E számunk képzőművész vendége, Keresztes Zsuzsa összegyűjtött elhasznált és maradék textilből 1996 óta készít „rongyképeket”, amelyek számos itthoni és külföldi gyűjtemény becses darabjai.
    Intarziákat, kerámiákat, épületmaketteket, színházi kellékeket és maszkokat is készít. Próbálkozott rézkarccal és szitanyomattal. Minden munkájának az alapja azonban a rajzolás.

„A Széchenyi téren odalépett hozzánk egy férfi, lekapta a fejemről a diáksapkát, és anyám kezébe nyomta. – Erre jobban vigyázzanak, asszonyom! – mondta.” (T. Ágoston László)

„– Pont most kell neked a csapot szerelned, amikor lőnek? – Mi az, hogy pont most? Teszerinted mégis mikor szereljek? Nem vetted észre, hogy hetek óta áll a bál?” (Noth Zsuzsánna)

„A Hirosima romjairól készült amatőr felvételeket Japánban kincsként kezelik. Természetes is, hiszen a történelmük része. Becsben tartják, vigyáznak rájuk, és folyamatosan vizsgálják őket. Többek között ezért sem akarok evvel foglalkozni. Ezeknek is dokumentum értékük van. Ehhez képest…” (Jajesnica Róbert)

„A gyerekek sokszor kérdezik, ki volt Ervin bácsi példaképe? Ha teljesen őszinte szívvel akarom mondani, akkor egy öreg kanász volt. Alsórácegresen élt Kobrák Mihály, aki disznókat őrzött a Sió partján.” (Lázár Ervin)

„Vajon a varázsmese újrafelfedezése nem azt a mély társadalom-lélektani igényt jelzi-e, hogy végre jöjjön el a népmesei királyfi, és törje meg a Napot, Holdat és csillagokat fogva tartó sárkányok uralmát?” (Fodor Miklós)

„Amikor a szovjethatalom dicső esztendeiben a ruszinok bedeszkázott házaikat, falvaikat egy-két öregasszonyra bízva utaztak évente a »celinára«, a természet elveszítette társát, védelmezőjét.” (S. Benedek András)

„Európa maga egyike a bujkáló motívumok nagy ötezer éves tervének, az itt-ott fellángoló szintézis-kísérleteknek. Annak, ahogy egy jól kifundált királylányszöktetésből, a hölgy nevét használván a továbbiak óriás vetítővásznául, megszületik egy világrész meséje. A legkisebb, virágsziromnyi kontinensé.” (Lászlóffy Aladár)

„A szajvók különleges, alapvetően barátságos lények, akik a föld allatt élnek. Életvitelükben nemigen különböznek a lappoktól, hacsak abban nem, hogy soha nem szűkölködnek semmiben.” (Tamás Ildikó)

„A nap–hold motívumpár jellegzetes jelentésköre a mitológiákban: a férfi–nő beteljesületlen szerelmi vágyódása, amely általában női oldalon nyer erősebb hangsúlyt.” (Komáromi Sándor)

2004 október – VI. évfolyam 8. szám
Mesemorzsák

Évgyűrűk

Lázár Ervin • Ha kibírjuk az első három napot

Mesemorzsák

Kriston Vízi József • Pityke és kökény

Tamás Ildikó • Szajvók, sztállók és társaik

Komáromi Sándor • Átszellemített mitológia

Szénási Ferenc • Nemzeti mesekönyv valóságmozzanatokból

S. Benedek András • Az üveghegyeken innen

Fodor Miklós • A varázsmese és a drámai valóság

Lászlóffy Aladár • Lúdas Matyi családfája

Bartis Ferenc • Mesebeli szabadulás

Baba Ghundi története

Tárlat

Keresztes Zsuzsa rongyképei

Koncz Gábor • A rongyképész ünneplése

Mustra

Kolozsvári Papp László • A nagy hóemberháború

Képek '56-ról

Jajesnica Róbert • A meggyalázott város

Jajesnica Róbert felvételei az 1956-os Budapestről

Eszes Máté • A Hindu Herceg

Kabdebó Tamás • Babics Csével

T. Ágoston László • Miért nem lettem vasutas?

Noth Zsuzsánna • Apa-diaképek

Berek

Sebeők János • Járott utak

Nádasdy Ferenc • A társadalom öt pillére

László Ervin • Meg tudod változtatni a világot

Ablak

Pécsi Györgyi • Borzongató dilemmák írója

(Albert Gábor életműsorozata)

Némethy Andrea • Operaénekes és festőművész

(Sass Sylvia kiállítása)

Németh István Péter • Kunkék éjek ölelése

(Körmendy Lajos • A táltos kincse)

Marczinka Csaba • Képeskönyv kamaradrámával

(Mészáros Márta • A temetetlen halott)