A balettművészet igen szerencsés korszakában születtem, gazdag repertoáromat bizonyítja az ötvenkét főszerep, melyet itthon és külföldön nagy sikerrel táncoltam el.
1947-ben kerültem az Operaház gyermekbalett-karába. Kiváló mestereim voltak Nádasi Ferenc és id. Harangozó Gyula személyében, mindketten észrevették született tehetségemet és szorgalmamat. Mivel ezen a pályán folyamatosan bizonyítanom kellett, igen hamar, rakétasebesen ívelt fel a pályám. 1950-ben ösztöndíjas lettem, 1952-ben Józsi szerepe (a Keszkenő című balett férfi főszerepe) meghozta azt a nagy sikert, hogy mestereim javaslatára Tóth Aladár igazgató 17 éves fejjel kinevezett az Operaház magántácosává. A sikert és a szerepeket nem adták ingyen, napi tíz órákat gyakoroltam. Szerettem a kihívásokat, mestereim külön örültek annak, hogy igen gyorsan tanultam meg szerepeimet – egyszer például délben tudtam meg, hogy Delibes Coppéliájában Ferenc szerepét este 19 óráig be kell tanulnom (három felvonásos darabról van szó). Kiváló partnernőmnek, Lakatos Gabriellának igen sokat köszönhetek, mellette tanultam meg igazán partnerkedni. Tizenhat éven keresztül Lakatos–Havas párosként ismert minket a nagyérdemű közönség. A Lakatos–Havas klasszikus balettművész páros volt az első olyan művészpár, amely hivatalos útlevéllel kiutazhatott a London Fesztivál balettegyütteshez. Vendégsztárként tizenkét előadásra voltunk hivatalosak, ami 1960-ban igencsak nagy elismerést jelentett. Az együttes művészeti vezetői Anton Dolin és Alicia Markova voltak. Akkora sikerünk volt, hogy a záró gálaesten a Keszkenő pas de deux „Codáját” tízperces taps és ováció után meg kellett ismételni. Sikerünkre való tekintettel még az utána következő négy esztendőben is művész sztárjai voltunk az együttesnek, sőt művészetünkkel erősítettük barcelonai vendégszereplésüket is a Grand Theater Liceóban.
1962-ben féléves tanulmányúton vettem részt Moszkvában, a Bolsojban. A legkiválóbb mesterekkel képeztettem magam, mint például Assaff Messerer, Galina Ulanova, Nyikitina Tamara Petrovna, Leonid M. Lavroszki, aki Prokofjev Rómeó és Júlia című balettjénak főszerepét, a Rómeót rám osztotta. A budapesti premier után Kun Zsuzsával a Bolsoj színpadán hatalmas sikert arattunk. 1965-ben Rómeó-alakításomért és az addigi klasszikus szerepek megformálásáért Kossuth-díjat kaptam.
Magyar együttesünk élén Európa összes operaházában táncoltam, később egyéni meghívások is következtek. A sikeres szereplések újabb és újabb meghívásokat eredményeztek. Jó partnerségemnek köszönhetően sok kiváló prímabalerinával dolgoztam együtt (Csinádi Dóra, Lakatos Gabriella, Pásztor Vera, Kun Zsuzsa, Orosz Adél, Pártai Lilla, Pongor Ildikó, Kékesi Mária, Volf Katalin, Hágai Katalin, Aleszja Popova). Több külföldi balerinával is táncoltam (Irina Borowska, Marilin Burr, Marta Drothnerova, Kumikó Oshi, Colett Marshal), és nem utolsósorban Raissa Strucskova Júliaként a Rómeóban felejthetetlen siker volt a Bolsoj színpadán 1963-ban!
1974–77-ig sikeres pedagógusi diplomát szereztem, 1977-től 2003-ig a Táncművészeti Főiskola docense voltam. Vendégprofesszorként tanítottam Osakában, Hannoverben, Saarbrückenben, Stuttgartban, Rio de Janeiróban és Mississippi Jacksonban. 1974-től nemzetközi balettversenyeken mint tiszteletbeli zsűritag működtem közre, háromszor Japánban, kétszer Moszkvában, Münchenben, kétszer Mississippi Jacksonban. Büszke voltam, hogy zsűrizésem alkalmával két ízben, Japánból és Moszkvából versenyzőim, Keveházi Gábor és ifj. Harangozó Gyula aranyéremmel, illetve Nizsinszki-díjjal tértek haza.
Főbb szerepeim közül néhány: Párizs lángjai: Philipp, Hattyúk tava: Herceg, Giselle: Albert herceg, Csajkovszkij és Prokopfjev Rómeó és Júlia: Rómeó, Bartók: Fából faragott királyfi, Coppélia: Ferenc, Gajane: Armen, Laurencia: Frondoso, Csipkerózsika: Desire, Bartók: Csodálatos Mandarin címszerep (harminc éven keresztül alakítottam e ragyogó szerepet)! A legemlékezetesebb előadás: hatvanévesen, születésnapom alkalmából óriási sikerrel vettem búcsút a Mandarin szerepétől, szeretett közönségem előtt köszöntöttek a színpadon.
Kitüntetéseim: Liszt Ferenc-díj (1962), Kossuth-díj (1965), érdemes művész (1973), kiváló művész (1977), 1990-ben az Operaház örökös tagja lettem, ami életem legszebb elismerése, Ütő Endre nyújtotta át. Bartók Béla százéves születési évfordulóján színpadra állított hiteles alakításért Bartók-emlékplakett és díszoklevél. Életműdíjat kaptam 1998-ban.
2003 betetőzése pályafutásomnak: az Operaház tizennégy nagy művészével együtt elnyertük a megtisztelő „mesterművészi” rangot, mely egy Kossuth-díjjal ér fel. 2003-ban a közönség szavazata alapján a halhatatlanok örökös tagja lettem. Részt vettem az első magyar balettfilmben (Pázmán lovag, 1956, rendező: Gertler Viktor, operatőr: Illés György, koreográfia: Vashegyi Ernő). Négy portréfilm készült rólam a magyar tévében.
Úgy érzem, e gyönyörű pályán érdemes volt ennyit dolgozni, csodálatos hivatás volt; van mire szeretettel emlékezni, mind nekem, mind szeretett rajongó közönségemnek, amely estéről estére tapsaival szárnyakat adott nekem.
