Boldizsár Péter


Emléksorok Paál Istvánról


„Az elrendelt játék nem játék többé.” (Huizinga)



    Paál István (1942–1998) a hatvanas években vált felnőtté. Szokás nagy generációnak nevezni ezt a korosztályt, ő maga elveszett generációnak érezte. Amikor másodéves bölcsészként 1962-ben belép Szegeden az Egyetemi Színpad együttesébe, az akkoriban divatos szerkesztett irodalmi műsorok mellett új, a magyar közönség előtt jórészt ismeretlen szerzők darabjait is bemutatják. Paál István 1964-ben az Alfred Andersch prózájából írt Karambol című egyfelvonásos rendezésével mutatkozik be az együttesnél. 1965-ben diplomázik, de az együttesnél tovább dolgozik. 1966-ban Slawomir Mrozek Piotr Ohey mártíromsága című darabját rendezi, az együttes sikeresen szerepel vele Zágrábban, az egyetemi fesztiválon. 1967-ben Eugéne Ionesco A király halódik című darabjának rendezésével a falnak fut: Aczél György a harmadik előadás után betiltatja az előadást.
    Az 1968–69-es évadban Paál István Kaposvárra, a Csiky Gergely Színházhoz szerződik, súgóként dolgozik egy évet, közben felvételizik a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakára. Nem veszik fel.
    A hatvanas években a világ fejlődésétől gondosan elzárt, a saját hagyományaiból megújulni képtelen magyar színjátszás a mélyponton vegetál.
    Amikor Paál 1969 őszén visszatér Szegedre, a megújulás lehetőségein töprengve kezdi rendezni az Egyetemi Színpadnál Déry Tibor Óriáscsecsemőjét. Megszületik vele az Egyetemi Színpad 1974-ig tartó nagy korszakának sajátos színházi szemlélete. 1970-ben az Órisácsecsemő elnyeri a legjobb előadás díját az egyetemi színjátszó fesztiválon. Már a próbák alatt feltámad az érdeklődésük Jerzy Grotowsky wroclawi színháza iránt. Lefordítják és alkalmazzák a nehezen beszerezhető elméleti munkákat, és következő előadásuk, a Radnóti Miklós, Pilinszky János és Peter Handke szövegeivel felépített Stációk már magán hordozza a Grotowsky-módszer nyomait. Eljutnak vele a IV. wroclawi fesztiválra, ahol felveszik őket a Nemzetközi Diákszínházi Szövetség tagjainak sorába.
    A vaskos hazugságokra épülő kádári konszolidációs korszak hivatalos kultúrpolitikája mereven elzárkózik ez elől a színház elől, így Grotowsky előadásai, bár sikerrel járják be a világot, Magyarországra nem jutnak el.
    A Szegedi Egyetemi Színpad előadásait sikerük csúcspontján is sanda gyanakvás és gáncsoskodás kíséri a kultúrpolitika és a hivatásos színház részéről. Bátor gondolatokat és éles hangnemet élesztett az Egyetemi Színpad működése: Örök Elektra (1972), a Petőfi-rock (1973) és Sarkadi Imre Kőműves Kelemenje (1974). „Elektra sorsa a későbbi századok és különösen a mi századunk elbukott forradalmainak, mártírjainak sorsát példázza” – írja Nánay István a Színház 1972. márciusi számában.
    A Paál rendezéseivel fémjelzett nagy korszak 1974-ig tartott. Bevégződésének okairól és módjáról nyíltan beszélni nem lehetett. A Film Színház Muzsika megszűnése előtti utolsó, 1990. szeptember 29-i száma részleteket közöl egy Paál Istvánnal 1988-ban készített hosszabb interjúból. A szegedi korszak végéről Paál ezt mondja: „Az együttest – helyzetem lehetetlenné tételével, vagyis a város, a megye és az egyetem által folytatott politikai hajszával – gyakorlatilag megszüntették.” Szegedről való elüldöztetése után egy évig Budapesten, az ELTE Universitas együttesénél dolgozik, ahol vendégként rendezett már Ruszt Józsefnél. 1975-ben a Pécsi Nemzeti Színház hívja meg vendégrendezni. A következő évadtól szerződtetik. Albert Camus Caligulája, Moličre Scapin furfangjai, majd a László Lajos Uránbányászok című szociológiai indíttatású könyvéből készült mű. A Nehézipari Minisztérium be akarja tiltatni túl sötét munkásképe miatt. Alfred Jarry Übü király a következő. Volt, aki magára ismert Übüben. A pécsi pártemberek fortyogva cenzúrázták az előadást, nem sok hiányzott a betiltásához.
    Második pécsi évadának végén Paált Székely Gábor főrendező Szolnokra invitálja.
    1978 telén a forrongó, politikai mélyponton levő Lengyelországba, Bydgoscba hívják vendégrendezésre, Sarkadi Imre Kőműves Kelemenjét állítja színpadra.
    Samuel Beckett A játszma vége (Szolnok, 1979–80): az előadásról a filmhíradó riportot készít. Paál arról beszél, tudatosan törekedtek arra, hogy a néző ne oldódhasson fel tapsban. Röviddel ezután a pártkongresszusi eseményekről szóló tudósításban a Színművészeti Szövetség akkori elnökét hallhattuk, aki „véletlenül” éppen arról beszélt, hogy egyes fiatal rendezők azt képzelik, lehet taps ellen színházat rendezni. A háttérben Kádár Jánost lehetett látni gondterhelten tenyerébe hajtott fejjel, úgy tűnt, aggasztja a taps nélküli színház jövője…
    Korniss Mihály Hallelujáját betiltják. Az 1978-ban Magyarországon is bemutatott, Ljubimov rendezte, Viszockij játszotta lenyűgöző Hamlet-előadás után is, Kovács Lajos főszereplésével, felkavaró, emlékezetes előadás a Hamlet 1981 decemberében. Az utolsó jelenetben saját börtönországunk kínjai idéződtek fel.
    Csehov Ványa bácsija zárja a nagy sikerek sorát 1982 októberében. Első öt szolnoki évét a Jászai Mari-díj koronázza meg.
    Az 1984–85-ös évadban készül Déry Tibor G. A. úr X.-ben című regényéből írt előadásának bemutatására, amit betiltanak, otthagyja Szolnokot, Veszprémbe, a Petőfi Színházhoz szegődik. Már nem sikerül önálló hangon megszólalnia. Ennek okait önmagában keresi, pedig a világ változása, elerkölcstelenedése, elanyagiasodása őrli fel lassan a színházakat, amelyeket ő az etika végvárainak tart.
    Egy önmarcangoló vallomás 1989-ben a Tiszatájban: „Nem lehet csak rólam szó. Emiatt nem érdemes darabot rendezni. Rajtam kívül eső indokokkal is meg kell tudnom indokolni, hogy valamit miért csinálok. Ma már természetesen benne van a megélhetés kérdése is, és negyvennégy évesen nem lehet újrakezdeni az életet.”
    Gáli József Szabadság-hegy című drámáját mutatja be a Veszprémi Stúdiószínházban 1990 januárjában. Ezt a rendezését láttam utolsóként. Elsodródtunk egymás közeléből, ahogy hallottam, ő otthagyva a színházat Győrbe ment. Aztán jött a hír, hogy megölte magát.
    Egy nehéz korban munkájával reményt és erkölcsi erőt sugárzott, rendkívüli teljesítményekre igyekezett sarkallni nézőközönségét.