Bölöni Péter

Kedvesem

Ne félj, kedvesem,
ez csak a végtelen,
ahova zárlak,
lehámozott testtel várlak
éjszakáról éjszakára.
Megrémülsz talán,
két arcom csupasz
fekete-fehérre festve
mosolygok, ma még
szerelmes szavakat
sikolt a szám,
BENNED AKAROK ÉLNI!

Ha láncra verlek,
talán megérted,
hogy válnak eggyé
életeim.

Még egyszer visszatérni

Lágyan sikló ének
szivárog a test falain át,
foszló elmék
ébredése hangod.

Lerázom magam: árnyékodat,
és elmerülök benned újra.