Urvári Sándor

tornászedző, tanár (Szendrő, 1935. május 31.)

    Borsod megyei szülővárosom várossá válásában nagy szerepem volt. A római katolikus templom restaurálásához is jelentős támogatást szereztem.
    Tanulmányaimat az esztergomi ferences rendi gimnázium helyén, a Temesvári Pelbárt testnevelési gimnáziumban kezdtem. A kiskunfélegyházi tanítóképző testnevelési tagozatán érettségiztem.
    1953-ban jelentkeztem a Testnevelési Főiskolára. Itt ért a forradalom szele ’56-ban. Mint az ifjúság delegáltja vettem részt a forradalmi bizottságban. Ez a tény sokáig beárnyékolta az előmenetelemet. Válogatott tornászként maradtam Budapesten és helyezkedtem el középiskolai tanárként.
    1969–1989-ig a Magyar Tornaszövetség országos szakfelügyelői tisztjét töltöttem be.
    1976-ban a Nemzetközi Tornaszövetség technikai bizottságába választottak. Ebben a tisztségemben a világ valamennyi földrészén angol és német nyelven előadásokat, tanfolyamokat vezettem. A tornasport „szürke eminenciásaként” jártam a világot és szereztem elismerést és megbecsülést a magyar népnek.
    Hét olimpián képviseltem a magyar érdekeket a tornász-világversenyeken. Tíz évig szakmai tanácsadója voltam a World Gymnastics Magasen szaklapnak. A Nemzetközi Tornaszövetség megbízásából tornaoktató filmet készítettem, melyet angol nyelven a világ számos részén felhasználtak. A Sporttorna technikája címen könyvet jelentettem meg, amit szintén számos országban lefordítottak.
    1989-ben egy évre Kanadában vállaltam oktatói munkát. A rendszerváltozást Ottawában éltem meg. Nagy reményeket táplálva jöttem haza. A reményből nagy csalódás lett. Csak a cégtábla változott, minden maradt a régiben. Egy rövid ideig munkanélküli lettem, majd újra pedagógiai pályámat folytattam.
    1991-ben a Közgazdaság-tudományi Egyetem diplomáciai fakultására nyertem felvételt. Posztgraduális képzés keretében ’Master of Degree’ fokozatot szereztem. Egyidejűleg doktori diplomámat is sikeresen védtem meg. A Ritmikus Sportgimnasztika elnökének választottak.
    1994-ben a sportot felügyelő belügyminiszter tanácsadója lettem. Innen mentem nyugállományba 1998-ban.
    Nyugdíjas éveimben sem pihentem. 2000-ben magánerőből talán az országban egyedülálló millenniumi parkot hoztam létre Balatonakarattyán. Ez ma már idegenforgalmi nevezetesség. Ugyanitt egy tornászmúzeumot avattunk fel 2003-ban, amit a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma is elismeréssel jegyez. Az avatáson a Nemzetközi Tornaszövetség is képviseltette magát.
    Családomban a sport és a testnevelés mindig meghatározó tényező volt. Feleségem a ritmikus sportgimnasztika első bajnokai közé tartozott, a sportág úttörője volt. Mindkét gyermekem a Testnevelési Egyetemen szerzett diplomát. Az unokák sem estek messze a sport szeretetétől. Számukra is meghatározó a testnevelés a teniszen és a ritmikus sportgimnasztikán keresztül.
    „A sport nem csak a testnevelés, hanem a léleknek is a legfontosabb, legerősebb nevelő eszköze.” (Szent-Györgyi Albert) Ez a meghatározás a Nobel-díjas orvostudóstól származik, és végigkísért egész életem folyamán. Ebben a szellemben dolgoztam és éltem meg az elmúlt hetven évet.