Fülöp Zsigmond

színész (Miskolc, 1935. május 5.)

    Miskolcon születtem. Egészen a főiskolai felvételemig ott éltem.
    Budapestre, a Bagi Ilona Szakérettségis Kollégiumba 1952-ben kerültem fel. Majd egy év múlva, 1953-ban a Színművészeti Főiskola színész tanszakára vettek fel. 1956-ban a harmadik évfolyamot jártam, de rosszul sikerült marxizmusvizsgám miatt meg kellett ismételnem. Így csak 1958-ban diplomáztam, abban az azóta is emlegetett Koldusoperában, melyben Bicska Maxi voltam. Azután pécsi évek következtek. 1962-től a budapesti Nemzeti Színházhoz szerződtem. Egy kis kitérővel (1970–79-ig József Attila Színház), amíg Pesti Magyar Színház nem lett, a tagja voltam, illetve örökös tagja vagyok.
    Rengeteg főszerepet és szerepet játszottam. Még most is aktívan dolgozom. Persze nyugdíjasként. A sok szerepet nem akarom felsorolni, mert rengeteg helyet foglalna el. Csak az ívét, amely Rómeótól Cyranóig, Bob hercegtől Raszkolnyikovon át Almaviva grófig terjed. De talán Gosztonyi János: Ötödik parancsolat című darabjában, mely Amerikában játszódik, s teljesen a Hamlet alapján íródott, leltem a legnagyobb örömömet. Emellett sok-sok szinkronszerep, a legnagyobb külföldi sztárok hangjaként.
    Sokszor voltam a Gyulai Várszínház nyári előadásainak meghívott vendége. Harminc éven át jártam oda nyaranta játszani. Nagyon szép korszak volt. Ott is sok elismerést kaptam (Békés megye díja, Gyula város díja).
    A Magyar Rádió is sokat foglalkoztatott, foglalkoztat még ma is.
    És most, hetvenévesen boldog vagyok a három gyermekem és egy lányunokám körében.

    Kitüntetéseim: Jászai Mari-díj, érdemes művészi cím, Őze Lajos-díj, Sík Ferenc+emlékgyűrű.