Pollágh Péter

Fogalom-kórház

Szép ez a hely, mint – a.
Ezt a helyet többé félbe
(mint török a holdat),
én soha.
Tele vagyok hellyel,
de ezt a helyet én,
mint orvosságot.
Ez a hely, akárha
elektromos város.

Koffeinből és rosszcsontból
próbállak összeállítani téged,
de a ráklépés el…
A ráklépés elég-e?

Lesz nálam egy kórház-tárgy:
ami több mint én,
s visszamegyek,
vissza érted – akkor is,
ha visszához már
nem lesz isten.
Csak vissza, vissza innen.

Emlékszel?
Húszkilós tejtömb vagy:
szép, mint egy kórház,
de nincs nálad kórház-tárgy:
s kilök a kockatükör.

Emlékszel?
Szív mellett a légzsák bereped,
s a teniszpályányi légszomjban
minden kerek:
tejtömbön a tejgömb,
s benne a két kék gömb:
a fájdalom is kerek.


Emlékszel?
Tejszoba: üvegcsékkel ki és be.
Tejszoba: EKG-ütemre pusztuló
tejceruza.
S valahol – anya.
Ha itt lenne…
úgy tenne, mint egy anya –,
s nem hagyná,
hogy fogalma hőfoka
anyátlan kússzon fel.

Emlékszel?
A láz egyszer tű – egyszer lufi.
Egyszerre tű – egyszerre lufi:
milyen tükör mutathatná?
Hisz a kockatükör már
kockánként beismert kórház,
s a magad helyére képzelt mély
gyógyíthatatlan belelép.
De magad helyén milyen tárgy,
miféle maradék?