Norvégiai kékbálna
(Pál János rajza)
Modern és tradicionális
Ólavur Sjúršaberg Leirvikben él. Leirvik nyolcszázas lélekszámú falu a Feröer-szigeteken. Főállásban tanító a falusi általános iskolában, emellett birkákat tenyészt, valamint halászként és bálnavadászként is tevékenykedik. A háza melletti széllel-bélelt fakamrában szárítja a húsokat, s a saját földjéről hozza a burgonyát. Modern háza van és modern autója. Legalább kéthetente eszik bálnahúst a családjával, és bálnaszalonnát is eszik szárított hallal.
Az élet a Feröer-szigeteken modern és tradicionális egyszerre. A feröeriek nem látnak ebben semmi ellentmondást. Sokan dolgoznak napközben asztalosként, bankárként, buszsofőrként, pedagógusként vagy éppen a közigazgatásban, de mindemellett birkákat tartanak, halásznak, madarakat fognak, madártojásokat gyűjtenek, mindezt a saját háztartásuk számára. A saját készítésű hús- és halkészítményeket ősi és természetes tartósítási módszerrel, a szélben szárítják ki.
Ólavurnak és anyósának tíz birkája van. Saját maga vágja le az állatokat és dolgozza fel húsukat. Feröeren nincsenek vágóhidak. „A henteskedés a legrosszabb munka, amit ismerek, de nincs mit tenni – mondja Ólavur. – Ha az ember maga készíti el az ételét, akkor sok pénzt megspórol. Sőt, ez még megelégedettségre is okot ad, hiszen az állattenyésztés vagy a vadászat összekapcsol a természettel. Ráadásul a faluközösség életében is fontos téma. Gyakran beszélünk birkatenyésztésről, halászatról, bálnavadászatról a faluban. Ez összeköt minket.”
Mindezek ellenére sem tud Feröer önellátó lenni húsból. Birkát Új-Zélandról és Izlandról, sertést és marhát pedig Dániából importál. Krumplin és rebarbarán kívül nemigen lehet semmit termeszteni. Természetes erdőségek sincsenek. A kincs a tenger.
Ólavur nem sokkal karácsony előtt halászaton járt, ahol 750 kg halnál is többet tudott kifogni. „Régóta nem volt ilyen jó a kapás. Most egy jó darabig nem is kell megint halászni mennem” – nyugtázta. Amit nem tudott a családjával felhasználni, azt a faluban a szomszédjának ajándékozta.
Feröer hét bálnavadászati körzetre van felosztva. Ólavur a körzetének a bálnavadászati elöljárója. Neki kell megszerveznie a bálnavadászatot annak minden részletére ügyelve.
A feröeriek azóta vadásznak a bálnákra, amióta a szigetekre települtek, vagyis a X. század óta. 1584-ig vezethető vissza az összes bálnavadászat az összes vadásszal, a zsákmány mennyiségével. 1990 óta évi ezer bálnát fognak el. A legújabb tudományos kutatások szerint az észak-atlanti régióban a bálnaállomány 778 000 egyed, tehát a vadászat ilyen ütemben még sokáig fenntartható. A tengerben élő más fajok közül keveset vadásznak, mint például finom húsa miatt a fehér szárnyú delfint.
A bálnavadászatot törvények szabályozzák a 18. század óta, melyeket már többször is módosítottak különös figyelmet szentelve a környezetvédelemre. Ennek következtében az állománnyal való gazdálkodás hatékonyabb lett, és földrajzilag is behatárolták azokat a jobb öblöket, ahol engedélyezett a bálnavadászat, hiszen csak meghatározott helyeken szabad ezt a tevékenységet végezni. A hagyományos feröeri bálnavadászat alapjai azonban mit sem változtak.
1. A bálnavadászat időpontja mindig bizonytalan. Mivel nem lehet előre tudni, mikor jön egy-egy bálnacsorda olyan közel a szárazföldhöz, hogy megfelelően lehessen vadászni, előfordulhat, hogy van olyan év, amikor nincs elég bálnahús, s van, hogy annyira sok van, hogy évekig tiltják a vadászatot egyes vadászterületeken, mert a tartalékok miatt különösen jó az ellátottság húsból és szalonnából.
2. A vadászatban mindenki részt vesz, és mindenki díjmentesen kap egy részt a zsákmányból. A zsákmányt bonyolult, körzetről körzetre különböző módszer szerint osztják szét. A kapott részt mindenki maga vágja ki az elejtett állatok testéből.
3. A bálnavadászat véres. A csónakok a szárazföldre terelik az állatokat, majd úgy ölik meg őket, hogy a nyaki részen elvágják a gerincoszlopot, amivel az agy vérellátását szüntetik meg. A víz világosvörössé színeződik a vértől.
A feröeri bálnavadászat ölési metódusairól legújabb állatorvosi megfigyelése eredményei azt mutatják, hogy az első döféstől az állat haláláig kevesebb, mint egy perc telik el, a tudat elvesztéséig csupán pár másodperc. Ez azt jelenti, hogy az ölési módszer éppen ugyanolyan, mint a mai Európa bármely vadászatán.
Ólavur tizenhét éves volt, amikor az első bálnát megölte. A fiatalokat az idősek tanítják, általában az apa vagy valamely más rokon. „Biztos vagyok benne, hogy mindenki, aki saját élelmezési célra állatot öl, átesik ezen a tanulási folyamaton, hiszen fontos, hogy az állat ne szenvedjen, ezért jól meg kell tanulni, gyakorlottnak kell lenni.” A kés a legalkalmasabb eszköz a bálna szempontjából is. Lőfegyverek biztonsági okokból nem is jöhetnek számításba.
„Meg tudom érteni az embereket, hogy hevesen reagálnak egy-egy feröeri bálnavadászatot bemutató kép láttán, de minden hús egykoron élőlény volt, valakinek meg kellett ölnie ahhoz, hogy a tányérra kerüljön. Úgy tűnik, hogy az emberek az élet eme alapvető tényét elfelejtik.”
Forrás: Die Jäger des Meeres: Walfänger und Robbenjäger im Nord-Atlantik, a High North Alliance kiadása 1997-ben.
Grindadráp – avagy a gyilkolás művészete
A Feröer-szigetek neve a zöldszervezeteknek általában elég rosszul cseng, holott felettébb tiszta, szmogmentes, a természet értékeit védő országról van szó. Az ok az, hogy a Feröer-szigeteken még mindig leölik a bálnákat és a fókákat, holott a környezetvédő szakemberek szerint nem volna szükség ebben a fejlett országban ennek a barbár tradíciónak az őrzésére.
A kereskedelmi bálnavadászat 1986 óta tiltott, de az egyezményhez néhány ország nem csatlakozott. Ezek az országok Izland, Japán, Feröer, Norvégia, Peru. Dánia álláspontja szerint Feröer nem lehetne tag, és, mivel Dánia tag, és az egyezményt elfogadta, úgy vélik, hogy ez a Feröer-szigetekre is érvényes, de Feröer nem hagyja, hogy a messzi Koppenhágából döntsenek arról, belépjenek-e az IWF-be, vagy sem. Jogilag elég furcsa is a Dánia-féle álláspont, hiszen, ha azt engedték Feröernek, hogy az Európai Unión kívül maradjon, akkor a bálnavadászati álláspont önálló képviselete miért ne lenne engedélyezett?!
A BBC adatai szerint Izland, Norvégia és Japán tagjai a szervezetnek, ezért is furcsállja, hogy ezek az országok folytatják a bálnavadászatot, holott aláírták a tilalmi egyezményt. A kereskedelmi bálnavadászat két legjelentősebb folytatója Norvégia és Japán. A Nemzetközi Bálnavadászati Tanács tilalma alól ezek az országok különféle fogásokkal vonják ki magukat. Japán tudományos kutatásnak álcázza, Norvégia pedig egyszerűen ignorálja a nemzetközi érvényű tilalmat. Az 1993-as évben indították újra először az ominózus gazdasági ágazatot. Gyakran brit felségvizekre is eveznek, ilyenkor mindig nagy külpolitikai feszültég van a két ország közt.
A kereskedelmi bálnavadászatot tiltó nemzetközi egyezményt nem aláíró országok közül egyedül Norvégia számít kereskedelmi bálnavadásznak, hiszen Japán tudományos kutatásoknak álcázza a vadászatokat. A tudományos célú bálnavadászat nem tilos, bárki szabadon művelheti. Feröer álláspontja a bálnavadászattal kapcsolatban egyértelmű. Nem álcáz kutatásnak a vadászatot, és nem is kereskedik. Feröeren nem is értik, hogy miért támadják a zöldmozgalmak oly hevesen az összesen 48 000 lakosú miniállamot, hiszen nem exportálnak bálnatermékeket sehová. Ami a nevezetes Grindadrápot illeti, az hagyomány, amelyet a tradíciókat ápoló szigetlakók nem akarnak feladni, már csak azért sem, mert a zsákmány közkincs, és szétosztják a húst a lakosok között. A bálnahús egyébként a tradicionális feröeri gasztronómiában is fontos szerepet kap. A Greenpeace adatai szerint Izland is folytat bálnavadászatot, bár a vadászati kvóta töredéke a norvégnak vagy a japánnak.
Több kutatás, köztük egy független német kutatócsoport is bebizonyította, hogy a bálnazsír egészségtelen. Nagyon magas koncentrációban tartalmaz felgyülemlett, egészségkárosító anyagokat, elsősorban a rákkeltő PCB (poliklórozott bifenil) veszélyes. A skandinávoknál a bálnazsírt nem fogyasztják, a japán gasztronómiában azonban fontos szerepe van. Éppen ezért is importál a nemzetközi tiltakozások ellenére bálnazsírt Japánba Norvégia, ahol kilójáért akár húsz amerikai dollárt is fizetnek. A bálnahús lényegesen kevesebb mennyiségben tartalmaz PCB-t, mint a zsír. A bálnazsírt fűtőanyagként is alkalmazzák. A PCB-t korábban az iparban széles körben használták, többek közt a festék- vagy a műanyaggyártásban.
A Greenpeace szerint Izland, Norvégia és Japán kvótáit összesítve 2137 bálna ejthető el a 2005-ös évben. Ennél a zöldmozgalom mindenképpen többre becsüli a valós számot, hiszen, főként Japánban, jelentős az illegális vadászat. A zöldszervezetek szerint Japán okozza a legnagyobb károkat a bálnaállományban
Az USA álláspontja elég kétértelmű. Egyrészt vehemensen ellenzi a bálnavadászatot, másrészt Alaszka számára ötvenhat bálna elejtésére feljogosító kvótát követel. Ezt Japán képmutatásnak tartja. Oroszország az óceán partjánál élő őslakosok számára öt bálnányi kvótát engedélyeztet.
Az arányszámokból kitűnik, hogy a bálnavadászat szempontjából tényleg a legjelentősebb államok Japán, Norvégia és Feröer. A bálnavadászatban a modern technika is szerepet kap. Az úgynevezett Bálnagránát–99 robbanófejet tartalmazó szigony, ha ennek segítségével ejtik el az állatot, legfeljebb 145 másodperccel a becsapódást követően vége van. A zöldek szerint leghumánusabban a norvégok ölnek, a japánok kevésbé emberségesek. A legborzasztóbbnak a feröeri módszert tartja, melyben nem a modern eszközökkel, hanem a hagyományos vágóeszközökkel ölik le az állatokat.
|
Norvégiai kékbálna |
Posta Ákos István