Szauer Ágoston

Archiválás

Vegyünk egy képsort: szombat délután
mezítláb lépdel régi szőnyegen,
a széktámlán mintás, avítt selyem,
és árnyék nő a bútoron furán.

Miért is minden, hogyha csak ma van –
halvány lesz, torz, velünk megy nyomtalan,
a fény esése sem lesz már ilyen…

Ha nem is néz e percre senki már,
talán van filmtekercs, időspirál,
s egy réteg ívén mindez elpihen.

Kubizmus

Így szürkületkor látszik igazán,
a dolgok sokszögek vagy vonalak,
hány tompaszög és henger van a fán,
a horizont már bonyolult szalag.

S közelről csupa apróság, szünet,
mely mértan által le nem írható,
mind évek hozta mutáns görbület –
a világ képe már-már megható.