. Higgyék el, minden ugyanúgy fog menni maguk nélkül is odakint. Szóval megígérik? Mehetek aludni? (Visszalép a szobájába, de még oda se ér a kanapéhoz, mikor belép Kati.)
KATI	Szia, mi újság?
TAMÁS	Már megint volt egy furcsa telefon.
KATI	Fölvetted és nem szólt bele senki, igaz?
TAMÁS	Igen.
KATI	És éppen aludtál, ha nem csalódom.
TAMÁS	(A leleplezés súlya alatt nyögve.) Igen.
KATI	Ezerszer magyaráztam már neked, hogy napközben egészségtelen aludni. Mindenfélét összeálmodsz, aztán csodálkozol, ha megmagyarázhatatlan dolgok történnek veled.
TAMÁS	De az is elképzelhető, hogy meg lehet magyarázni. Lehet, hogy már a nyomunkban vannak.
KATI	Kik?
TAMÁS	A titkosrendőrök.
KATI	Szerinted vannak titkosrendőrök? Létezik egyáltalán rend? Előbb hiszek az ördögök vagy a tirannoszauruszok létezésében, mint a rendőrökében.
TAMÁS	De hát tirannoszauruszok igenis léteztek.
KATI	Lárifári. Nagy humbug az egész a csontokkal meg a meteorbecsapódással együtt. Arról van szó, hogy nem lenne szabad délután aludnod, akkor nem hinnél el ilyen sületlenségeket. A délutáni alváskor minden vér a fejbe tódul, úgyhogy az agy működésében görcs áll be. Mint egy számítógépvírus. A test többi része elernyed, a szív lelassul, a vér alig mozdul. Isten hatezer évvel ezelőtt teremtette a világot, azóta hátrafelé zuhan az időben, ki tudja, hová.
TAMÁS	(Sóhajt.) Én egyszerűen csak álmos voltam, és ha nem alszom, eltompulok, mint egy őslény.
KATI	Te mindig álmos vagy. (Kimegy.)
TAMÁS	Te pedig sose. (Lefekszik újra.)
II. jelenet
Editék ajtaja kinyílik, János és Bence zúdulnak be.
JÁNOS	Ne pofázz! Befelé.
Bence valósággal berepül a szoba közepére. János hátracsavarva tartja a karját. Ekkor gyúl ki fölöttük a fény.
EDIT	(Fölpattan a gép mellől.) Mit jelentsen ez?
JÁNOS	(Rácsodálkozik Bencére, láthatólag megismeri, gyorsan elengedi a karját.) Hát csak összefutottunk az utcán.
BENCE	(Ő is felismeri Jánost, zavartan magyarázkodik.) Ez az úr megszólított a ház előtt. Menedéket kér nálunk.
EDIT	Mért pont minálunk? (Ránéz Jánosra, úgy tűnik, hogy ő is felismeri.) Mért van szüksége magának menedékre? Üldözi valaki?
JÁNOS	Mindenki.
EDIT	És most azt akarja mondani, hogy fehér köpenyes gonosztevők elől menekül hozzánk, akik fogva akarják tartani egy rácsos ablakú épületben. De én semmiképp se megyek velük maga helyett.
JÁNOS	(Nevet.) Nem vagyok bolond. Bár ki tudja. Engem katonák üldöznek.
BENCE	(Fölényesen.) Háború van?
JÁNOS	Bizonyos értelemben igen. Lassú és láthatatlan, de súlyosabb, mint az eddigiek közül bármelyik.
EDIT	Maga tehát próféta?
JÁNOS	Sejtelmem sincs róla, hogy mi vagyok. Csak annyit kérek, hogy meghúzhassam itt magam erre az éjszakára.
BENCE	Kéri?
JÁNOS	Kérem.
Kintről lábdobogás hallatszik.
JÁNOS	Valaki jár a folyosón.
A két férfi leroskad, belesüppednek a székekbe, szinte ott sincsenek.
EDIT	Megnézem, ki az. (Kimegy.)
III. jelenet
Nyílik az ajtó a jobb oldali lakásban. Károly lép be. A konyhaajtón Margot jön ki, egymás nyakába borulnak.
MARGOT	Nehéz napom volt.
KÁROLY	Az enyém viszont jó.
MARGOT	Akkor te mesélj!
KÁROLY	Te nem érzed úgy néha, mintha Isten figyelne?
MARGOT	Soha. Ha látni akarom, nekem kell belemerednem a semmibe, de többnyire képtelen vagyok megpillantani. Ő már a képességeim határán túl van.
KÁROLY	Néha az az érzésem, hogy valaki figyel minket. Ülök, de mintha egy színpadon lennék. Vagy valaki a szomszédból egy kis lyukon át lesne, esetleg egy falra tett üvegpohárral hallgatózna.
MARGOT	Ne törődj a szomszédokkal.
KÁROLY	Hiszen te még beszélgetni is szoktál velük.
MARGOT	Dehogy, csak szavakat váltunk. Oda se figyelek közben.
KÁROLY	Pedig lehet, hogy néha nem árt tudni, ki a szomszédunk.
MARGOT	Azt mondtad, jó napod volt, erre úgy leckéztetsz, mintha valami nagy baj történt volna.
KÁROLY	Az persze nem lenne jó, ha figyelnének. Az én munkám titkos.
MARGOT	Titkos? Hiszen mindenki tudja, hogy a trafikodban nemcsak cigit meg busz- és repülőjegyet árulsz.
A mindenki szóra János fölneszel a szomszédban, föláll, a falhoz tapasztja a fülét.
KÁROLY	Mindenki? Mindenki azért csak nem tudja. Vagy gondolod, hogy már a nyomomban vannak?
MARGOT	Kik?
KÁROLY	A titkosrendőrök.
MARGOT	Szerinted vannak titkosrendőrök? Létezik egyáltalán rend? Előbb hiszek az ördögök vagy a tirannoszauruszok létezésében, mint a rendőrökében.
KÁROLY	De hát tirannoszauruszok igenis léteztek.
MARGOT	Lárifári. Nagy humbug az egész a csontokkal meg a meteorbecsapódással együtt. Te árulsz józanítószert? A sok információ úgy elvette az eszedet, mintha egész nap csak számítógépes játékot játszanál.
KÁROLY	Hát nem te vagy, aki egész nap a virtuális térből rángatsz ki üzeneteket?
MARGOT	Én azért nem nevezném virtuális térnek a halottak világát.
KÁROLY	Hogy tudtunk egy életet leélni egymással, mikor ennyire különbözünk?
MARGOT	Miből gondolod, hogy különbözünk?
KÁROLY	Abból, hogy te még önmagadtól is különbözöl. Halottlátó vagy. Ugyanakkor nem hiszel semmiben. Se a misztikusban, se a tudományosban.
MARGOT	Tulajdonképpen én sem értem, hogy bírom ki veled. Nem tudom, hogy szeretlek-e. De talán nem is gyűlöllek. Nem tetszel, de nem is talállak rondának. Nem kívánok lefeküdni veled, de nincs is ellenemre.
KÁROLY	Ha érdekel, én megmondom, mért élek veled.
MARGOT	Azt mondod, különbözök önmagamtól. Lehet. De nem hihetek semmi misztikusban, mert a túlvilág sivár útjait pontosan ismerem, és tudom, hogy a többi csak emberek által levágott hiszti. Akárcsak a tudomány. Örök tízévesek azt játsszák, hogy már felnőttek. De egy-két utcalakót kivéve van-e felnőtt ebben az országban?
KÁROLY	Akarod, vagy nem akarod?
MARGOT	Mit?
KÁROLY	Hát azt tudni, miért élek veled?
MARGOT	Mért, te velem élsz?
KÁROLY	Ezt hogy érted? Talán nem élünk együtt?
MARGOT	Napi 12 órát a trafikban töltesz. Még vagy kettőt kocsmában. Ha árut beszerezni mész, napokig nem látlak. Lehet akár két vagy három ugyanilyen lakásod, ugyanilyen élettárssal, sőt megeshet, hogy az egyikük egyenesen a feleséged.
KÁROLY	De nincs!
MARGOT	Szóval mit akartál mondani, miért is élsz velem?
KÁROLY	Á, semmi, csak összevissza beszélek. Ne hallgass rám.
MARGOT	Akkor megmondom én. Érdekből. Érdekből élsz velem. Nem csalsz meg, azt tudom, én is csak összevissza beszéltem. De nem is szeretsz. Nem baj. Azt hiszed, hasznos üzeneteket közvetíthetek neked a túlvilágra, és a halottak, mint valami műhold visszaverik az üzeneteidet. Jellemző a butaságodra, hogy ilyesmit komolyan tudsz gondolni.
KÁROLY	Az pedig a te butaságodra, hogy nem jöttél rá, a dolog tényleg működik. Néha még saját magamnak is tudok így üzenni a múltba vagy a jövőbe.
MARGOT	Szóval elismered, hogy csak kihasználsz.
KÁROLY	És te? Te meg tudnál lenni az énáltalam számolatlanul szállított józanítószer nélkül?
MARGOT	Honnan tudod, hogy szedem?
KÁROLY	Azt hiszed, nem venni észre az édeskés leheleteden? Meg azon, hogy sokkal csúnyább vagy, mint akik aggálytalanul átadják magukat a levegő kábítószer-tartalmának. Megcsúnyultál, mert olyannak látod a világot, amilyen. De én pont ezért szeretlek. A sok szép ember között, aki a világban járkál, rajtad látszik, hogy még vagy valaki.
MARGOT	Hát mégis szeretsz?
KÁROLY	Nem tudtad?
MARGOT	Tudom én, csak azon lepődtem meg, hogy te is tudod.
KÁROLY	Mért ne lennék tisztában a saját érzelmeimmel?
MARGOT	Nem szokás. És te nem szeded, csak árulod a józanítószert.
KÁROLY	Továbbadni több, mint elfogyasztani.
MARGOT	Ne legyél már ilyen ünnepélyes. Szóval, mért volt olyan jó a napod?
KÁROLY	Csak egy megmagyarázhatatlan érzés. Ma valami történni fog.
MARGOT	Mi?
KÁROLY	Nem tudom. És nem is velünk. Ma történik valami, ami mégis velünk történik.
MARGOT	Megváltás? Ilyesmire gondolsz? Nem inkább holnap lesz?
KÁROLY	Én nem félek a haláltól. Valami olyan jelent meg előttem, ahogy magányosan a trafikomban ültem, kint pedig letépett plakátokat, nejlonzacskókat görgetett a szél, ami egyszerre volt fölkavaró, mint a bors, és elzsongító, mint a fahéj. Senki nem járt az utcán, nagy ritkán ócska teherautók vagy rozsdás lánctalpasok döcögtek el magányosan álló boltom mellett. Néha azt szoktam érezni, hogy egy hirdetőoszlopban ülök. Most egyenesen úgy tűnt, mintha egy villanyoszlop belsejében lennék. Haldokló szú a kátrányos fában.
MARGOT	Nálad ilyen egy jó nap?
KÁROLY	Még nem fejeztem be. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy besüt a kis ablakon a nap.
MARGOT	Tudod, hogy ez lehetetlen. Mióta végleg kilyukadt az ég, műholdak közé feszített fóliák védik az életünket. Nincs napsütés.
Kintről megint járkálás hallatszik. Katonásnak tetsző léptek. Aztán semmi. Károly és Margot egy pillanatra elhallgatnak. Közben Bence suttogva kérdi Jánost.
BENCE	Miről beszélnek?
JÁNOS	Rólam.
BENCE	Tudják, hogy itt vagy?
JÁNOS	Ugyan.
Újra furcsa zajok kintről.
KÁROLY	Én a halálnál talán jobban félek attól, ha a tudtom nélkül akarják védeni az életemet.
MARGOT	De erről tudsz.
KÁROLY	Nem tudok semmit. Sokat beszélnek a fölénk feszített védőernyőről. De hogy ennek a beszédnek van-e köze a valósághoz, arról sejtelmem sincs.
MARGOT	Tudhatod, hogy egy szó sem igaz abból, amit mondnak.
KÁROLY	Nem tudom. Már az is kiszámítható lenne. Valami megbízható. Ahogy ott ültem ma a trafikomban, ebben a betonba szúrt hajtűben, mégis olyan bizalom fogott el, olyan magabiztosság és remény, hogy hirtelen úgy tűnt, mintha a tű belsejébe besütne a hold, a fénye a falon folydogálni kezdene, és a padlón egy marék higany gyűlne össze.
MARGOT	Vevőd volt legalább?
KÁROLY	Ki vesz manapság józanítószert? Vagy legalább egy pakli cigit? Buszjegy se nagyon kell, hiszen rég nem közlekednek városi buszok. Nem is tudom, miből élünk.
MARGOT	De én tudom. Az én jövedelmemből.
IV. jelenet
A bal oldali lakás ablakán három katona mászik be. Nézelődnek, kutakodnak. Az egyik a kabátját az alvó Tamásra dobja. Miután eredménytelenül keresgéltek, kimásznak az ablakon.     A motoszkálásra János átfut a balra levő szoba falához, és ott hallgatózik.     Közben Károly a tévére mutat, és ők a beszélgetésüket félbehagyva a képernyőre bámulnak. Lassan leülnek, akkor a fény náluk elhalványul, csak a tévévibrálás világítja őket. A világosság a bal oldali szobában erősödik, amikor a kommandósok elhagyják a szobát.
KATI	(Bejön.) Mi történt? Mért van nyitva az ablak?
TAMÁS	Különös álmom volt. Angyalok jöttek a szobába és fenyőfát díszítettek.
KATI	Pszt! Tudod, hogy a falnak is füle van.
János szégyenkezve ellép a faltól.
KATI	(Túlzó hangsúllyal, mintha egy harmadikhoz beszélne.) Hiszen tilos a fenyőfaállítás. De még a fák emlegetése is. Fák természetesen nincsenek. Ez tény, és nem tudom, hogy lehetne-e rajta változtatni. De bele kell törődnünk abba az információba is, hogy nem is léteztek soha.
TAMÁS	Nem tudok beletörődni. Az angyalok ott álltak az ágyam mellett, letakartak valami illatos anyaggal. Vaníliaszaga volt. Vagy inkább fahéjé.
KATI	Angyalok. Végül is jó lenne, ha léteznének. Legalább elvégeznék a mi munkánkat.
TAMÁS	(Felül.) A mi munkánkat más sosem végezheti el.
KATI	És az álmodban az angyalok?
TAMÁS	Nem is tudom, hogy volt. Mért van az, hogy az ember olyan hamar elfelejti, mit álmodott?
KATI	Mert álmok sincsenek.
TAMÁS	Te nyitottad ki az ablakot?
Miközben a fény elhalványul náluk, Tamás újra visszafekszik a heverőre, Kati pedig kikönyököl az ablakon.
V. jelenet
BENCE	Mi van, mit hallottál?
JÁNOS	Semmit. Azt hiszem, elmúlt a veszély.
BENCE	Miféle veszély? És mit csinálsz itt egyáltalán?
JÁNOS	Te mit csinálsz itt?
BENCE	Én itt lakom. Te viszont megtámadtál engem.
JÁNOS	Nem téged akartalak megtámadni.
BENCE	Akkor kit?
JÁNOS	Senkit. Egyszerűen csak el kellett bújnom, és nem értem rá magyarázkodni.
BENCE	Évek óta nem láttalak. Hová tűntél? Nem érdekel már a kifliüzlet? Nagyon jó odaát a péksütemény. Vagy épp valami nagy ügylet miatt menekülsz a rendőrök elől?
EDIT	(Visszajön.) Elmentek. Gyanús alakok jártak a folyosón. Fekete köpenyben voltak. Az arcukat csuklyával fedték. Talán nem is volt arcuk. Csak a szemük helyén égett valami gusztustalan zöld parázs.
BENCE	Rajongok a fantáziádért.
JÁNOS	Én is… Úgy értem, a képzelet szülte dolgokért általában. De sajnos korántsem képzelgés volt, amit a kedves felesége…d látott.
EDIT	Maguk… tegeződnek?
JÁNOS	Legjobb lenne, ha tegeződnénk, mert a bizalmukat kérem.
EDIT	Én nem bánom. (Mikor Bence nem látja, észrevétlenül megfogja János kezét.)
BENCE	Miféle bizalomról beszélsz?
JÁNOS	Egyszóval tegeződünk? Ezek szerint számíthatok a bizalmatokra? (Mind a kettőnek megfogja a vállát egy patetikus gesztussal.)
BENCE	Miféle bizalomról beszélsz? Hiszen összevissza hazudozol.
EDIT	De Benedek!
JÁNOS	Lehet, hogy tényleg hazudozom. Honnan tudod? Ne a férjeddel szemben védj meg, ha kérhetem.
BENCE	Te tényleg ellenem fordulsz ennek a vadidegennek a védelmében?
EDIT	Ellened fordultam? Nem is vettem észre. És tényleg vadidegen? Nem túlzol egy kicsit?
BENCE	Szóval szerinted én hazudozok?
EDIT	Te mondtad. De nekem valahogy ismerősnek tűnik ez az ember.
BENCE	Igen, és ugyan honnan?
EDIT	Hát, csak úgy ismerős. Nem tudom honnan. (János felé fordul.) Mert azt sem tudom, ki maga.
JÁNOS	Nem tegeződünk? Hogy ki vagyok, különben nem fontos. Nem mintha titok lenne, de én sem tudom. Vagyis inkább nem érdekel. Pontosabban, szeretném eltitkolni magam elől. De előletek, kedves barátaim, nem titkolhatom el. Most tehát, engedjétek meg, hogy úgy mondjam el nektek, hogy én ne tudjam meg belőle.
BENCE	Hát, ha ilyen zavarosan fogsz beszélni, nem tudom, hogy sikerül-e?
EDIT	Mi ebben a zavaros?
BENCE	Már megint kezded?
EDIT	Nem értem, mért vagy féltékeny erre az idegenre.
JÁNOS	Tőlem nincs miért félni.
EDIT	Nem is félelmet, hanem féltékenységet mondtam.
JÁNOS	Tudom. Azért mondtam, mert úgy látszik, igazatok van. Nekem állandóan hazudnom kell. Nem tehetek róla. Egy hazugságmérő mutatója azonnal megőrülne tőlem. De hát amiről nem lehet beszélni, arról hazudni kell.
BENCE	Én ezt nem így ismerem.
EDIT	Én meg semmiféle ilyen mondást nem ismerek. Mért, szerinted hogy lenne helyesen? Amiről nem lehet semmit tudni, arról hazudni kell?
JÁNOS	Így se rossz.
EDIT	Vagy: amiről nem lehet álmodni, arról hazudni kell? Vagy: amit nem lehet mérni, arról hazudni kell?
BENCE	Uralkodj már egy kicsit a butaságodon!
EDIT	Én pedig azt hittem, sose voltam még ilyen okos életemben.
JÁNOS	Így szokott ez lenni. Mikor az ember azt hiszi, hogy most valami nagyon jót mondott, akkor biztos, hogy a többieknek egyáltalán nem fog tetszeni. Az én borzasztóan torzítja a valóságot. Ezért kell nekem is állandóan hazudoznom. Velem kapcsolatban egyáltalán nincs is igazság.
BENCE	Na ne mondd!
JÁNOS	De. Inkább most gyorsan ki is mondom. Én bárkire és bármire rá tudom kényszeríteni az akaratom.
KATI	(Ellép az ablaktól.) Ide nézz csak! Ezt kívülről nyitották ki. De az lehetetlen. Hiszen a harmadik emeleten vagyunk. Valaki járt a szobában. Nem vetted észre? Figyelsz te egyáltalán? Már megint alszol? Veled aztán öröm beszélgetni. (Kimegy.)
MARGOT	(Tévénézés közben.) Mik vannak. Az ember már nem is tudja, hogy hol él.
KÁROLY	Úgy rabolni ki egy bankot, hogy a kulcsokat, a kódot önként adják át az alkalmazottak.
MARGOT	Az egyik még a saját aktatáskáját is kiürítette, hogy abba tehesse be a támadó a pénzt.
KÁROLY	És utána még azt merik állítani, hogy egy idegen akaratnak engedelmeskedtek.
MARGOT	Mind ki kéne végezni az ilyet.
KÁROLY	Akkor legalább az ügyfeleid lennének, mi?
EDIT	(Kilépve a mozdulatlanságból.) Szóval veszélyes vagy?
JÁNOS	Én nem. Az akaratom. Néha mintha tőlem is független lenne. Nem tudom megmondani, ki irányítja. Egy élősködő a fejemben? Isten? Ördög? Valamelyik távoli ősöm?
EDIT	Van egy ötletem. Bence, a szomszédban nem egy halottlátó lakik épp? Nem mennél át hozzájuk, hátha tudna segíteni?
BENCE	Mit segíthet itt egy halottlátó? Utálok értelmetlenségeket kérdezni. Ha gondolod, menj te.
EDIT	Az előbb is engem szalajtottatok. Hát nincs benned egy szemernyi udvariasság? Szeretsz te még engem egyáltalán?
Bence kelletlenül feláll. Kimegy. Edit azonnal odaszalad Jánoshoz, megöleli. Az hidegen viszonozza az ölelését, de aztán meg is csókolja.
EDIT	Végre újra itt vagy. Már azt hittem, teljesen elfelejtettél.
JÁNOS	Ugyan. Csak rengeteg dolgom volt.
EDIT	Szeretsz te még engem egyáltalán?
JÁNOS	Ezt kérdezted az előbb is.
EDIT	Mikor? Nem emlékszem.
JÁNOS	Nem tőlem, a férjedtől.
EDIT	Ja, a férjemtől? Hiszen az csak egy piti kis kiflicsempész.
JÁNOS	Kiflicsempész? Hát te tudsz róla?
EDIT	Igen, de ő azt hiszi, hogy mindent el tud titkolni előlem. Játssza a nagy konspirátort. Evvel tanított meg arcból, kézmozdulatokból, nézésekből, hallgatásokból olvasni.
JÁNOS	Ha nincs miről olvasni, akkor hallgatni kell.
EDIT	Mi van már megint?
JÁNOS	Semmi. Csak úgy beszélek.
A jobb oldali lakásban kopogás hallatszik.
MARGOT	Valaki van az ajtó előtt.
KÁROLY	Ki lenne?
MARGOT	Kopogtak.
KÁROLY	Akkor menj, nézd meg, ki az.
MARGOT	Menj te.
KÁROLY	Mi most nem egy idegen akaratnak engedelmeskedünk?
MARGOT	Csak a saját lustaságunknak.
KÁROLY	Az nem ugyanaz?
Újra a tévére merednek.
EDIT	Szeretsz te még engem egyáltalán?
JÁNOS	Ezt kérdezted az előbb is.
EDIT	De te nem válaszoltál.
JÁNOS	Persze hogy szeretlek.
EDIT	Én már nem szeretlek. De most jó lenne, ha itt tudnál aludni nálunk.
JÁNOS	Magam se vágyom egyébre.
EDIT	Átszökhetek hozzád, ha ez a kiflicsempész elaludt. Akkor már inkább te csempészd be a kiflidet nekem.
JÁNOS	Ezt meg honnan veszed?
EDIT	Mit?
JÁNOS	Hogy én is csempész voltam. Ő mondta?
EDIT	Hogy mondhatta volna? Hisz én nem is tudok az ő titkos ügyleteiről. És ő se tud a mi kettőnk titkos ügyleteiről.
JÁNOS	Gondolod? Mi van, ha ő is olyan jól tud olvasni a hallgatásodban, mint te az övében?
EDIT	A hallgatásomban?
JÁNOS	Talán azt hiszed, a te hallgatásod nem átlátszó, mint a fal?
EDIT	Szóval szerinted a fal átlátszó? És az akaratodat pedig mindenki teljesíti? Lehet, hogy mégsem vagy egészen normális? Bár ezt nyilván nem szabadna egyenesen a szemedbe mondanom.
JÁNOS	Te nem érzed úgy néha, mintha Isten figyelne?
EDIT	Soha. Ő már a képességeim határán túl van.
JÁNOS	Néha az az érzésem, hogy valaki figyel minket. Ülök, de mintha egy színpadon lennék. Vagy valaki a szomszédból egy kis lyukon át lesne, esetleg egy falra tett üvegpohárral hallgatózna.
EDIT	Ne törődj a szomszédokkal. Különben nem te hallgatóztál az előbb, amikor kint voltam?
JÁNOS	Néha nem árt tudni, ki van a szomszédban. De te ezt honnan tudod?
EDIT	Te nem érzed úgy néha, mintha Isten figyelne?
JÁNOS	Soha. Azt mondtad, nem hiszel Istenben, erre úgy leckéztetsz, mintha egészen közeli embere volnál.
A szomszédban megint kopognak. Erre csak a középső szoba fénye alszik el, de a jobb oldali félhomályban marad. Akkor csöngetés. Károly végre föltápászkodik, és kimegy megnézni, ki az.     De a fény a bal oldali szoba fölött erősödik meg. A kommandósok ezúttal az ajtón törnek be, és azonnal az alvó Tamáshoz mennek oda, kiugrasztják az ágyból, jóformán még föl sem ébredt. Kati azonnal bejön.
SCHWARTZENEGGER	Ébresztő! Ne pofázz! Kezet a fej fölé.
KATI	Mit jelentsen ez?
SCHWARTZENEGGER	Hát csak összefutottunk az utcán. De aztán elveszítettük egymást. És nagyon hiányzott már nekünk ez a kis akarnok. Az aktatáskás rabló.
TAMÁS	Ez az úr már órák óta itt ólálkodik a ház előtt. De mit keres nálunk?
SCHWARTZENEGGER	Maga mit keres ebben a lakásban? Üldözi valaki?
TAMÁS	Senki. Mért, maga üldöz valakit?
A fény hirtelen a jobb oldali szobára vált. Károly az ajtón kiabál kifelé.
KÁROLY	Van itt valaki?
BENCE	(Még az ajtón túlról, alig láthatóan.) Senki.
KÁROLY	Akkor meg minek kopog?
BENCE	(Zavartan belép az előszobába.) Senki csak én, a szomszéd.
KÁROLY	Miben segíthetek? Épp tévét nézünk.
BENCE	(Fölvillanyozódva.) Van műsor?
KÁROLY	Csak hírek. Szóval? Hangos a tévé? Halkítsuk le?
BENCE	Dehogy. A segítségét kérjük. Illetve azt hiszem, inkább a kedves feleségéét.
KÁROLY	Miben tud ő segíteni? Maholnap hetvenéves. Rokkantnyugdíjas.
BENCE	Hetvenéves? Ezt nem gondoltam volna.
KÁROLY	Nem azt mondtam, hogy hetvenéves, hanem hogy maholnap annyi. De ötven már tényleg elmúlt. Különben meg nem vagyunk összeházasodva. Maga honnan ismeri? Látta egyáltalán valaha?
BENCE	Nem emlékszem rá. De a feleségem igen. Őszerinte a kedves élettársa, bocsánat a tévedésért, hogy az előbb feleséget mondtam, szóval hogy a kedves felesége halottlátó.
KÁROLY	Ezt meg honnan veszi?
A fény visszaugrik a bal oldalra. Közben Edit és János csókolóznak.
SCHWARTZENEGGER	Senkit. Azt hiszem, elmúlt a veszély.
TAMÁS	Miféle veszély? És mit csinál itt maga egyáltalán?
SCHWARTZENEGGER	Te mit csinálsz itt?
TAMÁS	Én itt lakom. Te viszont megtámadtál engem.
SCHWARTZENEGGER	Ne tegezz! Én nem akartalak téged megtámadni. Te akartad, hogy megtámadjalak. Minden tetted veszély a fennálló rendre. De most megnyugodhatsz, elmúlt a veszély.
TAMÁS	Tehát maga szerint az én létem akkora veszély a fennállóra, rendnek inkább ne nevezzük, hogy a kezem hátracsavarása helyrebillenti a kizökkent időt?
SCHWARTZENEGGER	Ki ez a nő?
TAMÁS	A feleségem.
SCHWARTZENEGGER	Rá is rákényszerítetted az akaratodat, mi?
KATI	Nem kellett.
A fény baloldalt halványodik, de közben látjuk, hogy Schwartzenegger int, és két segédje Katit is lefogja. A fény átvándorol középre, János és Edit egymás kezét fogva hátrafelé dőlve állnak és bámulják egymást. Már mondanának valamit, de a fény jobb oldalon állapodik meg.
KÁROLY	Mondja meg a feleségének, hogy a halottak csak exhumáláskor láthatók. És akkor jobb nem látni őket.
BENCE	Na ugye. Mondtam neki, hogy értelmetlenség, amit kér, hogy ne üljön föl a szóbeszédnek. Nincsenek is különleges képességekkel megáldott emberek. Mi több, képességeik se nagyon vannak. Talán emberek se igen vagyunk már.
KÁROLY	Maga sértegetni akar?
BENCE	Inkább magamról beszéltem, elnézést.
KÁROLY	Végül is minek kellett volna az a halottlátó?
BENCE	Butaság. Istenről vitatkoztunk. Meg arról, hogy irányíthatja-e a tetteinket valamelyik távoli ősünk. De voltak valaha is őseink? Nem leselejtezett számítógépek vagyunk? Vannak tetteink?
KÁROLY	Uram, felejtse már el ezt az apokaliptikus szöveget. Nem varjú maga, hogy károgjon. Tudom én, mi a baj magával. Nincs szüksége véletlenül egy kis józanítószerre?
BENCE	És magának valódi kiflire a határon túlról?
KÁROLY	Mi csak húst eszünk.
BENCE	Maga ilyeneket árul? Bocsánat, hogy zavartam. (Elindul kifelé.)
KÁROLY	(Utána szól a folyosóra.) Nem akarja a világot olyan szürkének és feketének látni, mint amilyen? És fehérnek? Az is van benne.
Kati és Tamás már egy-egy székhez kötözve ülnek. Fény.
SCHWARTZENEGGER	Mondd meg a feleségednek, hogy ha így folytatja, legközelebb csak az exhumálásotokkor találkozhattok. És akkor már jobb nem találkozni.
TAMÁS	(Katinak.) Nem kéne inkább beszélnünk?
KATI	(Tamásnak.) Ne legyél így beszarva. Ők másról beszélnek. De nem tudom, miről. Mondd meg nekik te is, hogy ne üljenek föl a szóbeszédnek. Nincsenek is különleges képességekkel megáldott emberek. Mi több, képességeik se nagyon vannak. Talán emberek se igen vagyunk már.
SCHWARTZENEGGER	Sértegetni akarsz?
TAMÁS	Inkább önmagáról beszélt, azt hiszem.
KATI	(Tamásnak.) Sértegetni akarsz?
SCHWARTZENEGGER	Én meg azt hiszem, hogy leginkább rólad beszélt ez a szerencsétlen tyúk. Jól meg van áldva veled. Micsoda gerinctelen alak.
KATI	Lényegében Istenről vitatkoztunk. Meg arról, voltak-e valaha is őseink. Nem leselejtezett számítógépek vagyunk? Vannak tetteink?
SCHWARTZENEGGER	Sértegetni akarsz? Nektek különben nagyon is vannak tetteitek. Ki rabolta ki ma az Interkomputer Bankot?
TAMÁS	Már az is tett?
SCHWARTZENEGGER	Szóval te?
TAMÁS	Én? Dehogy. Egész nap itthon voltam, és aludtam.
SCHWARTZENEGGER	Hát ez különben hihetően hangzik. Biztos nagy lehetsz az alvásban. De a nyomok sajna ide vezetnek.
KATI	Miféle nyomok? Miféle bankrablás?
SCHWARTZENEGGER	Ti nem néztek tévét?
KATI	Aludtunk.
SCHWARTZENEGGER	Nem tudjátok, hogy napi három órát kötelező tévét nézni?
TAMÁS	De tudjuk. Csak olyan ritkán van műsor. Néha egész hónapban semmi. Olyankor én elalszom.
SCHWARTZENEGGER	(Kicsit enyhültebb hangon, de közben meglegyintve Tamás arcát:) Mit számít az. Te talán nem akarod a világot olyan szürkének és feketének látni, mint amilyen? És fehérnek? Az is van benne.
A fény hirtelen a középső szobára vált. Belép Bence. János és Edit zavartan szétrebbennek.
BENCE	Mi történik itt? Zavarok?
EDIT	Igen. Épp Istenről beszélgettünk.
JÁNOS	Mi van a halottlátóval?
BENCE	Miféle halottlátó? Egyszerűen kiröhögtek. A férfi, aki ott lakik, egy ellenszenves alkoholista. Nála vagy húsz évvel idősebb nővel él. A képembe vágta, hogy csodák nincsenek, hogy Isten nincs, és hogy hagyjuk őket nyugodtan tévézni.
JÁNOS	Van műsor?
BENCE	Azt nem mondta.
EDIT	Biztos, hogy jó helyen jártál?
JÁNOS	Lehet, hogy benne vagyok a hírekben?
BENCE	Nem, egész biztos, hogy nem jártam jó helyen. Sose gondoltam volna, hogy ilyen disznóól van a szomszédunkban. El kellene költözni innen. És az a szag! Nohát, ha azt éreztétek volna.
EDIT	Hullaszag?
BENCE	Igen, olyasmi.
JÁNOS	Akkor pedig mégiscsak jó helyen jártál. A halottlátóknak erős szaguk van.
BENCE	De a férfi valami józanítőszerről zagyvált.
JÁNOS	Józanítószer? Átmegyek hozzájuk.
EDIT	Minek az neked?
JÁNOS	Tisztán akarok látni, ha tükörbe nézek.
BENCE	Jobban tennéd, ha inkább egyáltalán nem néznél tükörbe.
EDIT	Szerintem is.
Jobb oldal.
MARGOT	Ki volt az?
KÁROLY	A szomszéd. Téged keresett.
MARGOT	Akkor mért nem szóltál?
KÁROLY	Baromság. Halottlátó kellett volna nekik, mert nem tudták eldönteni, hogy Isten él-e vagy halott.
MARGOT	De hiszen mi is épp erről beszélgettünk.
KÁROLY	Nem emlékszem. Mintha inkább arról lett volna szó, hogy mért szeretjük még mindig egymást.
MARGOT	Nem emlékszem. De azért megkérdezhettél volna engem is, hogy nincs-e szükségem egy újabb ügyfélre! Én különben tényleg szeretlek. És ha alkalmas rá a megrendelő, akkor egyszer talán Istenre is rápillanthatok a túlvilág vizslatása során. Volt benne elég erő? El tudott volna jutni addig a körig, ha átlököm a halottakhoz?
KÁROLY	Nem volt benne semmi erő. Úgy láttam, semmiben sem hisz. Tudod, az a piti kiflicsempész a szomszédból. Mindjárt kiflit is akart eladni nekem.
MARGOT	Vehettél volna. De te, remélem, nem tukmáltad rá a józanítószered.
KÁROLY	Dehogy.
MARGOT	Különben nem is tudom. Lehet, hogy épp ő lenne a legalkalmasabb.
KÁROLY	Mire?
MARGOT	Bemenni a túlvilágra.
KÁROLY	Mért, az lehetséges?
MARGOT	Nem hiszem. De meg kéne próbálni. Érte talán nem lenne kár.
KÁROLY	Nekem mindig azt mondtad, nincs is túlvilág, és csalás az egész, amit csinálsz. Szemfényvesztés.
MARGOT	Azt nem mondtam, hogy csalás. De azt biztos, hogy szemfényvesztés.
KÁROLY	Átmenjek szólni neki?
MARGOT	Csak az ajtón kopogj halkan. Ha nem jönnek ki, hagyjuk.
VI. jelenet
Bal oldal.
SCHWARTZENEGGER	Nos, egyre inkább úgy tűnik nekem is, hogy talán nem te vagy a bankrabló. Csakhogy bizonyítékok szólnak ellened.
KATI	Melyikünknek beszélsz?
SCHWARTZENEGGER	Ne tegezz! Nem is tudom. Épp ez a probléma. Sejtelmem sincs, melyikteknek kéne beszélnem. A tanúk férfiról szólnak, de végül is megtéveszthetted őket.
TAMÁS	A pontosság kedvéért: ő ma egész délután nem is volt itthon.
SCHWARTZENEGGER	Hát nem aludtatok?
TAMÁS	Én aludtam.
SCHWARTZENEGGER	Csak az a baj, hogy a bizonyítékok rád utalnak. Nem te ólálkodtál pár órával ezelőtt az utcán?
KATI	Ő? Dehogy. Itthon tespedt egész nap.
SCHWARTZENEGGER	Épp ez az. A gyanú szétesik közöttetek. Azt persze csinálhatnám, hogy az egyikteket megölöm, és az egyensúly rögtön helyreállna. (A háttérben álló két famulus azonnal készségesen előugrik, de leinti őket.) Csakhogy engem, bár nem lenne feladatom, de az igazság érdekel.
KATI	Az igazság? Akkor talán nem is állunk olyan messze egymástól.
SCHWARTZENEGGER	Miből gondoltad, hogy messze állunk egymástól?
KATI	Végül is maga mégiscsak foglyul ejtett minket.
Jobb oldal. Károly, ahogy kinyitja az ajtót, egy embert pillant meg. A pap az. Kérdés nélkül benyomul az előszobába. Becsukja maga után az ajtót.
PAP	Na végre, azt hittem, sosem nyitják ki. Már egy órája kopogok. Nyugalom, senki nem követett.
KÁROLY	Ki is követte volna? És egyáltalán, ki maga?
PAP	Pap vagyok. És mindent tudok rólad. Segíteni akarok neked, fiam.
KÁROLY	Mi az, amiről tud, atyám?
PAP	A viselt dolgaidról.
KÁROLY	Nekem csak viselt ruháim vannak, atyám.
PAP	Ne szólíts folyton atyádnak, nem látod, hogy fiatalabb vagyok, mint te? És nem adni akarok, hanem elvenni tőled.
KÁROLY	Nem azt mondta, hogy segíteni akar?
PAP	De azt, csakhogy nem olyan könnyű, amit mondani akarok. Nem mehetnénk inkább be?
KÁROLY	Dehogynem. Bemutatom az élettársamnak.
PAP	Nem egyedül élsz? Erre nem számítottam. Menj előre, nekem egy kicsit gondolkodnom kell, hogy most mit csináljak.
Közép.
JÁNOS	Úgy érzem, nem hisztek nekem.
BENCE	Mit kéne elhinnünk neked?
JÁNOS	Elhinni semmit. Nem becsapni akarlak titeket. Bár jobb lenne, ha csak ennyi lenne a tét.
EDIT	Tét? Kártyázunk talán?
JÁNOS	Nem is rossz ötlet. De játsszunk nyílt lapokkal.
EDIT	Az unalmas.
JÁNOS	Majd meglátjuk. Adjatok egy füzetet. Le kell írnom valamit, hogy bebizonyíthassam.
BENCE	De az Isten szerelmére, mit?
JÁNOS	Már mondtam. Hogy befolyásolni tudom mások akaratát és cselekedeteit.
BENCE	Mért kell azt bebizonyítani?
JÁNOS	Hogy lássátok, milyen veszélyes, és megértsétek, hogy tényleg üldöznek.
BENCE	Szerintem inkább jó hecc lehet. Nyilván az irigyeid szeretnék megszerezni tőled a titkot.
EDIT	Veszélyben leszünk?
JÁNOS	Remélem, nem. De azért vigyázzatok, amennyire tudtok. Én is félek.
Jobb.
MARGOT	Ki maga?
PAP	Nem számít, vagyok aki vagyok, mindegy. Egy jóakarótok.
KÁROLY	Érdekes, épp Istenről beszélgettünk.
MARGOT	Hazudik. Mi nem szoktunk Istenről beszélgetni.
PAP	(Megörül.) Gondolom, nem hisztek benne.
MARGOT	Mért tolakodik maga ide? Mi jót akar? Istenről beszélgetni? Teremtőnek kiadni magát? Vagy inkább az életünkre tör? Nem szeretem a jóakaratot. Önzés.
PAP	A jó csak a rosszból sarjadhat ki, ellenben a pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve.
MARGOT	Akkor menjen a pokolba valami ösvényen inkább. Belelátok magába. Magának a lelke fekete. Van benne egy kis sötétkék. És egy hosszú sárga csík. Manapság már mindenkit fölvesznek papnak?
KÁROLY	(Margot kezébe nyom valamit.) Vegyél be egy kis józanítószert! Ne haragudjon rá, tisztelendőséged. Halottlátó.
PAP	Józanítószer? Megkóstolhatnám én is?
KÁROLY	Szó sem lehet róla. Papnak sosem adtam el.
PAP	És ajándékba?
KÁROLY	Nem is tudom. Egyetlen pirulát adhatok. Csak az íze miatt.
MARGOT	(Már józanon.) De hiszen nincs is íze.
PAP	Négyszemközt kéne beszélnem veled, fiam.
KÁROLY	Jöjjön el holnap a trafikomba.
MARGOT	Nincs íze, tisztelendő úr, nehogy vásároljon belőle. Ez az ember becsapja magát! Rászokik a józanságra, és mindent szürkének fog látni. Velem is ezt csinálta. Ugye hogy idősebbnek gondolt, mint őt? Pedig tíz évvel fiatalabb vagyok. Tíz évvel. Ne dőljön be neki. Különben meg fogja támadni az értelem, a megfontoltság. Szerény lesz, újra hinni fog. Még talán kételye se támad. Nem fog hányni reggelenként. Ízleni fognak az ételek. Beleszeret majd egy nőbe, és Isten arra fogja biztatni, hogy vegye le a reverendát.
PAP	Holnap eljövök.
A fény elhalványodik. A pap kimegy. Az iménti jelenet alatt azt láttuk, hogy középen János félrevonulva ír, Edit és Bence gyűlölködve figyelik egymást, néha egy-egy pofon is elcsattan. Baloldalt a katonák kioldozzák és elvezetik Katit és Tamást. Mindenhol félhomály.
Függöny.