Ljudmila Petrusevszkaja

BIFEM

(Drámarészlet)

Szereplők
BI	50 éves nő
FEM	27 éves nő
A színre belép BIFEM. Kétfejű nő.
FEM	Miért vetted fel a parókánkat?
BI	Hogyhogy a parókánkat? A „mi” parókánk?! A nagyságos asszony! Ugyan már, te csak egy kis csitri vagy! Még férjnél sem voltál! Én legalább már túl vagyok rajta. Csitri! És akkor a negyven szeretőmről még nem is beszéltünk! Kislány, tényleg a tiéd ez a paróka? Csak nem vagy kopasz?
FEM	Miért turkáltál a táskámban? Akárcsak egy besurranó tolvaj – miközben aludtam.
BI	Nem vettem el semmit, ami nem az enyém. Ez az én parókám! Te pedig ne aludj, csak ne aludj!
FEM	De hiszen tőled kaptam! Te magad hoztad le az alagsorba, és mindenáron rám akartad adni! Csak nem bírtad! Te magad adtad oda, azt mondtad, neked hoztam, hátha látogatód érkezik! És a táskát is te hoztad, a tiéd, aztán betetted a parókát a táskámba! Most meg meg sem kérdezel, csak elveszed?
BI	Ki vagy te, hogy számon kéred rajtam a saját parókámat?
FEM	Az enyém!
BI	Bezzeg mióta idebiggyesztettek, egyszer sem vetted fel!
FEM	Add vissza!
Megpróbálja a parókát lerántani BI fejéről, de BI a kezével megakadályozza ebben.
FEM	Miért vetted fel a parókát? Mi a fene történt, amíg aludtam? Miért nem hallottam semmit? Válaszolnál?! Te tehén!
BI	(ünnepélyesen) Te csak ne aludj! Egyébként pedig megpróbáltalak felébreszteni. De te csak annyit voltál képes kinyögni, hogy „múú”, úgyhogy te vagy tehén. Csak bőgtél, ahogy szoktál. Téged lehetetlen kiverni az ágyból! A szó szoros értelmében belealszod magad az örök nyugalomba! Reggel képtelen vagy felkelni, este pedig nem bírsz lefeküdni! Fél éjszaka olvasnom kellett, mert nem tudtam tőled elaludni. Most legalább látod, mihez vezetett ez az egész! Egyszer mindenért fizetni kell!
FEM	Akkor csak egy dolgot szeretnék tőled kérni.
BI	Nem, nekem itt nem fogsz rágyújtani, mérgezni a szervezetem!
FEM	Valami mást.
BI	És azt se kérd, hogy dögöljek meg! Elég. Elég! (Dúdol, az egyik oldala táncolni kezd.)
FEM	Gyerünk, anyukám, mondjad csak!
HANG	Halló, halló! (recsegés, ropogás, csikorgás) […]1
BI	Itt vannak! Kezdődik! Kezdődik!
FEM	Mi kezdődik, anyu? Egyáltalán minek jöttünk ide? Miért keltettél fel? Nem is Kolin hívott ide! Becsaptál!
BI	Te csak élj és ne törődj semmivel! Hurrá! Éljen! (énekel) Égek a láztól, miért, nem tudom!2
FEM	Hagyd abba az éneklést! Hallgass már el!
BI	Ne dalold, kedves, mellettem…!3
FEM	(megpróbálja túlkiabálni) Egy! Két! Két! Két!
Mindketten üvöltenek.
HANG	Halló! […] A jobb oldali mikrofont forgassssssuk el!
BI	Megérkeztek az újságírók, a tévé! A doboz! Azt mondták, bemutatják a dobozban egy anya önfeláldozó tettét! Én, az anya, benne leszek a dobozban! Jaj, púderozd már be magad! Csillog az orrod!
FEM	Szóval ezért vetted fel a parókát!
BI odanyújtja FEMnek a saját táskáját, FEM eltolja magától.
BI	Misa, Mihail is meg fog nézni! Na? Talán újra beléd szeret, ki tudja? Az után a rövid kis románc után. Hozd magad rendbe, te torzszülött!
FEM	Menj a fenébe a púderoddal! Nem kell!
BI	(gondoskodóan) Na, ne butáskodj! (Odanyújtja a táskát.) Benne van az alapozóm! Meg a rúzsom! Vedd ki a fésűt és tupírozd fel a hajad! Egy kis tupírt a hajacskába! A szemöldököd meg csak hadd csillogjon a szappantól! Aztán a szemedre, az arcodra, a nyakadra is kell egy kis pirosító! Fogd csak meg a tükröm! Kolin doktor idecsődítette az egész sajtót! Ezen áll vagy bukik minden. Találtunk szponzort is! Ettől függ az életünk!
FEM	Álljunk csak meg, mi áll vagy bukik?
BI	Minden.
FEM	Mi az a minden? Ha nem mondod meg, én aztán ki nem kenem magam!
BI	Ne fenyegess! Hát akkor ne fesd ki magad! Legfeljebb majd azt mondják, hogy a gyönyörű fiatal anya feláldozta magát torzszülött leánygyermekéért. Nem is adok a púderomból és a szappanomból. Csillogjon csak az orrod, legyen csak lila a szád, úgy is jó! A szemöldököd meg borzas, mint a kefe. Hopp, egy pattanás!
FEM	Hol?
BI	Az orrodon.
FEM	Persze, mert tegnap este megint tömted magadba a cukrozott fekete kenyeret, pedig kértelek, hogy ne egyél.
BI	Nem azért van, nálad ez hormonális. Be vagy gerjedve. Az ilyesmi mindig az ember állára és orrára ül ki. Esetleg a homlokára.
FEM	Tegnap este még nem igazán működtek a hormonjaim, mára viszont – a fekete kenyértől meg a cukortól – hirtelen beindultak, mi?
BI	Mit tudom én, biztos mindenfélét összeálmodtál az éjjel… Milyen könyvet olvastál? Biztos amiatt álmodtál valamit. (Dúdol.)
FEM	Egy! Két! Két! Két!
BI	Na és mi van akkor, ha megkívánok egy kis édességet? Az összes pénzünket arra az alkoholistára költöttük, úgyhogy kénytelen vagyok cukrozott kenyeret enni.
FEM	Nem az összeset. Egy részét félretetted.
BI	Az meg arra a másik alkoholistára kellett. Te is tudod, hogy Rex bármikor visszajöhet. Te viszont már az egész segélyedet elverted hajlakkra. Nekem szép a hajam, de a tiéd elég vacak, akárcsak az apádé, nyugodjék békében.
FEM	Ki nyugodjék békében? Miről beszélsz?! Mi van?
BI	Hát az apád, Titov haja nyugodjék – annak már annyi! Negyvenöt évesen tök kopasz.
FEM	Aha.
BI	De nem gond. Majd megoperáltatjuk, tőből lehet szaporítani. Van azért ott körben még egy-két tincs. Csak úgy göndörödnek azok a kis fürtök! Meglátjuk, meglátjuk.
FEM	Te nem vagy normális, anyu. Ebbe apa nem fog belemenni. Neked felesleges kicsípnie magát, másoknak meg így is jó.
BI	Tényleg ott van az a pattanás.
FEM	Nincs ott semmi! Add ide a tükröt!
BI	Fogd meg a táskám!
FEM tartja a táskát, BI kiveszi belőle a tükröt, megnézi benne magát, majd odaadja FEMnek. Aztán előhalássza a rúzsát, és oldalról belepillantva a tükörbe gyorsan kikeni a száját és az arcát, végül az ujjaival finomít a sminken.
BI	Nna! (Odanyújtja a rúzst FEMnek.)
FEM	Nekem aztán nem kell! Nincs ott semmiféle pattanás.
BI	De bizony, egy olyan icipici kis begerjedős. (Elteszi a rúzst, előveszi a púdert.) Segíts már kinyitni a púderes dobozt! Tartsam?
FEM	Én nem kenem magamra.
BI	Ugyan már, Mihail elröhögi magát, ha így meglát a dobozban.
FEM	Úgysem fog senki felismerni.
BI	Bemondják majd a neved, Fem Titova.
FEM	Legalább ezer ilyen van.
BI	Mindenki arról fog beszélni, hogy mekkora hőstettet vitt véghez ez a gyönyörű anya az ő csúnyácska lányáért, micsoda önfeláldozás! Az anyai szeretet nem tesz különbséget torzszülött és tökéletes gyerek között, sőt, minél csúnyább az a gyerek, annál jobban szeretik.
FEM	Kit nevezel te gyönyörűnek? Egy koszos, kimázolt vénasszonyt.
BI	Milyen butaságokat hordasz te itt össze?! Egy anya csakis szép lehet. Mondok még valamit: a nagybetűs Anya akár csúnya is lehet, amit tett, az akkor is gyönyörű. És feledhetetlen!
FEM	Na és mit tett?
BI	Ezt (veri a mellét) Megmentettem. A puszta két karommal! (A karját mutogatja, mint egy cirkuszi erőművész.)
FEM	Mit mentettél meg?
BI	Megmentettem egy életet.
FEM	Na és kiét?
BI	A tiédet!
FEM	Az enyémet? Nekem te nem mentetted meg az életem. Az én életemet Száska mentette meg.
BI	A te Száska szeretődet még soha senki sem látta. Mindenki tudja, és doktor Kolin is azt mondja, hogy én mentettelek meg. És az a cikk az újságban, a „Tusin hangjában”, az mit ír? Egy anya feláldozta magát, hogy megmenthesse a lányát. A szeretők váltják egymást, de egy anya mindig a gyereke mellett marad.
FEM	Száska nem a szeretőm. Csak egy nagyon jó barátom.
BI	Hányszor jött el ez a te barátod, mióta idebiggyesztettek?
FEM	Nem bírta rászánni magát.
BI	Pedig én felajánlottam, hogy azzal a szeretőddel találkozhatsz, amelyikkel csak akarsz! De te csak pislongattál ártatlanul. Aztán sehol senki. Még a telefon sem csörrent meg. A te úgynevezett barátaid egyáltalán nem vették a fáradságot, hogy felhívjanak, rád sem emelték a telefont. Sőt, a szeretőid sem.
FEM	Miféle szeretők? Miről beszélsz?
BI	Azokról beszélek, akik rajtad feküdtek. Azok mind a szeretőid voltak.
FEM	Hányszor mondjam még el, hogy elszakadt a drótkötél?! Mindannyian beleestünk abba az aknába. És én voltam legalul.
BI	Persze, ezt mind tudjuk. Ott voltál alattuk. De én megmentettelek!
FEM	Szása húzott ki a kútból.
BI	Nekem jár a szeretet! Én mentettelek meg, én! Te meg hálából gyűlölsz engem! Az emberek nem bírják elviselni, ha valaki feláldozza értük az életét. Belőlem táplálkozol!
FEM	Minden gyerek a szüleiből táplálkozik.
BI	Ó, nem! Van, aki fogja magát és elmegy abortuszra! Vagy bevágja a gyerekét egy otthonba! Vagy eltaszítja magától, ahogyan téged az apád!
FEM	Neked is volt abortuszod.
BI	Neked volt abortuszod, nem nekem! Nincs és soha nem is lesz gyereked! De most el ne kezdj bőgni!
FEM	Nem fogok. (Bőg.)
BI	Aki bőg, az csak önmagát sajnálja. Ne magadat sajnáld, hanem engem! Én igazi nő voltam. Most viszont már csak arra vagyok jó, hogy cirkuszban mutogassanak. Íme a kétfejű nő, pattanással a bal orrluka fölött!
Molnár Zsófia (Zavarka) fordítása
Hriszto Bojcsev (Orlovec, 1950. márc. 5.) bolgár drámaíró, színpadi műveit három kontinensen játsszák. Gépészmérnöki diplomával és három esztendei színi akadémiai tanulmányokkal – tíz évig szakmájában dolgozott, húsz éve szabad foglalkozású író, tíz drámát szerzett, közülük a Madárezredes, amelyből a fenti jelenetet vettük, a legsikeresebb, 1997-ben a British Council világgyőztes-díját nyerte el vele.