Szathmári István

Balassi Bálint, a tudatos költő

Tanulmányrészlet

    Hogy Balassi Bálint immáron tudatos költő volt, és hogy a reneszánsz, mindenekelőtt az olasz reneszánsz nagymértékben hatott rá, azt bizonyítja az 1874-ben megtalált kéziratos Balassa-kódex is. A másoló szerint ezt Balassinak Az maga kezével írt könyvébül másolták ki. Mindez arról tanúskodik, hogy Balassi megtervezte valamennyi költeményének egységes kompozícióban való összegyűjtését. A tervezetben, az akkori számmisztika szerint a 3-as szám uralkodik, s ebben minden bizonnyal Dantéhoz hasonlóan a Szentháromság jelképét látta. A gyűjtemény első része a költőnek a házassága előtt írt 33, a második rész a házassága után alkotott, szintén 33 szerelmi és vitézi énekét tartalmazza. Valószínűleg ezek elé szánta az istenes versek 33 darabját (ez nem mind készült el). A kötet élén a Szentháromság 3 tagjához intézett 99 soros Három himnusz állt volna. És hozzátehetjük még, hogy Balassi 33 éves korában, vagyis a krisztusi korban kezdett hozzá e terv megvalósításához, továbbá ekkor festette le magát, és ekkor gondolta ki az úgynevezett Balassi-strófát, amelyre szintén a 3-as szám a jellemző.
    Milyen forrásból merített Balassi? Szerelmi költeményeit illetően mindenekelőtt Petrarcától és a humanista költőktől tanult. De merített a Sylvester János által emlegetett magyar virágénekeknek, sőt a középkori Mária-himnuszoknak a kifejezéskészletéből. És hatással voltak rá az olasz, lengyel, német, török, horvát szerelmes versek, főként népdalok is.
    Melyek Balassi költészetének legkiemelkedőbb stiláris jegyei? A reneszánsz életmód és műveltség egyenes következménye, hogy ez a költészet mind témájában (szerelem, vitézi élet, Isten, a természet szépsége, a kalandos élet stb.), mind szerkezetében és verselésében (tökéletes formák), mind pedig kifejezésmódjában (ókori mitológiai motívumok, természeti képek, racionális szóhasználat és mondatépítkezés stb.) reneszánsz jellegű. De ezek ellenére – éppen Balassi nem mindennapi tehetsége következtében – igazi személyes líra is.
    Ezúttal egy versnek, az ismert Egy katona ének című költeménynek a segítségével igyekszem röviden bemutatni Balassit, a reneszánsz költőt és Balassit, a magyar nyelv és stílus igazi művészét.
    A reneszánszra utal mindjárt a tárgyválasztás: a végvári vitézek élete, valójában megdicsőítése, miközben a költő megjeleníti a természetet is.
    A reneszánsz felé mutat a műfaj is, amire maga a cím utal: katona ének (latin: cantio militaris). Effélét bizonyára írtak Balassi előtt is, például Tinódi több históriás énekének a bevezetőjében szól hasonlókról, de az érett reneszánsz műköltészet színvonalára Balassi emelte. Tudtunkkal nincs más ilyen típusú verse, de korábban, 1583–1584-ben két, úgynevezett tavaszénekében is (Borivóknak való és Búcsú a hazától) olvashatunk hasonló gondolatokat.
    Még inkább a reneszánszot képviseli azonban a költemény szerkezete, maga a verselés, valamint az egyes szinteken alkalmazott nyelvi-stilisztikai eszközök.

    A vers szerkezete. A vers szerkezeti felépítése egyenesen megvilágítja, miről szól a mű, és hogy milyen üzenete van az olvasó számára. A 3 pillérű felépítésben ott a harmónia, közelebbről bizonyos szimmetria és a hármasságot idéző arányosság (Szabó Zoltán: Kis magyar stílustörténet. Tankönyvkiadó, Budapest, 1982. 47–48.):

1

2–4

5

6–8

9

    A fő gondolatot az 1., az 5. és a 9. versszakban találjuk. A közbeeső (2–4., 6–8.) szakaszok az előbbieket világítják meg leíró részletekkel. Az 1. versszak valójában intonálás, mintegy az alaphangulatot adja meg. Stíluseszközei: megszólítás, költői kérdés, a természet szépségének lírai érzékeltetése. A középütt elhelyezkedő 5. versszak tartalmazza a mondanivaló lényegét: a vitézek az erkölcsi magatartás legmagasabb fokán állnak, az emberség (humanitás) és a vitézség (virtus) a legfontosabb számukra. Stíluseszközei: paralelizmusok; elvont formájú, mégis nagyon konkrét vonatkozású főnevek; pozitív jelzők; természeti képet tartalmazó hasonlat; igehalmozás. A 9. versszak lezárás, összegezés. A költő visszautal a vitézi élet szépségére, erkölcsi nagyságára, áldás és búcsú formájában. Stíluseszközei: felkiáltó, valamint felszólító mondatok; indulatszó; a természetből vett hasonlat. A 2., a 3. és a 4. versszak a vitézek harcra készülését írja le, a 6., 7. és a 8. pedig a harc bemutatása. Stíluseszközei: paralelizmusok; bizonyos szimmetria; igehalmozás; díszítő jelzők; a távlatok érzékeltetése; metaforák; majdnem naturalista leírás; ellentét.
    Az említett szimmetriát, illetve hármasságot Julow Viktor a nyelvi szinten is kimutatja (Irodalomtörténeti Közlemények, 1972. 640–680.). Egyébként a vers egyik kulcsszava a mező. A szó magában háromszor fordul elő a versben, mégpedig a 3. pillér szerepét betöltő versszakban, és egy átló mentén helyezkedik el: „Mező jó illatot…” (1. versszak); „Mezőn széllyel járnak” (5. versszak); „Áldjon Isten mezőkbe!” (9. versszak). Jelzővel ellátva még kétszer találkozunk vele: „Távul az sík mezőt…” (3. versszak); „Az nagy széles mező…” (7. versszak). E szavak meg egy másik átló mentén ábrázolhatók, és a két átló keresztezi egymást:



    A szerkezethez hozzátartozik a verstani felépítés is, annál inkább, mert a hármasság és a szimmetria ebben szintén érvényesül.

    A verselés és a zeneiség eszközei. Balassit kitűnő ritmus- és verselőérzék jellemzi. Még az idegen (olasz, lengyel, török stb.) „nótá”-kat is magyarrá tette. Az Egy katona ének éppen a Balassi által létrehozott és róla elnevezett Balassi-strófát képviseli. Erre is a 3-as szám a jellemző. Ez a strófa 3 egységből, periódusból, és egy periódus 3-3 sorból áll:

			szótag:	rímképlet:
Vitézek! | mi lehet	}	periódus	3+3 =6	a
Ez széles | föld felett			3+3 (vagy 4+2) =6	a
Szebb dolog az | végeknél?			4+3 =7	b
Holott | kikeletkor	}	periódus	2+4 =6	c
Az sok szép | madár szól,			3+3 (vagy 5+1) =6	c
Kivel ember | ugyan él;			4+3 =7	b
Mező | jó illatot,	}	periódus	2+4 =6	d
Az ég | szép harmatot			2+4 =6	d
Ád, ki kedves | mindennél.			4+3 =7	b

    Ezenkívül minden sor kétütemű, a periódus első két sora hat, a harmadik sor hét szótagból áll. A rímképletben is a hármasság uralkodik.
    Horváth János megállapítása szerint a Balassi-strófa egy korábbi, 3-szor 19 szótagos sorból álló versszaknak a továbbfejlesztett változata, úgynevezett belső rímek alkalmazásával, illetve egy-egy sornak a három részre bontásával.
    A rím tárgyalására térve át, ennek egyik fontos fajtája, az asszonánc Balassinál jelenik meg először nagyobb számban. Példák:

Vitézek! Mi lehet
Ez széles föld felett…

Mező jó illatot,
Az ég szép harmatot…

    A zeneiség egyéb eszközei között meg kell említenünk, hogy a költő egy-egy sorban felváltva palatális és veláris hangrendű szavakat helyez egymás mellé. Például:

	Holott	sebesedik
	(veláris)	(palatális)
	Öl,	fog,	vitézkedik,
	(palatális)	(veláris)	(palatális)
	Homlokán	vér	lecsordúl
	(veláris)	(palatális)	(veláris)

    Az alliterációval a költő nem gyakran él, de ha igen, természetesen annak is megvan a stílusértéke: összekapcsolja a szavakat, és zeneileg is hat. Például:

Ez széles föld felett

Az sok szép madár szól

    Két ízben találkozunk a figura etymologicával is, erősítő jellege, zenei hatása kétségtelen:

Midőn éjten éjjel…

Szerte-szerént vagyon…

    A szó- és kifejezéskészlet. Az Egy katona ének nyelve, szó- és kifejezéskészlete közel áll a mai nyelvhez. De természetesen – a XVI. század végéről van szó! – ma archaizmusként ható lexikai elemek is találhatók benne. Szerepelnek például „fogalmi” archaizmusok, amelyek korabeli tárgyakat, cselekvéseket stb. jelöltek: vég(vár), lobogós kópia, párduckápa, sisak, forgó, strázsát áll, vagdalkozik, utaknak lese, szablya, fejeket szed. Aztán megjelennek a „jelentésbeli” archaizmusok, amelyeknek akkor más volt a jelentésük: vitéz, holott, ugyan, minden, próbálni, szerecsen (ló), riad, megtér, mulatás. És vannak „formai” archaizmusok, azaz ma már nem (vagy csak nyelvjárásokban) élő hangalakváltozatok, alak- és mondattani elemek: ez széles föld, az végeknél; ki (dologra vonatkoztatva), ád, gyakorta, sebesedik, távul, Széllyel nyargalják (ma tárgyatlan ige), alattok, éjten éjjel, hadnak, kopiákot, vagyon, fertezvén, oskola, hévség, szablyákban örvendeznek (ma örvendezik valaminek), véressen, Szerte-szerént.
    Az archaizmusoknak természetesen megvan az a szerepük, hogy mintegy felkeltik bennünk a XVI. század végének, illetőleg a végvári vitézi életnek a hangulatát.

    A képek. A képek is a reneszánsz felé mutatnak.
    Ezt a verset a vitézi életnek a hű, tárgyias leírása jellemzi. A természetet, a katonák öltözetét, fegyverzetét, harcra készülődését és magát a harcot azonban nemcsak láttatni, megjeleníteni akarja a költő – egyébként szinte le lehetne festeni vagy filmre vinni az egyes versszakok által ábrázoltakat! –, hanem igyekszik ki is emelni a tárgyak, jelenségek szépségét. Erre mindenekelőtt az úgynevezett festői vagy költői jelzőket használja fel, amelyek egy-egy tulajdonság kiemelésével a kifejezést szemléletessé, hangulatossá, széppé, hatásossá teszik. (Egyébként gyakran kép is van mögöttük.) Ilyenek: széles föld; sok szép madár; jó illatot; szép harmatot; jó kedvéből; párduckápákkal; fényes sisakokkal; szép tisztességért; jó sólymok; nagy, széles mező szép liget, erdő dicséretes sereg stb.
    A tárgyias leírás azonban megkövetelte hasonlóképpen a nem szép vagy éppen visszataszító jelenségek bemutatását is. Ilyenformán vannak példák (képek, leírások stb.) a csaknem naturalista ábrázolásra:

Holott sebesedik,
Öl, fog, vitézkedik,
Homlokán vér lecsordúl.

Viadalhelyeken
Véressen, sebekben,
Halva sokan feküsznek;
Sok vad s madár gyomra
Gyakran koporsója
Vitézűl holt testeknek.

    A nagyságot, a távlatokat (egy-egy jelzővel, főnévvel, határozóval vagy igével) megmutató, filmvászonra kívánkozó leíró képekkel is találkozunk. Például:

Roppant sereg előtt
Távul a sík mezőt
Széllel nyargalják…

Az nagy széles mező…

    Megjelennek aztán a szóképek. Ezek már nem egyszerű, úgynevezett leíró képek, mint az eddigiek, mert túlmutatnak önmagukon: hasonlóság vagy más összefüggés alapján a kifejező (a szókép) és a kifejezendő mintegy összeolvad, az utóbbi az előbbinek a tulajdonságaival telítődik, így hozva létre az úgynevezett konnotatív jelentést. Például:

	Az nagy széles mező	}	a kifejezendő
	Az szép liget erdő
	Sétáló palotájok	}	a kifejező, a szókép

    Ez az úgynevezett teljes metafora (egyébként szintaktikai formája: alany és névszói állítmány) azt fejezi ki – vagy inkább érezteti meg –, hogy a „nagy, széles mező” és a „szép liget, erdő” olyan hatalmas, ragyogó, hangulatos stb., mint egy palota.
    Hasonló felépítésű teljes metaforák:

	Az útaknak lese,	}	a kifejezendő
	Kemény harcok helye
	Tanuló oskolájok…	}	a kifejező, a szókép

	Sok vad s madár gyomra	}	a kifejező, a szókép
	Gyakran koporsója	}	a kifejezendő
	Vitézűl holt testeknek.

    A versben található két hasonlat természeti képpel világítja meg, teszi érzékletesebbé a főmondatbeli cselekvést:

Midőn mint jó sólymok
Mezőn széllyel járnak…

    A versben fontos szerepük van a legtöbbször képet is magukban rejtő igéknek, pontosabban az ilyen igék halmozásának. Az igehalmozás nagyon mozgalmassá tudja tenni a leírást. Például:

Jó szerecsen lovak
Alattok ugrálnak,
Hogyha trombita riad…

Mezőn széllyel járnak,
Vagdalkoznak, futtatnak.

    Mondat- és szövegtani jelenségek. Ezeket együtt említjük, mivel az idetartozó jelenségek nagy része alakzat, és ez utóbbiak hol a mondat, hol a szöveg szintjén mutatkoznak.
    Az első és az utolsó versszak „megszólítás”-sal kezdődik:

Vitézek!…

Ó végbelieknek
Ifjú vitézeknek
Dicséretes serege!

    Először tehát rövid, katonás, egy szóból álló megszólítással találkozunk. Az utolsó versszakbelit indulatszó („Ó”) vezeti be, és maga a megszólítás hosszabb jelzős szerkezet. Az első határozottabb, ünnepélyesebb, bár a költő együttérzése azért benne van. A másik a költő búcsúját és áldását előzi meg, s a szerkezet egyes szavai (ifjú, vitéz, dicséretes) közvetlenül is érzékeltetik a költőnek a végváriak iránti szeretetét, hozzájuk való ragaszkodását.
    A kezdő megszólítás után úgynevezett költői vagy retorikai kérdés következik:

… mi lehet
Ez széles föld felett
Szebb dolog az végeknél?

    Ez tehát csak grammatikai formája szerint kérdés, valójában hangsúlyos állítás: a felfokozott érzelemnek a hatásos kifejezése. Az idézett rész éppen azt a megállapítást sugallja, hogy széles e világon nem létezhet szebb dolog a végváriak életénél.
    Az utolsó versszakban a megszólítással kezdődő összetett mondat áldást kifejező felszólítás. Ez a felszólítás, valamint szinte az összes versszaknak a felkiáltó jellege, mind-mind az érzelem magas fokáról tanúskodik. És megemlíthetjük azt is, hogy az első sortól az utolsóig a leíró jelleg ellenére valamilyen érzelmi fokozódást érzünk. A csúcs a befejezés. Mindezt még motiválja az az ellentét, amely a vitézi élet szépsége és veszélyes voltának érzékeltetése között feszül.
    A reneszánsz stílus szabályosságra, arányosságra, harmóniára törekvése nyilvánul meg abban, hogy a paralelizmusok, vagyis a párhuzamos szerkezetek és mondatépítmények végigkísérik valójában az egész verset (ennek különösen szép példája az 5. versszak). Valahogy ezek adnak egyenletes hullámzást, mintegy méltóságot a versnek. Az úgynevezett extralingvális eszközöket illetően utalhatunk arra, hogy a Balassi-strófa 9 soros vagy 3 periódusos tördelése is hozzájárul az említett hullámzáshoz.

    A vers esztétikai értékéről. Balassi a reneszánsz világát olyan magas szintű formaművészettel jelenítette meg, hogy hasonlót majd csak a XVIII. század végén Csokonai költészetében találunk. Ezenkívül megjegyezhetjük, hogy az éneket mint műfajt egymaga emelte fel a reneszánsz műköltészet színvonalára, s a francia Ronsard-ral és a szonettíró Shakespeare-rel egyenértékű művészetet teremtett.

    A vers fogadtatása, hatása. Nem ismeretes, hogyan fogadták az Egy katona éneket. Balassi egész költészetének fogadtatásáról is csupán annyit mondhatunk, hogy e költészet lényegét, nagyságát kortársai közül csak kevesen érezhették meg, ha egyáltalán valaki is megérezte. Hatása azonban később rendkívüli volt. A XVII. századnak csaknem minden költője tőle tanult. Kézírásos másolatokban sokfelé eljutott verseinek a szóhasználatát, képeit, verselésmódját stb. stílusmintának tekintették sokan, egészen a XVIII. századig, többek között kedves tanítványa és követője: Rimay János, majd kisebb-nagyobb mértékben Zrínyi Miklós és Gyöngyösi István, a barokk költői. Hatása egyébként máig kimutatható, egyes képmotívumai még a népköltészetbe is bekerültek.
    Mit mondhatok összefoglalásként? Azt, hogy csodáljuk Balassi költészetét, és azt, hogy nyelvünk milyen magas szintet ért el már a XVI. század utolsó évtizedeiben.