Gyurkovics Tibor

Alfa-dalok

Szakállkirály

Én nem tudtam hogy ilyen értelmes leszek
ha őszbecsavarodva megöregedek
csak álltam mint a borju az új kapuban
és bámultam hogy nem értem magam
és azt se ami nincs és azt se ami van.

Arany hajnal

Úgy fölrepedt a felhő
mint égi-régi szemhéj
hová az Úr szemébe
mint Káin régi népe
egy nagy követ hevertél.

Várhegy

A látponton a lőtornyok lapulnak
a fényes országpalota előtt
iramló piros nyoma van a nyúlnak
a Nap mit Isten futtában lelőtt.

Buta reggel

Micsoda függöny függ a fejemen
az égből csüngve hogy meg se lelem
vak életem alatt az áradó kín
okát és csak dühöngök mint a moszlim.

Arany-portré

Szomorú arany szem Arany János szeme
ha egyszer is találkoztam volna vele
sujtásaival mik összetartják mellét
én is bárha kis gomb köztetek lehetnék!

Gyászút

Apám anyám meghaltak nélkülem
most szégyenkezem haláluk miatt
miközben összedőlt az épület
a két kezük a kezemben maradt

valamiképp vak voltam és süket
úgy hajszoltam a nőket lányokat
és jobban vonzott egy has egy ülep
mint a két kéz mi kezemben maradt

netán segíteni szüleimet
hogy ember módjára meghaljanak
úgy vonzottak a szépfenekűek

velük őrjöngtem éltem mialatt
anyámék kilehelték lelküket
bár két kezük a kezemben maradt.

Földi hal

Ahogy anyám nem bírtam el az indulataimmal
ficánkoltam vergődtem a nagy hal nyomában kis hal
röpültem így a partra szép ezüstfehér uszonnyal
ki kapkod levegő után alig él és alig hal.

Jákob lajtorjája

Hogyha a nap nem az ég tetején áll
bújnak az emberek odvakon el
nem gurigáznak az isteni létrán
dinnye-szivükkel a fényre le-fel.