Vörös István


Tévedések játéka


Folytatás előző számunkból, befejező rész



MÁSODIK FELVONÁS
 
A szín ugyanúgy háromfelé osztva, mint az első felvonásban, de jobb oldalon egy autóút van, ott alig történik valami. Középen Károly trafikja, melynek balra nyílik ajtaja a járda felé. Hátul valami raktárfélébe lehet bemenni. Baloldalt, a járdán áll egy kopott pad. Talán buszmegálló lehetett valamikor.
 
 
 
I. jelenet
 
Következő nap kora délelőtt. Két utcalakó jön. Rá lehet ismerni bennük az előjáték bohócaira. De most szürkék, valóságosak.
 
STAN(valami ócska répát oszt)

Jön a nappal, szürke féreg,
az a tiéd, az enyém ez.
 
PANKettő meg hét az tizenhat,
meg ne hajlítsd a derekad,
ha lezuhansz madármódra,
megdögölni itt a porba,
bezárul majd előtted a
saját magad akarata.
 
STANCsak gyáva légy, ne nézz körül,
az ember mindennek örül,
még jobban örül az állat,
amit akarsz, mindig várhat,
várhat benned, várhat másban,
más szívében, más agyában.
PANNem azt teszed, amit mondasz,
nem azt mondod, amit mondhatsz,
nem mondhatod, amit teszel,
félig semmi, félig lepel,
marék halál, marék élet,
beszédből készült kísértet.
 
Edit egy kis bőrönddel a kezében áll a megállóban, nyilván buszra vár. Stan és Pan meglapulnak egy kapualjban. Bence futva jön.
 
BENCETe teljesen megőrültél?
EDITInkább megjött az eszem.
BENCEMért, eddig hol volt?
EDITOtt, ahová ez a busz megy.
BENCEDe hiszen évek óta nem jár erre semmiféle busz.
EDITJönni fog, mert jönni kell.
BENCEDe legfeljebb az eszedért.
EDITLátod, ez jellemző. Sértegetsz, és még csodálkozol, hogy itt akarlak hagyni. Elegem volt belőled.
BENCENe haragudj. Csak összezavarodtam. Tudod, furcsa vagy.
EDITMi a furcsa bennem?
BENCEMegváltoztál. Már este is olyan vad voltál. Olyan ellenséges. Olyan idegen.
EDITAz idegent, azt éppen te hoztad a nyakamra.
BENCEDe hiszen megtámadott. Kényszerített.
EDITLárifári. Azt hiszed, nem tudom, hogy már évek óta ismeritek egymást?
BENCEHonnan ismernénk?
EDITA kiflicsempészetből. Néha még álmodban is motyogtad a nevét.
BENCEMotyogtam a nevét?
EDITTalán szerelmes vagy belé?
BENCEEgy férfiba? Ugyan.
EDITDe néha együtt aludtatok, nem?
BENCE (lerogy a padra) Csak egyszer. A határőrök rutinellenőrzést tartottak, tudod, arrafelé legalább kilométer széles a senkiföldje. Fa, bokor, minden ki van irtva. De háborítatlanul nő a vadvirág. Lepkék nyüzsögnek rajtuk. Néha, főleg ha egyedül megyek, egy egész napon át is el tudok heverészni a fűben. Nem lát senki, vagy ha lát is, nem érdeklek senkit. Nézem az eget, mely a senkiföldje fölött mindig kék. Hallgatom a méheket, hagyom, hogy kígyó csússzon át a hasamon.
EDITJános?
BENCEDehogy. Akkor éjszaka volt. Lőni kezdtek. Be kellett húzódnunk egy árokba. A fenekén víz volt. Csupa sár lettünk. Egymáshoz ragasztott a mocsok és a félelem. Elaludtunk ott a legnagyobb veszélyben és a legnagyobb biztonságban.
EDITEnnyi az egész?
BENCEMért, mire számítottál?
EDITTöbbre.
BENCEHogy neked milyen mocskos a fantáziád.
EDITMár megint sértegetsz.
BENCEÉvek óta úgy élünk, hogy egyáltalán nem vagyunk tekintettel egymás érzékenységére. Nem azt beszéltük meg, hogy a házasságunk alapja az őszinteség?
EDITŐszinteség? Hiszen te még abban is hazudtál nekem, hogy miből élünk.
BENCEHonnan tudsz te erről? János pofázott? Talán a szeretőd?
EDITIgen. Baj?
BENCEMicsoda? Álljunk meg egy pillanatra. Szóval ezért akarsz elköltözni? De akkor mért hagyod itt a nyakamon ezt a szemetet?
EDITNem a te barátod?
STAN(előlép a rejtekhelyéről)

Kit a gonosz megkörnyékez,
sót ad a halál ízéhez,
cukrot ad az elmúláshoz,
mindenfelé bajt sugároz.
BENCEEz meg ki? Újabb titkos kapcsolat?
EDITNem hallod, hogy versben beszél?
BENCENa és?
PANAki versben beszél, nincsen,
nem hiszi, hogy nincsen Isten,
bebújik a túlvilágba,
hátulgombolós kabátba,
kényszer halál, kényszer élet,
az öröklét is merénylet.
BENCEMost már értem, arra gondolsz, hogy ezek a figurák mi magunk vagyunk.
EDITIgen. Vagyis nem. Ők nem emberek, csak vetített alakok. Képek. Mintha kiszöktek volna a televízióból.
STANA túlvilág képtelenség,
nincs ott rend vagy rendetlenség,
nincs ott tér és nincsen idő,
nem kap oxigént a tüdő,
nem ver a szív, nincs gondolat,
csupa árnyék egy prés alatt.
BENCESzólj nekik, hogy fejezzék be. Ha így folytatjuk, elmegy a közönség. Már épp kezdett működni az előadás. Körüljártunk valamit, amin nem lehet átmenni.
PANFal van a túlvilág körül,
de ennek senki sem örül,
talán csak a kőművesek,
szétfalaznak földet, eget,
elválasztják, mi egybe van,
ami áll, és ami rohan.
EDITSzerinted jó ez az előadás? A színészek, akik minket játszanak, idegenkednek tőlünk.
BENCEAz a dolguk. Nem szabad teljesen belénk bújniuk.
EDITSzerintem egyszerűen csak rosszak. De az még semmi ahhoz képest, aki megírt minket. Nyakunkra hozza ezeket a versben beszélőket. Nem vagyunk mi verses drámában.
BENCELehet, hogy jobb lenne.
EDITMért?
BENCETe nem félsz a beszéd formátlanságától? Hogy kifolysz a saját szádon beszéd közben, és összerogysz, mint egy halott? Aztán majd nem tudsz visszamenni, mert valaki gyorsan mesterséges légzést ad neked.
EDITNem tudom, miről beszélsz. De félni félek. (Összeölelkeznek.)
 
 
II. jelenet
 
Az úttest felől nyíló hátsó ajtón belép a trafikba Károly. Kicsit rendezkedik, aztán eltűnik a raktár felé. Amíg Edit és Bence ölelkeznek, a lidérceknek is nyomuk vész, János viszont melléjük lép. Szaladva érkezett.
 
JÁNOSBeszélnünk kell.
EDITHogy találtál meg minket?
JÁNOS(előveszi a füzetet, melybe korábban írt) Innen olvastam ki.
BENCETalán a sors könyve van nálad?
JÁNOSAzt hiszed, hogy rólatok bármi is be van írva a sors könyvébe?
EDITTe is sértegetsz?
JÁNOSNehogy azt hidd, hogy sértés nem szerepelni a sors könyvében.
EDITPedig sértés, ha az ember nem nagy. De akkor még nem tudom, kire kell megsértődnöm. Ha viszont valaki az orrom alá dörgöli, hogy nem vagyok nagy, pontosan tudom, kire haragudjak.
BENCE (újra magához szorítja) Te nagy szeretnél lenni?
EDITSzóval szerinted sem vagyok nagy?
BENCENagy? De miben? Rosszul főzöl. De én se jobban. Unalmas vagy az ágyban. Legalábbis velem. Inkább az én hibám. (Jánosra néz.) Szerinted milyen szerető?
JÁNOSHonnan tudjam?
BENCEOlvasd ki a füzetedből! Edit már mindent elmondott. Ne fáradj a hazudozással. Nem vagy nagy benne. Aki nagyvonalúan tud hazudni, az majdnem igazat mond.
JÁNOSEz jó, ezt följegyzem magamnak. (Tényleg beír valamit a füzetébe.)
EDITEgyszóval semmiben sem vagyok jó?
BENCEMost a nagyságról beszéltünk.
EDITÉs mire jutottál?
BENCEArra, ha figyeltél volna, hogy amennyiben nem vagy nagy, az csak az én hibám.
EDITNagylelkű vállalás. Szóval magadra veszed a gyengéimet? A te hibád, hogy nem vagyok nagy? Mért, tudtál volna valamit másként tenni, hogy én nagy legyek? És akkor a te dicsőséged lenne az én nagyságom?
JÁNOS(becsapja a füzetet) Ez megint jó.
BENCEMi?
JÁNOSHát ez a párbeszéd. És nincs is ideírva nekem.
EDITA sors könyve? Vagy csak egy különnyomat?
JÁNOSMondtam már, hogy nem vagytok benne a sors könyvében.
BENCEMért, láttad?
JÁNOSMit kellett volna látnom?
EDITHát a sors könyvét, te félnótás.
JÁNOSTe tényleg ellenem fordulsz valamiféle okoskodás védelmében?
EDITEllened fordultam? Na és. És tényleg okoskodás? Nem túlzol egy kicsit?
JÁNOSSzóval szerinted én hazudozok?
EDITMint mindenki, aki másra akarja rákényszeríteni az akaratát.
BENCEMost láttad, vagy nem láttad a sors könyvét?
JÁNOSMért, szerintetek van olyan?
EDITNem mindegy? Ha azt mondom, nincs, letagadod, ha láttad?
BENCEVagy fordítva?
JÁNOSTi gyűlöltök engem.
EDITCsodálkozol?
JÁNOSIgen, mert ez nincs benne a könyvben.
BENCEMiféle könyvben?
EDITHát a sors könyvében, te félnótás.
BENCETe tényleg ellenem fordulsz ennek a vadidegennek védelmében?
EDITTényleg vadidegen? Nem túlzol egy kicsit?
JÁNOS(közbevág) Vadidegen, mint mindenki, aki másra akarja rákényszeríteni az akaratát. (Vár egy kicsit, hátha félbeszakítják.) Beismerem, hogy idegen. Beismerem, hogy nincs sors könyve. Beismerem, hogy én mégis írok valami ilyesfélét. Beismerem, hogy nem mindig találom el azt, ami történni fog. Beismerem, hogy olyankor is hatással van a történtekre, amit írok.
BENCEAkkor te végül is író vagy?
EDITMint mindenki, aki másra akarja rákényszeríteni az akaratát.
JÁNOSAz a baj, hogy nekem igazából nincs is akaratom. Én nem akarok semmit.
BENCEAkkor hát?
JÁNOSItt ez a füzet, nézzetek bele.
EDIT(nevetve elfut) Nem érdekel.
BENCEVárj! (Utánaszalad.)
JÁNOS(fütyül, a két utcalakó előjön) Mit csináltatok velük? Ezek valahonnan tudják…
STANNagy a tudás, kicsi az ész,
fontold meg jól, amit beszélsz.
PANMég jobban azt, amit leírsz,
járj a vízen, ha menni bírsz.
MINDKETTŐHa a csoda elég erős,
gondolatod, elég velős,
nem érhet baj, leleplezés,
fontold meg jól, kinek beszélsz.
JÁNOSTakarodjatok!
 
 
III. jelenet
 
Az utca üres. A boltban előjön a raktárból Károly.
 
KÁROLYAzt hiszem, mindjárt itt lesz.
MARGOT(kidugja a raktárajtón a fejét) Ezt honnan veszed?
KÁROLY(meghökkenve) Hát te is itt vagy?
MARGOT(visszahúzódik a raktárajtón) Ezt honnan veszed?
KÁROLYVan, aki halottlátó, van, aki az élőket látja, ha ők nem is látják őt.
SCHWARTZENEGGER(szinte észrevétlenül toppan be a boltba) És van, akit akkor se vesznek észre, ha ott áll az orruk előtt.
KÁROLYNem magát vártam.
SCHWARTZENEGGEREngem sehol nem várnak. De most csak egy gyufát meg valami olcsó cigit szeretnék.
KÁROLYMaga dohányzik. Pedig a dohányzás súlyosan rombolja az ön és környezete egészségét.
SCHWARTZENEGGERHagyd ezt a süket dumát. Nekem nincs környezetem. Egyedül élek. Még cserepes virágot se tartok. Igaz, most épp bújtatok két jómadarat, de az nem tartozik rád.
KÁROLYSzerencsés ember maga, én az idejét se tudom, mikor láttam utoljára madarat.
SCHWARTZENEGGERHát, a madár, az gyönyörű állat. A feje olyan, mint egy ököl. Ne szólj közbe. Akkora legalább van. Még nagyobb is. A lábai vasból vannak. Mindegyik tolla más színű. Vannak pikkelyei is. Meg kopoltyúja. Meg lánctalpa.
KÁROLYAkkor láttál te madarat utoljára, amikor én buszt itt a megállóban.
SCHWARTZENEGGERAzt mondod, inkább busz volt, amit leírtam?
KÁROLYSejtelmem sincs. Rád férne egy kis józanítószer.
SCHWARTZENEGGER(egész közel hajol Károlyhoz a pult fölött) Azt is árulsz?
MARGOT(kidugja a raktárajtón a fejét) Ezt honnan veszed?
SCHWARTZENEGGER(töredelmesen) Én tulajdonképpen rendőr vagyok.
MARGOT(visszahúzódik a raktárajtón) Sejtettem.
SCHWARTZENEGGERDe most szerencsédre nem vagyok szolgálatban. (Fölrezzen.) Van itt valami nő is?
KÁROLYMit is keresne itt? A trafik férfimunka. Amit hallottál, nyilván egy belső hang volt.
SCHWARTZENEGGERBelső hang? Meghülyítetek. Te is, meg az a két jómadár is.
KÁROLYAkik igazából autóbuszok? Vagy terepjárók?
SCHWARTZENEGGER(legyint) Kapom már azt a cigit?
KÁROLYNem tartunk.
SCHWARTZENEGGERÉs gyufát?
KÁROLYMinek a gyufa, ha úgysincs cigi?
SCHWARTZENEGGERHogy fölgyújthassam a bódédat.
KÁROLYNem adok gyufát.
SCHWARTZENEGGERAdsz.
KÁROLYNincs.
SCHWARTZENEGGER(kicsit megenyhülve) Akkor ezt mondd!
KÁROLYMondok én magának valamit. Vigyázzon magára, mert valami nagy baj jár maga után.
SCHWARTZENEGGERTudom.
KÁROLYMaga már nem rendőr.
SCHWARTZENEGGERTudom.
KÁROLYDe úgy viselkedik, mint egy rendőr.
SCHWARTZENEGGERTudom. Illetve, hogyan viselkedik egy rendőr tulajdonképpen?
KÁROLY(a nézőtér felé mutat, mintha ott is egy fal lenne, és a falon egy tükör lógna) Itt egy tükör, nézzen bele.
SCHWARTZENEGGER(a képzelt tükör elé lép, szigorúan bámul a közönségre, aztán pofákat vág) Ilyen az arcom?
KÁROLYNem, ez még egy rendőr arca. De maga már nem rendőr.
SCHWARTZENEGGERTudom.
KÁROLYDehogy tudja. Magának elképzelése sincs róla, milyen az, nem rendőrnek lenni.
SCHWARTZENEGGERRendőrnek lenni, vagy nem rendőrnek lenni, ez itt a kérdés.
KÁROLYDehogy. Ez eldöntött tény. Maga már nem rendőr. De akkor ne vágjon ilyen pofákat.
SCHWARTZENEGGERMért?
KÁROLYÉs ne legyen ilyen vállas.
SCHWARTZENEGGERMért?
KÁROLYÉs ne avatkozzon mindenbe bele. És ne nyomozzon. És ne hívja föl magára a figyelmet. És ne menjen az utca közepén.
SCHWARTZENEGGERMért?
KÁROLYMaga már nem rendőr. Maga veszélyben van.
SCHWARTZENEGGERDe igenis rendőr vagyok. És nem értem, mért ne mehetnék az utca közepén. Szeretem az egyensúlyt. Szeretem a rendet.
KÁROLYMaga még olyan buta, mintha rendőr lenne, de ebben a butaságban már van valami rendszer.
SCHWARTZENEGGERTalán rendszeretet.
KÁROLYMaga most nagyon egyedül van. Arra a két jómadárra jobb, ha nem számít. Lehet, hogy legjobban teszi, ha felköti magát.
SCHWARTZENEGGERMost mit kell mondjak? Mért – vagy tudom?
KÁROLYEzt kérdezze a súgótól. Mért nézi azt a képet? Hiszen az nem is tükör. Becsaptam magát.
SCHWARTZENEGGERTudom. (Zavartan elfordul a nézőktől, kimegy a trafikból.)
KÁROLYVárjon, adok magának ingyen egy kis józanítószert. Van cigim is. (Észreveszi, hogy a vásárlója elment, legyint, odaugrik a képzelt tükör elé, igazgatja a haját.) Azt hiszem, mindjárt itt lesz. (Visszaül a pult mögé, olvasni kezd.)
 
 
IV. jelenet
 
Két katona közeledik. Az egyik a járdán, a másik az úttesten. Meg lehet ismerni, hogy ezek Schwartzenegger egykori kísérői. De a két bohóc figurája is feldereng bennük. Most puska van náluk. Az egyik a trafik ajtajára mutat. Odamennek, szaglásznak, mint a kutyák, kinyitják résnyire az ajtót, aztán legyintenek és továbbmennek.
 
 
V. jelenet
 
Mire Károly a neszre fölemeli a fejét, már a pap lép be az ajtón. Károly fölugrik.
 
KÁROLYDicsértessék!
PAPNyugtával dicsérd a napot.
KÁROLYÉn nem a napot dicsérem. Hanem az Istent.
PAPMár megijedtem, hogy a papot. Isten viszont nem szorul rá a te dicséretedre.
KÁROLYAkkor maga mért ment papnak?
PAPNem azt mondtam, hogy a dicséretre nem szorul rá, hanem hogy a te dicséretedre.
KÁROLYA dicséretre mindenki rászorul.
PAPIsten nem mindenki.
KÁROLYHát? Talán senki?
PAPIsten nem kér a dicséretedből, mert nem mer kérni.
KÁROLYIsten fél tőlem?
PAPDehogy, csak szégyenkezik.
KÁROLYTett valamit ellenem?
PAPNem, de most fog.
KÁROLYTisztelendő atyám azért jött, hogy Isten bocsánatkérését hozza valami olyasmiért, ami még meg sem történt?
PAP(meglepődve) Úgy látom, te elég okos vagy. De nem tudsz semmit. Talán csak azért mentem valamikor papnak, hogy ezt az üzenetet átadjam, és ebben a párbeszédben részt vegyek.
KÁROLYHa valóban olyan fontos, mért nem mondja meg ő személyesen?
PAPIsten nem személy.
KÁROLYGondolhattam volna.
PAPNehéz dolog, amit mondanom kell neked. Nagyon nehéz.
KÁROLYÜljön le! (Kiad a pult mögül egy suszterszéket. Ő lekönyököl a pult szélére.)
PAPMaga most nagyon egyedül van. Lehet, hogy legjobban teszi, ha felköti magát.
KÁROLYEzt én mondtam az előbb.
PAPNem hallottam. De ezek szerint, ha csakugyan öngyilkossági szándékai vannak, akkor az, amit most mondanom kell magának, talán nem is olyan rossz és nehéz a maga számára, mint gondoltam. Talán Isten nem rója föl majd bűnömül.
KÁROLYKi mondta, hogy én öngyilkos akarok lenni?
PAPMuszáj, fiam, muszáj.
KÁROLYAz öngyilkosság bűn.
PAPTudom. És nekem se lenne szabad így beszélnem, de kell. De mégis kell.
KÁROLYÉs mért akarná Isten, hogy én meghaljak?
PAPVeszélyesek a világra a képességeid.
KÁROLYNem a feleségemnek szól ez az üzenet?
PAP(megrovólag) Össze se vagytok házasodva.
KÁROLYAz csak nem halálos bűn?
PAPMi a te feleséged, hogy szerinted neki kéne inkább öngyilkosnak lenni, nem neked? Már nem lehet túl nagy az a szerelem.
KÁROLYTisztelendő uram, ha magáz, visszategezhetem? És visszamagázhatom, ha tegez?
PAPNem én tegezlek, de én magázlak. Nem kell hozzám alkalmazkodnod. Egy halálraítéltnek sok mindent szabad. És bármi is a bűne, egy kicsit rokonságba kerül Jézussal.
KÁROLYNekem mi a bűnöm?
PAPTudtommal semmi. Hacsak nem az, hogy a feleséged halálát kívánod.
KÁROLYÉn ugyan nem kívánom a halálát, csak azt mondtam, hogy talán inkább neki szól az üzenet. De ha neki szólna, semmi pénzért át nem adnám neki.
PAPÉs szerinted nekem is így kéne cselekednem, igaz?
KÁROLYNem ítélhetem meg más cselekedeteit. De néha előfordul, hogy más helyett nekünk kell szenvednünk.
PAP(megdühödve) Te tanítasz engem alázatra? Hát mit gondolsz magadról?
KÁROLYAzt, hogy nincs kedvem más helyett meghalni. És ez az üzenet nem engem illet.
PAPSajnálom, de már ez sem segíthet rajtad. Tudod az üzenetet, mintha egy titkot tudnál. Vagy megtalálod, kinek szól, és eljuttatod neki, vagy neked kell meghalnod.
KÁROLYDe ha én meghalok ahelyett, akinek meg kéne halnia, az vajon segít? Krisztus helyett ha Barabást feszítik meg, meg lennénk váltva az eredendő bűntől?
PAPÍgy meg vagyunk váltva? Mi a feleséged?
KÁROLYHogy lehet, hogy ezt nem tudja, ha azt tudja, hogy nem is a feleségem?
PAPBökd már ki.
KÁROLYHalottlátó.
PAPLehet, hogy tényleg neki szól az üzenet?
KÁROLYNem hiszem. Ha Isten csakugyan isten, tudnia kell, hogy az embernek nincsenek is tulajdonságai. Így aztán baj se származhat belőlük. Vagy nem olvas semmit, csak a Bibliát?
PAPNem tulajdonságokról, hanem képességekről van szó.
KÁROLYNekem biztos nincs semmiféle képességem. Ha nem léteznék, és ezért egy színésznek kéne eljátszania engem, nagy bajban lenne, hogyan mutassa meg ezt a szürkeséget.
PAPNe reménykedj, ez nem színjáték. Mit segítene rajtad, ha csak színpadon lennénk?
KÁROLYNem mondtam, hogy segítene, miben is segíthetne. Csak azzal játszottam el, hogy az életünk puszta feltételes mód. Egy pár ha kellett hozzá, hogy élhessünk. Valaki vagy valami belénk bújik, mint egy kesztyűbe. Ezért képességeink semmiképp sem lehetnek. Isten pedig, ha isten, akkor úgy lát minket, mint néző az előadást.
PAPDe nem úgy lát.
KÁROLYTehát nem is isten. De akkor mi?
PAPMintha ez nem is a tévedések szomorújátéka lenne, hanem a pontosításoké.
KÁROLYNem felelsz. Azt állítod ezzel, hogy Isten nincs? És ezért nekem meg kell halnom?
PAPMint mindenkinek, aki másra akarja rákényszeríteni az akaratát.
KÁROLYNem ugyanarról beszélünk. Nem ugyanarról az istenről, nem ugyanarról az akaratról, nem ugyanarról a halálról.
PAPÉn talán sose fogok meghalni, hiszen nem akarom rád kényszeríteni az akaratomat, illetve egyáltalán nem akarom, hogy meghalj. Csak egy üzenetet adtam át.
KÁROLYDe aki üzen, nincs is.
PAPÉpp ez az. Beszélni szeretne veled. Magához venne kisinasnak. (Cinikusan fölvihog.) Lehet, hogy józanítószer kell neki.
 
 
VI. jelenet
 
Kintről kiabálás, futás zaja hallatszik be. A pap elégedetten int kifelé.
 
PAPA Szent Miklós Rohambrigád.
KÁROLYTerroristák?
PAPDehogyis. Jótevőcsapat. Ha egy csúnya lánnyal találkoznak, megcsókolják. Élelmet szórnak szét, pénzt adnak annak, aki kér, megitatják a szembejövőket, benzint töltenek az autókba, mobiltelefont osztogatnak, ingyenes templomi belépőket, búcsúcédulát, cigit, patkánymérget, betegítőszereket, sós csokit. Nem válogatnak az eszközökben.
KÁROLYDe hiszen ez ostobaság.
 
Kati és Tamás az úton közelednek futva. Berontanak a trafikba.
 
KATISzüksége van itt valakinek segítségre? Takarítani? (Károlyra néz.) Vagy egy utolsó szerelmes éjszaka?
KÁROLYHát arra éppen jussom lenne. Halálraítélt vagyok.
PAP(álszent hangon) Nem eszik olyan forrón a kását. (Károlynak odasúgja.) Erről nem szabad beszélnie.
KÁROLYNem lenne szabad, ha engedelmeskedni akarnék.
TAMÁS(eddig kifelé lesett az ajtón, most ismeri föl a papot, akit még Kati észre sem vett) Tisztelendő atyám!
PAPNe ismerj meg!
KÁROLYHagyjuk ezt. Maga itt most pap létére mindenkinek hazugságot parancsolt.
PAPFélreérted.
KÁROLYNem hiszem, hogy Isten ilyen személyt választana üzenetének hordozójául. Pap vagy te egyáltalán?
PAPNos jó, másoknak parancsolhatok hazugságot, vagy legalább hallgatást. De nekem színt kell vallanom. Nem vagyok pap. Vagy száz éve egyetlen papot sem szenteltek föl, nem tudtad?
KATIEz igaz?
PAPNem igaz, de tény. Nem vagyok pap, de a munkámmal, azt hiszem, kiérdemeltem, hogy elfogadjatok annak.
TAMÁSEbben egyáltalán nem vagyok olyan biztos.
PAPTalán rosszul csináltam valamit?
KÁROLYSzerintem ma itt mindent.
PAP(reménykedve két tanítványára néz) De eddig.
TAMÁSNem kellett volna lelepleznie magát.
KATIMért, te nem tudtad? Hiszen nyílt titok volt. Csak az nem értesült róla, aki nem akart.
TAMÁSHát én nem akartam.
KÁROLYAkkor bocsánat, mert nekem viszont nagyon nagy szükségem volt erre a lelepleződésre.
 
Az utcán megint zaj. Föltűnik a két rendőr.
 
KATIIgazság szerint nekünk menedékre lenne szükségünk.
KÁROLYNem ti akartatok az előbb még segíteni?
PAPMiben tudnának ők segíteni?
KÁROLYGyorsan, gyorsan a pult mögé.
 
Azok ketten eltűnnek, a két rendőr benyit a boltba.
 
STANNem jártak erre terroristák?
PAPNem.
PANÉs erőszakos jótevők?
KÁROLYSzerencsére megúsztuk az erőszakot.
STANKi ez az ember? Pap?
KÁROLYTalán gyóntatóra lenne szüksége?
PANNem ő rabolta ki tegnap az Inter… na, milyen micsodát is?
STANInterkompót padot.
PANInt a kompót,
itt az előbb nyugalom volt,
padot fogtam,
ott találsz majd darabokban.
STANKiestél a szerepedből. Illetve átestél a másikba.
PANMi ugyanis karneváli maskarák vagyunk, és hol a vidám arcunkat mutatjuk, mely mögött van egy csipet rosszmájúság, hol a kegyetlent, mely mögött van egy kis túlvilági világfájdalom.
PAPLehet, hogy mégis gyóntatóra van szükségetek?
STANMagának, ha csakugyan maga rabolta ki az Interkomputer Bankot.
PAPDe nem én raboltam ki.
PANÉs az akarata milyen erős?
PAP(most értve meg miről, kiről is van szó) Ti azt a bankrablót keresitek?
STANTöbbek között. Keressük először is a gazdánkat, aki úgy néz ki, mint valami mozisztár. Feketeló, vagy hogy is hívják. De megszökött tőlünk, és szabadon engedte a foglyainkat. Azokról kiderült, hogy mind a kettőjük lehet a titokzatos bankrabló.
KÁROLYDe ha kettőt fogtatok belőle, akkor nyilván rossz úton jártok.
PANGondolod?
KÁROLYHa egy festménynek két eredetije van, akkor egyáltalán nincs is eredetije.
STANDe hát belőlünk is kettő van.
PAPNem is vagytok mindig ugyanaz.
PANNem vagyok mindig ugyanaz? Ne szórakozz már velem!
STANNem érted mire gondol? Arra a mondókára, amit az előbb mondtál.
PANMi baj volt azzal a mondókával? Csak úgy eszembe jutott. Nem volt vicces?
STANDe mi most rendőrök vagyunk.
PANInkább menjünk innen. (A pap felé fordul.) De nem ajánlom, hogy még egyszer találkozzunk.
 
 
VII. jelenet
 
Rendőrök kimennek, a bolt az előző felvonásból ismert módon lassan elhomályosodik.
 
PAPPszt! Valaki megint jön az utcán. (Az ajtóhoz lapódzik.)
KÁROLYMi van ma, forradalom? (Legyint, leül a pult mögé, visszavéve a suszterszéket.)
JÁNOS(még csak a hangja hallatszik a színen kívülről) Bence, állj meg, megmagyarázom.
BENCE (bejön bal oldalon, lerogy a fal melletti padra) Mit kell itt még megmagyarázni?
JÁNOS(odaér, megáll mellette a járdán) Ma valahogy minden olyan furcsa. Én is vigaszra szorulnék. A hatalmam elenyészett. Kavarognak körülöttem a dolgok, és én semmit sem értek belőlük.
BENCEAzt képzeld el, hogy én soha semmit nem értettem a dolgokból. Mért van az, hogy ha egyszer már meg kell születni, és csak egyszer lehet születni, akkor pont egy kisstílű kiflicsempésznek kell lennie az embernek? Pont olyan korban születni, amelynél sokkal jobbak a korábbiak, és nyilván jobbak lesznek az elkövetkezők is. Egy ócska, csótányos házban lakni, egy düledező városban, egymásra omlott országok romjai között. És mindennap a saját püffedt arcomat látni.
JÁNOSMi történt tulajdonképpen?
BENCEElhagyott, azt mondta, unalmas fráter vagyok, te sokkal jobb szerető voltál, nem érdeklem, új életet kezd.
JÁNOS(lelkesen) De ide néz! Olvasd el, itt mindent leírtam. (Odaadja neki a füzetet.)
BENCE (olvasni kezdi) Éjszaka se B. …
JÁNOSAz te vagy!
BENCE…se E. – Ne mondd meg, ki az, sejtem – nem tudtak aludni. Úgy forgolódtak az ágyukban, mintha lett volna a szobában rajtuk kívül valaki. Volt is. Az emberfeletti képességekkel megáldott J. Ő viszont nyugodtan aludt. Nehéz nap állt mögötte, képességeit földi célokra kellett használnia. Bankot rabolt. Ez az eddig oly közömbös világi hatóság figyelmét végre őrá terelte. Most már bánhatta és kesereghetett volna, mégis nyugodtan aludt. Nyugodtan, mert tudta, hogy a terve nélküle is tovább dolgozik. Nem sokkal ezelőtt azt mondta vendéglátóinak, hogy képes átvinni az akaratát másokra. Nem volt pontos, amit mondott, de nem tudta volna érzékletesebben megfogalmazni, mert nem is lehetett. (Szünetet tart, fölnéz Jánosra.) Biztos, hogy ez rám tartozik?
JÁNOSPersze hogy biztos.
BENCEDe mi ez tulajdonképpen?
JÁNOSNem jöttél rá? Amit tegnap este írtam.
BENCEEz nem stimmel, hiszen akkor még nem tudhattad, hogy a mi szobánkban fogsz aludni, a lábunknál, mint egy kutya.
JÁNOSHát nem érted? Én terveztem el így. Épp a bizonyítékot olvasod.
BENCEEz inkább olyan novellaféle. Folytassam?
JÁNOSAlighanem még kéne. Neked mindig ilyen lassan esnek le a dolgok?
BENCEEzért J. inkább aludt. Az álma mély volt és nyugodt. (Fölnéz a füzetből.) Ebben tévedsz. Nem volt nyugodt az álmod. Hánytorogtál, dobáltad magad. Mi ezért nem tudtunk aludni. Egyszer csak azt mondja Edit: hagyjuk itt ezt az elmebeteget és menjünk ki a nappaliba. Itt te azt írod: „A házastársak azonban mindent megtudtak egymásról, és szakításra készülődtek.” Kicsit odébb meg azt: „Hogy honnan tudták meg a másik titkos gondolatát? Egyszer csak felötlött bennük, hogy az akár a legrosszabbat is gondolhatja róluk, és forrni kezdett bennük a düh.” Nos, ha ezt akartad ránk kényszeríteni, sötét terved nem járt sikerrel.
JÁNOSDehogy volt nekem sötét tervem. Meg akartam veletek ismertetni, hogy milyen sötét erők játékszere vagyok, hogy a segítségeteket kérhessem.
BENCEHa ez igaz lenne, akkor nem terveztél volna összeveszést a számunkra.
JÁNOSDe az végül is bejött, nem?
BENCEEz siker számodra? Akkor gratulálhatok. De egyáltalán nem találtuk ki egymás titkos gondolatait. Dugtunk. És te közben, ott a másik szoba padlóján aludva, mintha csak rád kényszeríthetnénk az akaratunkat, velünk nyögtél és kiabáltál, Edit, hörögted, Edit, mondtad, neked két köldököd van.
JÁNOSEzt mondtam volna?
BENCEPontosan ezt mondtad, és tudod, mi ebben a furcsa? Hogy Editnek csakugyan két köldöke van. Tavaly egy rituális szertartáson kellett részt vennie, és akkor sérült meg ilyen furcsán.
JÁNOSFelétek ilyen hülye szokások vannak?
BENCENincsenek, de bevezették. Na, de ezt hagyjuk. Világos lett számomra, hogy Edit a szeretőd.
JÁNOSVolt.
BENCEŐ is ezt mondta. De akkor honnan tudsz a két köldökről?
JÁNOS(izgatottan kiveszi Bence kezéből a füzetet) Add ide, hátha benne van. Lapozgat, olvas. Nem értem… semmit se értek… Nem kellett volna azt a bankrablást… Mindenki a nyomomban van.
BENCEMindenki?
JÁNOSA rendőrök, a kísértetek, a befektetők, a szellemek, a számítógépek, az angyalok. Mindenki.
BENCEAzt sem írtad be a szövegedbe, ha jól láttam, hogy át fogjuk kutatni a holmidat.
JÁNOSNem. De ezt nem is csináltátok.
BENCEMár mért ne csináltuk volna. És megtaláltuk a pénzt. Azon vesztünk össze, hogy mit tegyünk vele. Meg azon, hogy mit tegyünk veled.
JÁNOSFöl akartatok adni? Ki akartatok rabolni?
BENCEDe nem adtunk föl. És kirabolni is csak részben raboltunk ki.
JÁNOSIlyet nem csinálhattatok!
BENCETe kényszerítetted ránk az akaratodat. Lopni akartál. Mi is azt akartuk. A pénzt három részre osztottuk. Az egyharmada még ott van a hátizsákodban.
JÁNOSNem, ezt nem mertétek. Te mindig olyan gyáva voltál.
BENCEMost is az vagyok, de ehhez nem kellett bátorság.
JÁNOSMutasd, bizonyítsd be.
BENCENincs nálam a pénz, otthon hagytam.
JÁNOSTudtam, hogy csak ugratsz.
EDIT(eddig észre se vették, hogy mögéjük lopódzott) Nem ugrat.
JÁNOSEdit!
BENCEVisszajöttél?
EDITRájöttem, hogy szeretlek.
JÁNOSNa ne!
EDITÉs rájöttem, hogy őt (Jánosra mutat) egyáltalán nem szeretem.
JÁNOSNem is igényeltem.
EDITDe. És rájöttem, hogy te akartál összeugrasztani minket. Nem fogok engedelmeskedni holmi kis firka hatalmának. A sors könyvét lengeted. Az írott szó varázshatalmával akartál visszaélni.
BENCE (nevet) Van olyan?
EDITPersze hogy van, de senki nem tudja alkalmazni.
JÁNOSTényleg nálad a pénz?
 
Edit kinyitja a táskáját, János belekukkant.
 
JÁNOSAdd vissza, nekem ezzel el kell számolnom!
EDIT(nevet) Kinek? Hiszen talán meg se számoltad, nemhogy elszámolj vele. Adózni is akarsz utána?
JÁNOS(lerogy a padra. Bence ösztönös viszolygással azonnal felugrik mellőle) Add ide! Szóval ezért akartátok, hogy egy szobában aludjunk? Ki akartatok fosztani.
EDITHiszen te erősködtél, hogy nem mersz külön aludni. Ellenőrizheted az ócska füzetedben, hogy a te terved volt.
BENCEMiféle hatalmad van neked? Semmilyen.
EDITVigyázz, veszélyesebb, mint gondolod. Menjünk innen.
 
Edit és Bence elmennek.
 
 
VIII. jelenet
 
János magába roskadva ül. Egyszer csak kilép a trafikból a pap.
 
PAPKhm… Bocsánat.
JÁNOS(értetlenül fölnéz) Ki maga?
PAPNem fontos. (Tart egy kis szünetet, aztán belekezd.) Maga most nagyon egyedül van. Lehet, hogy legjobban teszi, ha felköti magát.
JÁNOSEzt én mondtam az előbb.
PAPNem hallottam. Pontosabban egészen mást hallottam. Én pap vagyok, nekem, fiam, nyugodtan kiöntheted a szíved. Segíteni fogok. Talán Isten nem rója föl majd bűnömül.
JÁNOSAz öngyilkosság bűn.
PAPTudom. És nekem se lenne szabad így beszélnem, de kell. De mégis kell. Isten üzeni neked.
JÁNOSÉs mért akarná Isten, hogy én meghaljak?
PAPVeszélyesek a világra a képességeid.
JÁNOSMár nem nekem szól ez az üzenet.
PAPHallottam, mit beszéltél az előbb azzal a két emberrel. Ahelyett, hogy átvitted volna az akaratod rájuk, szánalmas vereséget szenvedtél.
JÁNOSPedig tegnap még sikerült.
PAPA bankrablásról beszélsz? Azt ne számítsd sikernek! Nincs az a banki alkalmazott, aki ne várná kíváncsi rettegéssel a bankrablást. A csúnya nők abban reménykednek, hogy megerőszakolják őket. A szépek, hogy őket is elrabolják. A depressziós dolgozók egy eltévedt golyóban bíznak. Az alárendeltek a fölötteseik anyagi csődjét várják. Ők kényszerítették rád az akaratukat, nem fordítva.
JÁNOSNem én raboltam ki a bankot.
PAPAkaratlanul is hallottam minden szavadat az előbb, ne hazudozz.
JÁNOSNem hiszem, hogy a hallgatózás papi erény lenne.
PAP(megdühödve) Te tanítasz engem alázatra? Hát mit gondolsz magadról?
JÁNOSAzt, hogy nincs kedvem más helyett meghalni. És ez az üzenet nem engem illet.
PAPSajnálom, de már ez sem segíthet rajtad. Tudod az üzenetet, mintha egy titkot tudnál. Vagy megtalálod, kinek szól, és eljuttatod neki, vagy neked kell meghalnod.
JÁNOSNos jó, tegyük fel, hogy a maga tanácsára öngyilkos leszek. De hogy bizonyítja be nekem, hogy ez a parancs nem a maga fejéből pattant ki?
PAPSehogy. Ha belegondolok, nincs semmilyen bizonyítékom. De mi is lehetne bizonyíték?
JÁNOSHogy lehet, hogy ezt nem tudja, ha azt tudja, hogy mi az a rejtett képesség, amiért pusztulnom kell?
PAPNekem is írnom kéne? Egy vers például meggyőzne arról, hogy kapcsolatban állok Istennel?
JÁNOSNehezen, mert nem hiszek benne.
PAPLehet, hogy nem neked szól az üzenet?
JÁNOSÉn is azt hiszem. Ha Isten csakugyan isten, tudnia kell, hogy nem vagyok veszélyes rá.
PAPNem is róla van szó. A világról.
JÁNOSÉn a világ létezésében sem hiszek.
PAPMajd fogsz hinni, ha a fejedre esik egy tégla.
JÁNOSAkkor fog csak eloszolni a maradék hitem is.
PAPEbben is van valami. Sőt, most már megmondom úgy, ahogy van, kezdek magam is elbizonytalanodni az üzenet hitelességében.
JÁNOSVíziója volt, Tisztelendő atyám?
PAPNem. Fényes nappal egy angyal jött be a parókiára.
JÁNOSMaga tényleg pap? Hiszen vagy száz éve nem neveztek ki már új papot.
PAPA papot nem kinevezik. A papot Isten választja.
JÁNOSTényleg?
PAPAhhoz angyal sem kell, de most nem erről van szó. Az angyal úgy jött be, mint bárki más az ügyes-bajos dolgával hozzám. Bő köpeny volt rajta. Amikor levetette, megláttam a szárnyait.
JÁNOSBeugrott egy maskarának.
PAPVárj, más is volt. Tömjén- és fahéjillat keringett körülötte a levegőben.
JÁNOSMeg ópium, nem? Hiszen ezek illatszerek.
PAPHadd fejezzem be. Az arca olyan volt, mintha az anyámat láttam volna, de még egészen a gyerekkoromból.
Te vagy az, anya? – mondtam.
Megismersz?
Te vagy az?
Persze. Fontos üzenetem van.
Nekem?
Tovább kell adnod.
Kinek?
Valakinek, aki túlságosan is hasonlít Őrá.
Apára?
Nem szólt semmit, csak nevetett. Őrá, mondta aztán. Nem tudod, ki Ő?
Isten nem személy, vetettem ellen.
De az.
JÁNOSÉs az üzenet, mi volt az üzenet?
PAPMiféle üzenet?
JÁNOSHát hogy meg kell halnom.
PAPNehéz felidézni, eddig nem is nagyon tudtam szavakba foglalni, de most mintha valaki súgna, újra előjön:
Ha lezuhansz angyalmódra,
mert a szárnyad régi, ócska,
kinyílik majd előtted a
másik magad akarata.
Ne csak gyáva, légy bátor is,
a torokra zsebkést szoríts,
az Isten mindennek örül,
halálnak a kezed közül,
amit akarsz, mindig várhat,
ne építs kőből légvárat,
várhat benned, várhat másban,
más szívében, más agyában.
Nem azt teszed, amit mondasz,
árnyékodnak halált osztasz,
nem mondhatod, amit teszel
kezeden vér és nem eper,
marék halál, marék élet,
késsel faragott kísértet.
JÁNOSFurcsa vers. De nem valami világos.
PAPEz neked nem világos? Meg kell halnia annak, aki olyan, mint én, de mégsem én.
JÁNOSHiszen ez az összes többi ember.
PAPMind olyanok lennétek, mint én? Nem hiszem. Neked kell meghalnod, mert te rá tudod kényszeríteni a másikra az akaratodat.
JÁNOSNem mindig sikerül.
PAPEz az. Most megfogtalak. Én is pont így vagyok vele.
JÁNOSTehát ha megfogadom a parancsot, akkor nem fogok hasonlítani magára, mert magának sikerül, ami nekem nem, vagyis, amint meghaltam, már nem is kell meghalnom, de ha nem engedelmeskedem, akkor a parancs életben van.
PAPNe csavard a szót. Ez mindannyiunk ítélete. Egy perccel a halálunk után megjön a felmentés. De rád most a sürgetés vonatkozik.
 
János felugrik, el akar szaladni, a pap megpróbálja megakadályozni, végül dulakodni kezdenek. A pap két ütés után összerogy, János bemegy a trafikba, becsukja maga után az ajtót.
 
 
 
IX. jelenet
 
Zavartan veszi észre, hogy nincs egyedül.
 
JÁNOSKérek egy cigit.
KÁROLYJól tette, hogy megverte. Magától mit akart?
JÁNOSKicsoda?
KÁROLYHát az álpap.
JÁNOSMaga látott mindent?
KÁROLYMindent senki nem láthat. Mit akart az a szélhámos?
JÁNOSHát nem igazi pap?
KÁROLYNem olyan fickónak néz ki maga, hogy felüljön ilyen átlátszó trükköknek.
JÁNOSMost felültem.
KATI(előbújik a rejtekhelyéről) Ő igenis igazi pap.
JÁNOSEz meg kicsoda?
KÁROLYEgy menekült.
TAMÁSItt a másik is. (Ő is előjön.)
JÁNOSAz a helyzet, hogy szerintem is igazi pap volt, de az üzenete nyilván nem nekem szólt.
KÁROLYHát kinek? És mit akart?
JÁNOSHogy öljem meg magam.
 
Felboruló szék csattanása hallatszik. Aztán valami rugdosás.
 
JÁNOSMi volt ez?
TAMÁS(felvihog) Úgy látszik, a címzett megkapta az üzenetet.
KATI(szájon vágja) Fogd be a szádat, te gyáva féreg.
KÁROLYA raktárból hallatszott.
 
Hátramegy, kinyitja az ajtót. Egy akasztott nő lába leng derékmagasságban, nincs rajta cipő. Látszik a szoknyája, a ruhája. A feje és maga a kötél nem.
 
KÁROLY(elrémülve) Margot!
 
 
 
III. FELVONÁS
 
 
A szín ugyanaz, mint az első felvonásban, egyelőre még sötét a háttér, a lidércek oldalról bejönnek az előtérbe, fölülről egy-egy reflektor világítja és követi őket.
 
 
I. jelenet
 
STANEgész jó volt az a vers, nem?
PANTe súgtad neki?
STANÉn ugyan nem. Szerintem inkább te.
PANÉn sem. De hát az a mi versünk volt.
STANLegalábbis hasonlított rá.
PANDe honnan szedte, ha egyikünktől sem?
STANAzt állítja, hogy Isten súgta neki.
PANIstennek te tanítottad?
STANNe bolondozz már!
PANAkkor legyünk inkább rendőrök?
STANLegyünk rendőrök, hátha úgy ki tudjuk deríteni.
PANEnnyire megbízol a rendőrségben?
STANAbban nem, de magunkban egy kicsit még igen.
 
Mindegyik rendőrsapkát tesz a fejére, berontanak a nézőtér felőli nyitott oldalon át Kati és Tamás lakásába. Ott fény gyúl. A háziak alvásból riadnak.
 
 
I. RENDŐRÉbresztő! Ne pofázz! Kezet a fej fölé.
KATIMit jelentsen ez?
II. RENDŐRNem találkoztunk mi a minap az utcán? Maguk terroristák és a szökött főnökünket is bújtatják. Mi sajnos elveszítettük őt. És nagyon hiányzik már nekünk. Az aktatáskás rabló.
TAMÁSDe hiszen az nem ő! Honnan veszik ezt a sületlenséget?
I. RENDŐRTe nem tudsz mindent. De azért még ne sértegess! A tudatlanság nem menthet fel a felelősség alól. Alkalmasint a legegyszerűbb lenne titeket itt helyben lelőni. Még hogy Szent Miklós Rohambrigád.
KATIMit tudtok ti arról?
II. RENDŐRMindent.
KATISejtelmetek se lehet azokról a célokról, melyekért létrejött. Ti csak egy nem létező állam lidércei vagytok. A rend megszállottai. De mi a jót akarjuk visszacsempészni a világba.
TAMÁSMiről beszélsz? Nem is vagyunk semmiféle rohamosztag tagjai.
KATILetagadod?
I. RENDŐR (vele egyszerre) Letagadod?
II. RENDŐRMindent tudunk. De ti nem tudtok rólunk semmit. Nem ölünk meg, vagyis életet adunk nektek, de ti gyűlöltök, a pillantásotok ha ölni tudna…
I. RENDŐRItt vagytok ti, a magatokról kialakított jó véleménnyel és a rólunk szóló rosszal, és a jóságotoktól nem látjátok a saját ocsmányságotokat.
KATIMeg a ti felülmúlhatatlan jóságotokat. Ránk rontotok, megöléssel fenyegettek, aztán elvárjátok a hálát.
II. RENDŐRHol van a rendőrfőnök úr? Hol van a főnökötök, az az álpap? Hol a raktárotok? Hol a szeretetcsomagoló? Hol a bankból elrabolt pénz? Hol vannak a szegények, akiknek szét akarjátok osztani?
TAMÁSPillanat, ezt én nem tudom követni.
I. RENDŐREgyszóval nem akartok beszélni?
KATINem.
II. RENDŐRKivárjuk. Előbb-utóbb történik valami, ami leleplez titeket, vagy az egykori főnökünket, a kétarcú árulót.
 
Gyengülni kezd a fény, de a civódásuk zaja csak lassan ül el.
 
KATIElárulni csak igaz ügyet lehet.
II. RENDŐREzért lehet ő áruló, és ezért nem lehettek ti azok sosem.
 
 
II. jelenet
 
Még hallatszik a bal oldali dialógus, amikor a jobb oldalon hirtelen fölgyullad a fény. Károly összerezzen, azt látjuk, ahogy ijedten elugrik valahonnan. Vaksin bámul maga köré. Kopogás hallatszik. De egyelőre még nem fogja föl.
 
KÁROLYElárulni csak igaz ügyet lehet? Honnan jutott ez most az eszembe? Furcsa és hamis gondolat. Fölmentés a legocsmányabb cselekedetekre. Én nem így gondolom. De ha nem így gondolom, akkor hogyan jutott az eszembe? Milyen jó lenne, ha itt lenne Margot! Furcsa, hogy eddig sosem akartam belátni a másvilágra vagy a saját koponyám fedele alá. Most meg, hogy már nem segíthet, rögtön rászorulnék.
 
Megint fölhangzik a kopogás.
 
KÁROLY(kikiabál) Nyitva, bújj be!
JÁNOSAz utolsó pillanatban, barátom, az utolsó pillanatban.
KÁROLYCsak nem rabolt bankot megint?
JÁNOSAz a baj, hogy a múltkor sem én raboltam.
KÁROLYHanem ki?
JÁNOSNem jött még rá, hogy én csak eszköz vagyok?
KÁROLYÉs az a híres akaratátvitel? Hogy mindenkire rá tudod kényszeríteni az akaratodat.
JÁNOSBecsaptak. Engem becsaptak. Fölültettek. A bankrablás is csak játék volt.
KÁROLYÁltalános összeesküvés ellened? Az ilyesmiben én nem nagyon tudok hinni. Mégis az én feleségem halott. Nem te.
JÁNOSMagától is, illetve tőled is bocsánatot szeretnék kérni emiatt…
KÁROLYEzért ugyan kár volt idejönnöd. Nem érdekel a bocsánatkérésed.
JÁNOSNem ezért jöttem. Komolyan menedékre van szükségem. Engem a rendőrfőnök üldöz, Schwartzenegger.
KÁROLYAkkor megkönnyebbülhetsz, nem rendőrfőnök már.
JÁNOSDe az. És abban a minőségében hajszolt bele, hogy magamra vállaljam a bankrablást. Odaadta a pénzt, de csak addig, amíg a zavaros idők elmúlnak.
KÁROLYSürgősen add vissza neki!
JÁNOSNem tudom, tőlem is ellopták.
KÁROLY(nevet) Ne félj, őt meg a két kopója üldözi.
JÁNOS(maga is fölnevet) Tudod, azokat meg ki keresi akár az élete árán is?
KÁROLYTe?
JÁNOSDehogy. Az álpap.
KÁROLYAz álpappal viszont a terrorbrigádjának tagjai akarnak leszámolni. (Mindketten nevetnek.)
JÁNOS(megjátssza, hogy abba akarja hagyni a nevetést) Ne legyél igazságtalan. Ők nem terrorbrigád, hanem a jótevésre álltak össze!
KÁROLYVan valami különbség?
JÁNOSSzerinted ugyanaz valakinek az életére törni vagy segíteni rajta?
KÁROLYMás, de mindkettő szélsőségesség a közönyhöz képest, ami az életformánk.
JÁNOSÉn úgy eszem a közönyt, mint egy nagy sajtot. Szeleteket vágok le belőle, kenyérre dobom, és egy kis retket harapok hozzá. De a feleséged értelmetlen halála nagyon megrázott.
KÁROLYNem voltunk összeházasodva.
JÁNOSA terrorbrigádot már nem üldözi senki? Ők lennének a csúcsragadozók, a jóság harcosai, akik ölni akarnak?
KÁROLYDehogynem. A szomszédaim, a kiflicsempészék.
JÁNOSTe ismered a kiflicsempészéket?
KÁROLYHiszen a szomszédaim.
JÁNOSEngem valahogy mégis meglep. És mi bajuk velük?
KÁROLYAzt hiszik, ők küldték a nyakukra egy terroristatársukat, hogy összeugrassa őket. Azt hiszik, meg akarták szerezni a lakásukat, hogy a kettőt összenyitva egy illegális szeretet-átjátszóállomást létesítsenek.
JÁNOSNem azt mondtad, hogy te vagy a szomszédjuk a kifliseknek?
KÁROLYNos, ők meg a túlsó szomszédok.
JÁNOSTe meg honnan tudsz ilyeneket? Benned egy egész telekkönyvi hivatal veszett el.
KÁROLYCsak utánanéztem egynek-másnak. Meg nyitva tartottam a szemem, amikor a kivilágítatlan folyosón mások is feltűntek.
JÁNOSSzóval a feleségedtől legalább annyit eltanultál, hogyan kell sötétben látni, és most mindenkit ismerősnek vélsz a házban. Nem, ez túl sok volna a véletlenből. Bár mindjárt hozzáteszek ehhez még egyet. Azt, hogy én meg a te drágalátos szomszédaidat szeretném kézbe kapni. Ők rabolták el ugyanis a pénzemet.
KÁROLYÉs még azt mondod, hogy nincsenek véletlenek. (Elneveti magát.) Megértetted, hogy akkor mit is mondtál most? Hogy ti egy ördögi körbe kerültetek. Téged a rendőrfőnök keres. Őt a beosztottjai. Azokat az álpap, akit meg az egykori hívei. Őket meg a kiflicsempészek, a kiflicsempészeket meg te. A kör bezárult.
JÁNOSEbben biztos vagy? És ha békén hagynánk egymást? A pap engem jószerivel gyilkosságba hajszolt, de rá nem haragszom. A rendőrfőnökre igen, csakhogy most neki vannak követelései felém. Ha ezt kölcsönösen elengednénk, a kör megszakadna, és a világ talán jó irányba fordulna. Lehet, hogy a Vaskapu gátját áttörve fölúszna a Dunán egy viza.
KÁROLYA te szerepedet nem látom ebben az ügyben, de a pappal nekem is lenne elszámolnivalóm.
JÁNOSNeki csak akkor bocsáthatnál meg, ha ebben Margot is egyetértene veled.
KÁROLYDe meghalt.
JÁNOSLehetetlen, hogy egy halottlátót ne lehessen megidézni a másvilágról.
 
Kopognak. A középső lakásban megszólal egy telefon. A bal oldaliban világosság dereng.
 
TAMÁS(fölugrik) Nem megmondtam, hogy kapcsolják ki a mobiltelefonjukat?
I. RENDŐRMi bajod van neked a telefonommal?
TAMÁS(zavartan a nézők felé mutat) Nekik beszélek.
II. RENDŐR(mintha hunyorogva egy ablaküvegen bámulna ki) Te látod őket? Nincs is ott senki.
I. RENDŐRKi hisz itt Istenben?
II. RENDŐRMost mire várunk?
 
 
III. jelenet
 
A csöngés és kopogás megint felhangzik. A döbbent mozdulatlanság a jobb oldali lakásban elmúlik. Károly az oldalajtó felé taszigálja Jánost, az bemegy, Károly még utána kiabál.
 
KÁROLYMár van bent valaki. Ne lepődj meg nagyon! (Amikor becsukja az ajtót, kikiabál) Nyitva, bújj be!
PAPAz utolsó pillanatban, barátom, az utolsó pillanatban.
KÁROLYCsak nem rabolt maga is bankot?
PAPAz a baj, hogy a múltkor én raboltam.
KÁROLYHát nem a rendőrfőnök?
PAPNem jött még rá, hogy mindannyian csak eszköz vagyunk?
KÁROLYDe kinek a kezében?
PAPValaki máséban. Mindenki valaki másében. Ez a szép az egészben.
KÁROLYÁltalános összeesküvés?
PAPAz ilyesmiben én nem nagyon tudok hinni.
KÁROLYMég a jóságért történőben sem?
PAPA kis terrorcsapatomra gondol? Szélmalomharc. Reménytelen.
KÁROLYAzt azért, remélem, tudja, hogy az egykori tanítványai életre-halálra keresik.
PAPTudom, de nem hiszem, hogy megölnének.
 
A fény a bal oldali lakásra vált. Tamás és Kati ezt észre sem veszik, a lidércek leteszik a rendőrsapkát.
 
STANNem hiszem, hogy megölnénk,
nem hiszem, hogy élni hagynánk.
Ami vég, már megtörtént,
fekszünk a jelenben hasmánt.
PANFekszünk a múltban háton,
a jövőből jövünk szamáron.
 
Visszaveszik a rendőrsapkát, Kati és Tamás megelevenednek.
 
KATITulajdonképp mit vagy kit is keresnek rajtunk?
I. RENDŐRA főnökünket, az eltűnt pénzt, a gyilkosságszédelgő álpapot, titeket magatokat mint terrorvitézeket.
TAMÁSNem nagyon lesz meg egyik sem. A rendőrfőnök úrnak nagyon hálásak vagyunk bölcsességéért, de egy ideje mi sem tudjuk, hol lehet, attól félünk, ő meg minket keres. Ahogy mi az egykori papunkat. Csalódtunk benne. De szeretnénk, ha meggyóntatna.
EDITŐ meg nyilván titeket keres.
II. RENDŐRMicsoda? Hogy mi keressük a rendőrfőnököt, ő meg titeket, ti meg az álpapot, az meg minket? Na, velem ne szórakozzatok! Mind a kettő falhoz áll, kezeket tarkóra.
Kati és Tamás meglepődve engedelmeskednek. Az I. rendőr leveszi a sapkáját.
 
STANTe, nem lesz ebből baj?
 
A másik nem reagál. Stan leüti a fejéről a sapkát. Akkor a II. megszólal:
 
PANKi hisz itt Istenben
és ki az ördögben,
és főképp ki az Úrban?
Kiben a bizalom,
ha tudom, se tudom,
nem vagyok az, aki voltam.
Kiben van kételyem,
ki tréfál énvelem,
ki bújik a szoborban?
STANSzoborból ki bújt ki?
Ne hidd, hogy valaki,
ne hidd, hogy hit segíthet.
Ha az ott a senki,
nem tudsz fölébredni,
a valóság vetített.
Aki belemerül,
mással vagy egyedül,
létéből csak veszíthet.
 
A fény visszaugrik a jobb oldalra.
 
PAPÉn most már mást mondok és mást akarok, mint eddig.
KÁROLYUgyan mit?
PAPMár nem kívánom senkinek a halálát.
KÁROLYTe szemét! Most jössz erre rá, mikor már a feleségem meghalt? Neked kellett volna meghalnod.
PAPBizonyos értelemben már nem élek.
KÁROLYBizonyos értelemben? Valaki vagy él, vagy nem él.
PAPÉn sose mondtam, hogy a feleségének meg kell halnia.
KÁROLYUgyan, hiszen minden szembejövőt meg akartál győzni róla, hogy legyen öngyilkos.
PAPAlighanem tévedés volt. Az az ember, aki az akaratát másokra mindig rá tudná kényszeríteni, nem létezik. Becsapták őt, becsaptak engem, én becsaptam, akivel csak beszéltem, és becsaptam a feleséged, akiről azt se tudtam, hogy hallgat.
KÁROLYÖrdögi kör.
PAPKi lehetne belőle menekülni.
KÁROLYHogyan?
PAPHa megidéznénk a feleséged a túlvilágról.
KÁROLYÉpp a halottlátó hiányzik hozzá.
PAPMért, hát ő nem az?
 
Az oldalsó ajtó mögött dulakodás zaja hallatszik. Onnan, ahová János ment be az előbb, kizuhan Schwartzenegger. Egy darabig tehetetlenül fekszik a földön, a pap és Károly döbbenten figyeli.
 
PAPEz meg ki?
KÁROLYTi nem is ismeritek egymást? Bemutatlak. (Ezek ketten odalépnek Schwartzenegger fölé.) A rendőrfőnök úr. (Schwartzenegger fekve marad, de a kezét az arca elé emeli, talán védekezésül, talán, hogy kezet adjon.) És korunk egyetlen, talán utolsó papja.
PAPTe vagy az? Azt hiszem, neked kellett volna meghalnod ennek a szegény embernek a felesége helyett.
KÁROLYMár megint kezded? Nem ebben maradtunk.
SCHWARTZENEGGERBizonyos értelemben már nem élek.
PAPBizonyos értelemben? Valaki vagy él, vagy nem él.
KÁROLYŐ rabolta ki a bankot. De már őt is megrabolták.
PAPAz nem mentség.
SCHWARTZENEGGER(fölül) De Jánosra semmit nem akartam kényszeríteni. Ő beszélt rá, hogy rejtsem el nála a pénzem. Azt állította, hogy majd alaposan összekavarja a nyomokat. Erre szükség is volt, hiszen nekem kellett nyomoznom is.
PAPLeegyszerűsíted a dolgot. Az akaratát valaki ránk kényszerítette. Nekem csak az súghatta azt a bajkeverő üzenetet, akinek az egésszel volt valami terve.
SCHWARTZENEGGERNem hiszem, hogy ilyesvalakit meg tudnál nevezni magunk fölött.
PAPTudnék, de nem merek.
KÁROLYItt van egy kis józanítószer, mielőtt teljesen belecsavarodtok a dologba. (Gyógyszereket tesz eléjük.)
PAPNem méreg?
SCHWARTZENEGGERAlig hiszem, hogy hatni tudna rám. (Bevesz egy gyógyszert.)
PAPHát igen, azok után, amit tettem, valószínű, hogy én is életre vagyok ítélve. (Ő is bevesz egyet.)
KÁROLYMint a testvérgyilkos Káin?
PAPDe azt azért ugye nem gondolod, hogy én öltem meg Margot-t?
KÁROLYDehogynem. Különben már rég megöltelek volna. De bűnhődnöd kell.
SCHWARTZENEGGERMilyen gyorsan hat a józanítószer?
KÁROLYLehet, hogy nekem is kéne bevennem belőle? Na jó, a kedvetekért. De soha nem szoktam. (Bekap ő is egy tablettát.) És hol van János?
SCHWARTZENEGGER(iszonyodva) Alighanem megöltem.
KÁROLYTe hülye. Visszaéltél a vendégjoggal. (Az oldalajtóhoz rohan. Kivontatja János élettelen testét.) Mit csináltál vele? Talán még él. Segítsetek. (Kibontja az ingét. A szívét hallgatja.) Nem annyira szívverésnek tűnik, hanem mintha inkább egy vonat menne a távolban.
PAPNe hagyd elmenni! (Fölemeli az asztalról a vízzel tele kancsót, rájuk löttyinti.)
JÁNOS(prüszkölve) Margot! Ne hagyj még elmenni! (Szeretkezést imitáló mozdulatokat végez, nyög, a lábát nőként Károly dereka köré fonja.)
KÁROLY(pofon üti) Ébredj, te undorító állat!
JÁNOS(fölül, csodálkozva néz szét maga körül) Láttam, találkoztam vele!
SCHWARTZENEGGERKivel?
JÁNOSMargot-val.
KÁROLY(föltápászkodik) Margot halott. (A papra mutat.) Ő ölte meg. (Jánosra mutat.) Tehelyetted. (Schwartzeneggerre mutat.) Téged meg majdnem ő ölt meg. De te ahelyett, hogy a haldoklás ünnepi arcát öltenéd magadra, félholtadban megdugod a feleségemet.
PAPNem is voltatok összeházasodva.
KÁROLY(kiáltva) Jó, tudom.
JÁNOSMit tudtok ti a túlvilágról!
PAPÉn azt hiszem, semmit.
SCHWARTZENEGGERÉn ezt-azt azért igen.
PAPNekem meg a rendről van több sejtelmem, mint neked.
KÁROLYElég! Szóval, te láttad Margot-t?
JÁNOSÜzent is neked.
KÁROLYMit?
JÁNOSHogy azonnal idézd meg, beszélni akar veled.
KÁROLYDe hogyan?
SCHWARTZENEGGERNincs egy üveggömböd?
PAPInkább asztaltáncoltatással.
JÁNOSAzt mondta, ő is segít majd neked.
 
 
IV. jelenet
 
A bal oldali szobában halvány fény dereng. Kati és Tamás még a falnál állnak, de a rendőr-lidércek sehol nem mutatkoznak.
 
KATI(suttogva) Nem szólított valaki?
TAMÁSPszt!
KATISzerintem elmentek.
TAMÁSItt vannak, csak nem látod őket.
KATI(Tamást utánozva) Mindenhol ott vannak, még ott is, ahol nincsenek.
TAMÁSNe bánts.
KATIBennünk is kis rendőrök laknak.
TAMÁSTudod, hogy nem úgy értettem.
KATIDe én igen.
TAMÁSNem is voltak rendőrök.
KATIHanem kik?
TAMÁSNem tudom. Lidércek. Egy játék megelevenedett szilánkjai.
KATISzóval szerinted is elmentek?
TAMÁSNem, még itt vannak, csak nem látjuk őket.
KATIGyáva vagy.
TAMÁSIgen, mert szeretlek.
KATIPszt! Már megint. Nem hallottad?
TAMÁSMit?
KATIValami suttogás.
TAMÁSSzerinted ezek tényleg elmentek?
KATILehet, hogy itt állnak egészen a hátunk mögött, azért nem látjuk őket.
TAMÁSFuj!
 
A jobb oldalon is visszatér a félhomály, látjuk, hogy a szobai asztal körül ülnek négyen, a kezüket az asztalra teszik.
 
PAPNem is kerek az asztal.
JÁNOSAz se baj.
SCHWARTZENEGGERÍgy, szerintem, nehezebb lesz.
PAPAnnál jobb.
KÁROLYTe hiszel a nehéz varázserejében?
PAPErre a kérdésedre egészében nem tudok válaszolni, de ha szétszedem, akkor igen. Hiszek-e? Már nem tudom. A varázslat? Nem tudom. Bízok-e bárki, bármi erejében? Nem tudom.
JÁNOSTe csakugyan nagy bölcs vagy.
SCHWARTZENEGGERNe okoskodjatok, mert nem fog sikerülni.
 
Kati most először érti meg a kettővel odébbi szobában elhangzókat, és a két beszélgetés ettől kezdve kezd összemosódni.
KATIMi nem fog sikerülni?
KÁROLYTe vagy az, Margot?
PAPMi van, hallottál valamit?
SCHWARTZENEGGERDe hiszen még el se hangzottak a hívó igék, az asztráltér még ki sincs nyitva.
TAMÁSNem hallottam semmit.
JÁNOSEz ki volt?
KÁROLYValami férfihang. Téged nem hívtunk, távolodj el.
TAMÁSHonnan? A faltól?
KATINe tegyél egy lépést se.
KÁROLYKi van veled, Margot?
TAMÁSNem álmodtuk mi ezt az egészet? Azok a rendőrök talán itt se voltak.
JÁNOSMár nincsenek a nyomomban?
KATIA hátunk mögött vannak, ott, ahová nem láthatunk el.
SCHWARTZENEGGERAz én rendőreimről van szó?
KATIIgen. De az embernek sosem lehet senki a tulajdona.
SCHWARTZENEGGERTe a rabszolgám leszel. Megidézlek, bezárlak egy kis szelencébe, és csak egy-két órára engedlek ki, hogy a kedvemre tegyél.
KÁROLYTe most kihez beszélsz?
SCHWARTZENEGGERNem tudom. Ahhoz a nőhöz odaát.
KATIMicsoda gusztustalanságokat mondasz.
TAMÁSNem is szóltam.
KATILegalább ne hazudj.
KÁROLYAz a nő a feleségem.
JÁNOSNem, ez mintha valaki más lenne.
PAPÉs ki az a férfi vele?
KÁROLYNincs is ott semmilyen férfi.
JÁNOSDe van, sőt, még áll egész szorosan mögöttük másik két alak, csak azok nem szólalnak meg.
KÁROLYEz Margot, egyedül.
TAMÁSNem vagyok egyedül.
KÁROLYEz ő.
KATIA hátunkra tapadt ez a két lidérc, lemoshatatlanul, mint a kosz.
TAMÁSFordulj meg, nincs mögöttünk senki.
KÁROLY(hátrafordul) Nem látok semmit, csak saját magamat tükröződni a sötétben.
SCHWARTZENEGGERNe forogj, a varázskör könnyen szétesik.
PAPEbben nekem nem lenne szabad részt vennem.
JÁNOSNem a győzelem a fontos, hanem a részvétel.
PAPNem a győzelem a tilos, hanem a részvétel.
TAMÁSGyőzni nem lehet, ha az ember kívül marad.
KATITe azt hiszed, hogy mi még győzhetünk?
PAPVannak dolgok, amelyek akkor is tilalmasak, ha nagyon megkönnyítenék az életünket.
TAMÁSTe hiszel a könnyű varázserejében?
KATIHiszek-e? Könnyű lenne nemet mondani, de hiszek.
PAPA varázslat ereje? Nos, mivel túl könnyű élni vele, tilalmas.
SCHWARTZENEGGERNe okoskodjatok, mert nem fog sikerülni.
KATIMi nem fog sikerülni?
TAMÁSMég te vagy az, Kati, vagy valaki más?
KATIMi van, hallottál valamit?
SCHWARTZENEGGERNem hallottam semmit.
TAMÁSEz ki volt?
KATIValami férfihang. Téged nem hívtunk, távolodj el.
KÁROLYNem álmodtuk mi ezt az egészet? Margot talán meg se halt.
 
A középső szobában is halvány fény gyúl. Margot az előszínpad felől jőve belép az üres szobába, leül. Nem abban a ruhában van, mint eddig. Hanem tiszta fehérben. Kíváncsian lapozgatja a keze ügyébe akadó papírokat. A szellemidézés folytatódik tovább.
 
KÁROLYMargot, hallasz engem? (Margot összerezzen, de nem ő válaszol.)
TAMÁSHallak.
JÁNOSÁlom volt az egész?
KÁROLYNe kérdezz helyettem.
KATISose kérdezek más helyett.
TAMÁSPersze hogy álom volt.
KATITe kihez beszélsz tulajdonképpen?
TAMÁSÉs te?
KÁROLYMondd meg, élsz-e vagy meghaltál?
TAMÁSBizonyos értelemben már nem élek.
KATIÖrülök, hogy belátod.
JÁNOSBeszélj arról, hogy milyen a túlvilág.
TAMÁS(elfordul a faltól)
Aki hisz Istenben,
igazán örvendjen,
végignyúlhat a múltban.
Nem kell már bizalom,
reményben oltalom,
nem halhat meg holtan.
Ami volt kételye,
annak itt nincs helye,
ki bújik a szoborban?
SCHWARTZENEGGERKi bújt ki belőlem,
amikor eldőltem?
Milyen kezdet a végzet?
Ha az ott nem senki,
föl kéne ébredni,
a valóság megéget.
Aki van legbelül,
sose lesz egyedül,
ő látja az egészet.
KATIEgész szép vers, nem tudtam, hogy te verseket is írsz.
PAPMi ez a zavaros baromság? Te már költőnek is képzeled magad? Hadd emlékeztesselek: bukott rendőr vagy!
TAMÁS(visszafordul a falhoz) Nem én írtam, odaátról hallottam.
SCHWARTZENEGGERNem én írtam, odaátról hallottam.
JÁNOSTe hiszel a túlvilágban?
KATINem.
KÁROLYHiszen te hoztad az üzenetet, hogy hívjam vissza Magot-t.
KATIA halottakat nem lehet visszahívni.
PAPHallod? Ez Margot! Akkor pedig van túlvilág, ha meghallhatjuk, amit mond.
JÁNOSEz nem ő.
TAMÁSDe ők talán visszaszólhatnak. Nem léphetnénk már el innen a faltól?
KÁROLYMilyen falnál vagytok?
PAPAz egy fal? Nem tudnál átmászni rajta?
TAMÁSNem hiszem, mert van plafon is.
KATIHa nem lenne plafon, visszatérhetnének a halottak?
JÁNOSKi van veled? Ha szent Péter, akkor tekerd hátra a kezét, és vedd el tőle a kulcsot.
TAMÁSNehogy azt hidd, hogy rám tudod kényszeríteni az akaratodat.
KATIMilyen nagy lett a szád. Eddig mindig azt csináltad, amit mondtam.
KÁROLYMit kell tennem?
KATITekerd hátra Szent Péter kezét, és vedd el tőle a kulcsot.
KÁROLYTi egyszerűen a bolondját járatjátok velem. Mért öröm nektek a gyászomon gúnyolódni?
 
A középső szoba ajtajában megcsörren a kulcs. Mindegyik helyiségre teljes sötétség borul.
 
SCHWARTZENEGGERMi történt?
TAMÁSItt vagy?
KÁROLYEzt elrontottuk.
KATIEzek tényleg elmentek.
JÁNOSNem tudta elmondani, amit üzenni akart.
PAPIdeje fölébredni.
 
A középső lakás ajtaja kinyílik, az ajtó mögül éles fény esik be a színpadra. Két alak lép be, hosszú árnyékuk elébük vetül. Edit és Bence az. Margot már eltűnt a szobából.
 
EDITSzerencsénk volt.
BENCENem hiszek a szerencsében.
EDITA megérdemelt szerencse is szerencse.
BENCELegyőztünk mindenkit, aki ki akart használni minket, és mi használtuk ki őket.
EDITElvettük a lopott pénzt, és ezzel megtisztítottuk.
BENCEA rosszat jóra fordítottuk.
 
A bal oldali szobába visszatér a fény. Kati és Tamás az asztalnál ülnek.
 
KATINem álmodtuk csak az egészet?
TAMÁSNem. Valaki más álmodott minket. Azt hitte, hogy a túlvilágról beszélünk.
KATIHonnan tudod, hogy nem onnan? Lehet, hogy már rég halottak vagyunk. A két rendőr lelőtt minket, mikor a falhoz állított. A lövedékük volt, amit a tarkónkon éreztünk.
TAMÁSKépzelődsz.
KATITe mindig úgy csinálsz, mintha semmi baj nem lenne.
EDITMi ez az ordibálás a szomszédban?
BENCENem hallok semmit.
EDITTe mindig úgy csinálsz, mintha semmi baj nem lenne.
BENCEMért, mi a baj?
EDITLövöldöznek, nem hallod?
BENCETényleg, mintha lenne odaát valami. De nem tartozik ránk.
EDIT(odamegy a bal oldali lakással közös falhoz, átdörömböl) Legyen már vége! Tessék befejezni.
 
Elalszik a villany fölöttük, de a bal oldalon nem. Tamás föláll, kilép az előtérbe. Akkor náluk is elalszik a villany. Őt csak fölülről világítja egy fénycsóva.
 
TAMÁSVissza lehet kapcsolni a mobiltelefonokat, és lehet tapsolni!
STAN és PAN(beszaladnak, kézen fogják Tamást)

Ne még, ne még, ne még,
úgyis mindjárt elég,
elég a szó, az est,
ugrás a múltba egyenest.
 
Sötét. Aztán ők ketten kézen fogva visszavezetik az összes szereplőt meghajolni.