Per Ivar Martinsen

Alphabet city

Félmeztelen gyerek
magában játszik
drótkerítés mögött
farkatlan kutya

bokor árnyékolta terep
vár felfedezésre
innen a magasból
egy bérház ablakából

honnan jöhet
ami úgy hallatszik
mint valami zsoltár

mielőtt egy sikítás
berekeszti, aztán semmi

Apavers

Kapitány-egyenruhában látom
parancsnoki hídon a Karib-tengeri éjszakában
fáradtság és trópusi láz, személyzet a fedélközben
némelyik alszik, mások egy szűk kabinban
kártya körül bóbiskolnak, gépházban a soros váltás

s a madarak, hogy el ne felejtsem

a madarak

minden logikát nélkülözve köröznek
ebben a nyomasztó vers-homályban

köröznek

lezuhannak

Mojo hands

Trópusi hajnal az ablakredőnyön túl
rozoga villamos kanyarodik a szobába
voodoo-brumm a sötétbarna selyemtapétán
majd felsikolt a síneken és eltűnik
álarcos utasaival együtt
az északra nyíló konyhaablakon át

Két hajótörött mély-álomból tapogatózik
a felkorbácsolt vágyig, telivér ágaskodás
kézzelfoghatóság a felfoghatatlanban

A nő
lány, asszony
azt mondja
szerelmes megint

A férj
fiú, férfi
kételyeit
cserépbe ülteti

Death valley

Csörömpölő hangot hoz a szél
talán görgő bádogdobozok
vagy hullámlemez-csiszolás
üvegnyak az acélhúrokon
váratlan felsíró gyermek
szélirányból, a homokdűnék felől

Homok szitál, kígyó csusszan
a bokrok között – válaszul
az éjszaka ismétlődő motyogása
a tengerparti metropoliszból
áradó zenére, igen, a zene
a városból jön, s a forgalom
elhatalmasodó, pokoli
utórezgésig fokozódó zaja is


Az út mentén halálra ítélt, süket
Coyote, szeme két ezüstpénz
a fényben, alkudozik az istenekkel
társait szólítja az örök vadászmezőkről

Third floor hotel

Biblia az éjjeliszekrényen, vérfoltos
kagyló, a kulcslyukon át
a cigarettaautomata körüli mozgást lesi

harmadik éjszaka, távirányítóval
felfegyverkezve oson a
falak mentén, belopja magát
a letakart tükörbe, tehetetlen

igazságszolgáltatás a redőnyön túli
moszkitózümmögéses éjben
a parkolóban üresben járó motor
fénypászta-csíkos ágylepedő

rekedt hangok, emlékek
mint egy rosszul beállított
öreg rádió, beszélgetésfoszlányok
felhígult szavak a szűk motelfolyosón

hófoltot okádó tévéképernyő
kiüresedett szemek, pár órás bambulás
után kirajzolódik az arc
előrehajol, elsuttogja a nevét

23^rd street

Árnykép
ami oldalról vetődik
a könyvre

az egyik pillanatban kereszt
később utcai lámpaoszlop
– s amint a lap aljára érsz, átugrasz
egy korábban olvasott fejezetet –
elkóborolt madárijesztő emeli
kalapját s invitál a szélbe

A kijáratot keresve
csak a sarkot kerülöd meg

Siesta

Böfögtető étkezések a félárnyékban, órákig tartó csend
flamencotáncos a cukornádolvasztó naplementében
sziluett az izzó háttérfényben, ez a kedvenc látomásod
lázfantazmagóriás alkonyat, hüllőerekció, gyíkmosoly
nyirkos sziszegés egyenesen a fülbe, néhány kitépett
olcsó ponyvaregényoldal, társasjátékba kevert intrika
csöpögő vízben kopárra mosódó fénykép, bélyegre
kárhoztatott végtelen tájak, élettanulmány, tudatlanság, semmi
és több; képes vagy a lovat megitatni s vágyódni máshová

Kovács katáng Ferenc fordításai