Novák Béla Dénes

2005. április 11.

(11 tétel J. A. emlékére)

1.

A képzelet: csak férges alma.
Semmiből épült Éden a miénk.
Élve vagy halva!

2.

Érzed-e, hogy a vér ereinkből
könyöradományként szertefut?

3.

Szabad-e verset írni Utánad,
ha-kit fölfaltak patkány-napok?
Fuldoklunk kozmopóliszban,
mennyei-állatok!

4.

Lakkozott parasztokkal
akartál volna forradalmat?
A költő önmagába hal;
s lettünk magyar-gyarmat.

5.

Skizofrén Ádám,
tőrbe csaltad volna Magad,
ki tilalmas alma helyett
Éva keblébe harap?

6.

Robog a vonat testeden-testemen át.
Megváltónk szomjas:
antikváriumba viszi a Bibliát!

7.

Lettünk vers-töredékek.
De húsba nyúl az a szobrász,
aki megmintázna Téged.

8.

Élsz Attila!
A csalók bár bronzba kimértek.

9.

Szépeket hazudozhat Rólad
irodalmárdalárda
és pénz-szajhák és szenvelgők.
Százezernyi vágómárta!

10.

Koldús a költő, bankár-Honban,
döglődik csoda bátran.
A növényzabáló csordában
beépített sakál van!

11.

Hazánkat – halott volna? –
falják fizetett férgek.
Emigrálunk önmagunkba,
végső menedéknek.