monika mostowik

olyan szép

az utóbbi időben az volt a legnagyobb problémája milyen játékszerrel járhatna saját kedvében. a vibrátor persze labdába sem rúghatott hiszen hímnemű volt ugyanezen okból elvetette a dezodort és a banánt bármekkora is volt valamint az uborkát és a krumplitörőt csak a gyertya és az üveg jöhetett szóba csakhogy nem pezsgős- vagy sörösüveg legfeljebb coca-colás vagy fantás vagy más női ital üvege. őszintén szólva tényleg elegem lett ebből. nagyon szerettem de még ez sem segített hogy toleráljam a furcsaságait. végül megmondtam neki hogy ha nem éri be saját ujjaival és szép szerve makacsul valami mást követel az azt jelenti hogy egy pasira van szüksége egyáltalán nem üvegre vagy gyertyára hanem egy pasira. talán ha arra szorítkoztam volna hogy egyszerűen a fasz iránti igényét említsem és nem rögtön a pasikat aznap éjjel nem aludtam volna a lépcsőházban becsapta az orrom előtt az ajtót. másnap hagyta magát kiengesztelni a kedvenc vaníliás törökmézét vettem neki amikor pedig örömében a bugyimba süllyesztette a kezét hát nem bírtam visszautasítani. nem akartam megint a lépcsőházban aludni mert odapisilnek a macskák és odahánynak a férfiak akik csak egy bridzspartira szabadultak el a pórázról. mindenesetre máig nem értem minek volt szüksége gyertyára és üvegre amikor anélkül is egész szépen elboldogult.

minden erőmmel azon voltam nehogy megint magamra haragítsam. még akkor sem szóltam ha órákra elfoglalta a fürdőszobát és lekéstem miatta minden lehetséges autóbuszt még a cipőimet sem kértem rajta számon és báli topánkában meneteltem a térdig érő hóban. mit meg nem tettem érte.

a barátaim szemet vetettek rá és azon gondolkodtam vajon figyelmeztessem-e őket hogy’ tudja csapkodni az ajtót és ha a kulcslyukon akarnának besurranni hozzá akkor idejében betömné azt rágógumival pedig ki nem állhatja a rágógumit szóval nehéz elképzelni hősiessége határtalanságát. szegény férfiak olyan szép de leszbikus ez a sors fintora.

egyszer felpofozott mert megkérdeztem ki bántotta hiszen ez már amolyan hagyomány hogy ha egy kislánynak megrázkódtatást okoznak a férfiak akkor kezd el a nők iránt érdeklődni. ez a megrázkódtatás pedig minden bizonnyal az volt hogy az apja vagy valami nagybácsi fogdosta de nem fejthettem ki teljesen az elméletemet mert úgy megütött hogy beestem az asztal alá. néha ízig-vérig pasiként viselkedett leszámítva hogy rendet tudott rakni maga után és még utánam is és nem kellett neki mindent ötvenszer elismételni. megpróbáltam az orvosi vademecumban választ találni arra hogy vajon öröklődő betegségről van-e szó de ezen aztán már teljesen felhúzta magát erősködött hogy ez egyáltalán nem betegség és a családjának semmi köze az egészhez. én már semmit sem értettem mindenen megsértődött és ok nélkül kiabált pedig teljesen normális hogy érdekel hiszen ez számomra valami idegen és furcsa dolog ő pedig egész este sírt emiatt. megkérdeztem hogy nem menstruál-e esetleg azért van ez az érzelmi libikóka de a fejemhez vágta hogy ízig-vérig pasiként viselkedem csakhogy velük ellentétben én nem tudok magam után rendet rakni. nem volt könnyű vele az élet hozzá képest egy angyal voltam.

egyszer bebeszélte magának hogy terhes aztán szülés utáni depressziója lett. összevásárolt mindenféle játékot aztán az összes macinak letépte a fejét mindet levittem a pincébe kár lett volna kidobni őket. amikor pedig gyűjtést szerveztek a gyerekotthon számára odaadtam egy zacskóban a fejeket egy másikban pedig a többi részt nem volt kedvem összevarrogatni őket nekem nem passzoltak össze a fejek és a törzsek még pár pohár gin után sem ugyanúgy mint az ikea bútoroknál nekem ott sem passzol semmi semmihez pedig állítólag még egy nő is össze tudja őket szerelni.

néha sajnáltam hogy nem vagyok leszbikus szerintem tökéletesen kiegészítenénk egymást együtt alkotnánk az ideális nőt. én viszont mindig is egy igazi férfira vártam bár amikor egy hétig meg se szólalt a telefonom és csak utcai perverzek szólítottak le vagy kiégett művészek hogy fizessek nekik egy sört mert mást már nem várhatnak az élettől akkor elismertem hogy igaza van de csak a lelkem mélyén titokban. magához ölelt én pedig magamba szívtam lázasan mohón mintha még sosem próbáltam volna.

amikor sírt mindent szét tudtam volna zúzni hogy ne kelljen időt és energiát fecsérelni a bűnös keresésére. zsigereimben éreztem a szomorúságát másodpercekig nem kaptam levegőt a kibaszottul mardosó fájdalom pedig nem múlt el még akkor sem amikor széttörtem egy széket a nagyszobában álló üvegasztalon. meg sem fordult a fejemben hogy miattam sír. kértem hogy ne csempésszen nekem érzelgős szerelmes versikéket szégyelltem magam miattuk pedig senkinek sem mutattam meg mintha attól félnék hogy kiderül valami mintha egy gyilkost rejtegetnék a pincében.

váratlanul megismerkedtem egy pasival amúgy igazán és romantikusan még vásárolni meg a nagynénik névnapjára is együtt jártunk. talán pont azért pottyant ide az égből hogy ne forduljon fel teljesen a világ. minden szempontból rendben volt igaz hogy nem írt verseket pláne nem szerelmeseket de jól éreztem magam vele. hozzánk költözött. még rendet is tudott rakni maga után bár lehet hogy csak azért mert a barátnőm mindig a sarkában volt és csak arra várt mikor botlik meg mikor piszkít össze mikor tör szét valamit. nem nehéz elképzelni hogy tragikus módon nem bírták egymást elviselni összeszorított foggal kerülgették egymást a folyosón és úgy tettek mintha csak a kinti hőségtől vagy a vihartól lennének ingerültek abszolúte semmi mástól.

egyik éjjel kimentem a konyhába egy pohár vízért barátnőm utánam jött ő is meztelen volt felültettem az asztalra. nem sok mindenre volt időnk mert a pasim is megkívánta a vizet ímmel-ámmal azt mondta ne is zavartassuk magunkat mert ő egyáltalán nem bánja de akkor már nem tudtam visszatartani a barátnőmet és először láttam összeverekedni őket barátnőm kis ökleivel püfölte a pasim pedig csak bámulta ugráló melleit és egész jól szórakozott de azt már nem tűrte amikor a lány arcon köpte megpróbáltam védeni a barátnőmet ezért véletlenül én is kaptam egyet. barátnőm kidobta a lépcsőházba kedvenc éjjeli lámpájával rongyokkal teli bőröndjével és japán képregénygyűjteményével együtt.

könyörögtem neki hogy adjon még egy esélyt a pasimnak hiszen én tényleg ezzel a férfival akarok boldog lenni de őnélküle már egyáltalán nem tudnék élni. megígérte hogy megpróbálja megengedte hogy a pasim visszajöjjön és még a közös étkezésekbe is beleegyezett. negyed óráig minden nagyon kellemes volt még oda is nyújtották egymásnak a salátát meg a szószt de a barátnőm egyszer csak felállt az asztaltól és elhányta magát. utána elnézést kért tőlem tényleg nem tudott uralkodni ezen az ösztönön lefekvés előtt pedig bevallotta hogy csodálkozik hogy’ bírom ki vele egy ágyban. kezdett idegesíteni. megmondtam neki hogy túlságosan elfogult és néha tényleg alig bírom ki vele egy ágyban de az a valódi gyönyör miatt van amilyet ő sosem fog elérni semmiféle üveggel vagy gyertyával. másnap elköltözött. ha szólt volna előre nem sütök annyi tojást reggelire de titokban ment el nem szeretem ha tönkremegy az étel rászóltam a pasimra hogy egye meg az ő adagját is. utána pedig mindent duplán kellett elviselnie végül ő is elment ugyanolyan titokban még a lámpáját sem vitte magával.

barátnőm bujkált előlem én pedig a vaktában folytatott kereséstől az elviselhetetlen várakozástól elkezdtem neki verseket írni. hittem benne hogy visszajön csak azt nem tudtam meddig bírom ki nélküle. a hálószoba falán striguláztam a napokat egész a visszatérése napjáig minden börtön volt számomra.

soha többé nem engedem el.

Nánay Fanni fordítása

monika mostowik 1975-ben született, szociológus, prózaíró Olsztynban publikálta olyan szép (taka ładna) című elbeszéléskötetét. A lengyel kritika a feministák körébe sorolja a szerzőt, aki valóban legtöbbször nőkről ír, ám gyakran gúnyolja saját nemét. Elbeszéléseiben az irónia és a szentimentalizmus egyensúlyát keresi, ugyanakkor a szereplők lelki életét helyezi írásai középpontjába.