BuSzabó Dezső

az emlékezés tükrében

hó esik terített asztalomra
hangtalan fogy az idő
a hajnal pattanásig feszül
sarkam kérget szégyenít
testem a csend oszlopa

áttét

jégeső csipkézi a földet
a föld alatt gyökér villámlik
gyűlik a feszültség
tintáim folynak
véremet vedelő rák
szomját enyhíti

forrásban lévő bor

forrásban lévő bor a város
beláthatatlanul kanyarodik az út
lassan óvatosan járnak a vonatok
borult az ég
száll a köd
a költők fáradt arccal pihennek