Tatabányai színházi látcső

    A tatabányai Jászai Mari Színház – Népház színre vitte Arnold Wesker A konyha című darabját, illetőleg annak újraírt változatát, minthogy a szerző – jó tizenöt év távlatából – újra feldolgozta a darabot. Persze ez a feldolgozás nem friss, a nyolcvanas évek elején készült, de Magyarország kulturális fejlettségben is tartja a két évtizedes lemaradást a Nyugathoz képest, hiszen a régi változatot már az új elkészülte után mutatták be magyarul, s az újnak most, 2004 októberében volt a premierje. Az eredeti kamaradarabhoz képest az új változat tágabb teret ölel fel és több szereplőt alkalmaz. Természetesen a mondanivaló örök érvényű, abban nem történt változás, s a miliő ugyanúgy a hatvanas évek brit társadalma. A főszereplő Peter (Molnár Csaba alakítása), a német szakács, akinek szangvinikussága, féltékenysége, robbanékonysága a darab mozgatórugója, nagy igazságokra mutat rá. Szerelmét, Monique-t Moldvai Kiss Andrea játssza. A darabot a színház direktora, Harsányi Sulyom László rendezte. Dramaturg és egyben a darab fordítója Lőrinczy Attila.
    A központi jelenet a második felvonásban az álmokat soroló s azokon keresztül a különböző népeknek s társadalmi rétegeknek szociografikus mélységű villanásai, s nemcsak az akkori brit társadalom, hanem a mai kornak is hű analízisét adja.
    PETER  Ezt a konyhát, ezt is megtalálod mindig. Ezen gondolkozz el, pocok. Ez a diliház mindig itt lesz. Elmehetsz te, elmehetek én, vagy Dimitri – a konyha itt marad. Működni fog akkor is, mikor mi már meghaltunk, erre gondolj. Napi nyolc órát nyomunk le itt, és semmi. Szart se kapunk. Itt a konyha, és itt vagy te. Te és a konyha. És ez a konyha semmit nem jelent neked, ahogy te se a konyhának. És Dimitrinek van igaza. Mit leprázod ezt a konyhát, pocok?
    KEVIN  Az lenne jó, ha jönnél be egyik reggel és tessék, nincsen konyha?
    PETER  Ja, egy reggel! Képzeld csak el! Bejövök, aztán nincs.
    KEVIN  Aha. És nem lenne munkád.
    PETER  Belehalnék, szerinted?”
    A tulajdonképpen ezt a jelenetet előkészítő első felvonás a vége felé veszít feszességéből, ezért hajszálnyit vontatottá válik az egyébként szimbolikus és a darab egyik csomópontját képező nagyjelenet, ahol gyakorlatilag majd’ az összes szereplő jelen van, összjátékuk kulminálódik.
    A darabban nem csupán a gondolatiság, hanem a humor is jelentős, hiszen az európai csereprogram keretein belül több külföldi szakács is dolgozik, akikre a nacionalista hentes mindig megjegyzéseket is tesz, és egymás közt a történelmileg begyöpösödött ellentétek is előjönnek. A darab ellenállhatatlan erejű poénja a protagonista német szakács alábbi megnyilvánulása: „– Én német vagyok, te zsidó! Hát együtt szenvedtünk!” Az ehhez hasonló fanyar poénok megkönnyítik a komoly filozófiai tartalmak befogadását, ezért különösen élvezetesek azok számára, akik szeretik az olyan színműveket, amelyekben a humor és a gondolatiság tökéletes összhangot alkot.
    Hasonló darab a Jászai Mari Színház egy másik bemutatója is, a Kossuth-díjas, sokáig emigrációban élő Barta Lajos Szerelem című műve, a magyar drámairodalom kiemelkedő alkotása. A darabot beválogatták a Pécsi Országos Színházi Találkozóra, a POSZT-ra is. Az 1916-ban megalkotott mű a kor vidéki kispolgári életét ábrázolja. A mű zsenialitása többek között abban rejlik, ahogyan a komikus, már-már groteszkbe hajló elemeket és a nyílt erotikát ötvözi az egyre kétségbeesettebb boldogságkeresés motívumával.
    Az előadás dramaturgja Kárpáti Péter, rendezője Novák Eszter, szerzőpárosként számos darabot állítottak már színpadra. Az anya szerepét Csomós Mari alakította, a három lány megformálói pedig Tóth Ildikó, Kovács Vanda és Gidró Kati. A legidősebb lány decens és zord alkat, a legifjabb meg még éppen hogy belekóstolt a szerelembe. A középső lány viszont rendkívül érdekes szerep. Benne éreztem leginkább azt az eszkalálódó erejű libidót, aminek közvetlen ábrázolásáért már a korabeli kritika is dicsérte a szerzőt. Ebben természetesen nemcsak az írónak, hanem a Bűvölet szinkronjában az egyik protagonistát, Catarina Masit alakító színésznő energiái is kellettek. A nővérek állandóan civakodnak, ami a színpadon igen életteljesen jelenik meg. A férfi színészek alakítása jó, de nem ennyire jellegzetes. Ez a szerepekből is adódik, hiszen az egyetlen igazán jelentős férfi szerep Komoróczy, az adótiszt, akit Varga Zoltán alakít. Ez egy fásult és nem igazán szórakoztató figura, mégis a lányok körében a másik két férfi Budapestre történő távozása miatt „Hahn im Korb” státusba kerül. Ez a sváb körben közkedvelt mondás (szó szerint: kakas a tyúkketrecben) azokat a férfiakat illeti, akik egy kisebb-nagyobb lánytársaságban jelen lévő egyedüli férfiak. A végén egészen abszurd jelenetben megtalálja a boldogságot a legidősebb lány s az egyedüliként megmaradt fiú. Tehát a hepiend adott, ám de az oda vezető út nem minden részletét tekintve komikus, a darab komikus, groteszk és bizonyos elemeit tekintve tragikus húrokat is megpendít, hiszen ebben az ambivalens tapasztalatokkal teli boldogságkeresésben rengeteg fájdalom is van, olyannyira, hogy a hepiend már csak a groteszk stíluseszközök segítségével oldható meg.

Posta Ákos István