Kabdebó Tamás

Véradás

FERI	(Buda Ferenc, 22 éves)
ÖCSI	(Liptay III. Béla, colos fiú, 18 éves)
LIPTAY	(Liptay II. Béla, Öcsi apja, negyvenes)
BUDÁNÉ	(Borbála asszony, Feri anyja, negyvenes)
JANKA	(Kárász Janka, 22 éves)
SIPIRC	(Seres Árpád, 16 éves)
MEGBÍZÓ	(Grál Ladomér, negyvenes, félszemű)
MEGBÍZOTT	(Lecsó Szaniszló, harmincas)
ÁKOS	(Heltai Ákos ezermester, ötvenes)
ÜNŐ	(Szarvas Gabriella, húszéves)
A szerző szándéka szerint a jelenetek csak apró intervallumokkal különülnek el egymástól. A díszleteket a szereplők mozgathatják.
1.1. Égetés
(Feriék lakása. Feri, előtérben, az asztalnál ül, tanul. Anyja a háttérben köt. A sarokban kenuevező.)
FERI	Anya, figyelj csak!
BUDÁNÉ	Szóltál, Ferikém?
FERI	Igen. Ma vasárnap van. Az Úr napja. De melyik úré? Jöhetnek a népnevelők, és áldozatot követelhetnek, Sztálin elvtárs oltárán.
BUDÁNÉ	Igen. A császárnak, ami a császáré, az Istennek, ami az Istené. Mindezért almás és meggyes pitét sütöttem. Nem akármilyet. Megboldogult apád receptje szerint.
FERI	Mármint rummal megbolondítva, ahogy apa a válogatott hotelvendégeknek szokta, és birsalmasajt sörétekkel telehintve.
BUDÁNÉ	Úgy van, fiam. És ha jöttek és mentek a népnevelők, én még elérem a 11 órás misét. A bíborosért is imádkozom.
(Kopognak.)
BUDÁNÉ	Tessék…
(Megbízó és Megbízott belépnek.)
BUDÁNÉ	Tessék befáradni!
MEGBÍZÓ	Szabadság, elvtársak!
FERI, BUDÁNÉ	Szabadság!
MEGBÍZÓ	Nos, elvtársak, közeledik a december 21-e. Milyen nagy nap lesz akkor?
BUDÁNÉ	Hát Karácsony. Viszont az december 24-én van. Mármint a Szenteste. Az ünnepek pedig…
MEGBÍZOTT	Asszonyom, ön el van maradva több brosúrával.
FERI	Persze, mit várhatni egy régimódi, idős asszonytól. Én viszont megmondom: hamarosan, ez év december 21-én lesz Sztálin elvtárs 70. születésnapja.
BUDÁNÉ	Hát, én is tudom ezt, csak nem jutott eszembe. Mert hát a nőegyletben nagy ünnepség lesz. A pitéket majd nekik is én sütöm. Meggyes és almás pitét. Egy kis előleget már készítettem is. Kóstolják meg az elvtársak!
(A Megbízott nekilát az almás pitének, a Megbízó megkóstolja a meggyest.)
MEGBÍZÓ	No és ön, ifjú ember? Úgy látom, tanul, a jövőt építi. Önmagát arra készíti. Mit ajánlott fel a nagy napra? (az evezőre mutat) Csak nem azt, hogy lekenuzik a Dunán? Szentendrétől a Szabadság hídig?
FERI	Nyelvész vagyok. Végzős ez évben. A budapesti népnyelv szavainak összegyűjtésével foglalkozom. Száz szó megszerzését, iktatását ajánlottam föl. Tehát megőrzését is.
MEGBÍZÓ	Mondjon egy-két példát.
FERI	Sitt. Sittre zárják a nép ellenségeit. Világbaró. Világbaró tankon járnak a szovjet páncélos huszárok. És győznek.
MEGBÍZÓ	(Az asztalon heverő könyvek és magazinok között turkál. Magasba emel egyet.) Ez mi? (olvassa) „Keresztény Szocializmus. Hogyan építsük a jövőt gyilkos osztályharc nélkül, Isten nevében…” Micsoda szennyirat ez? A klerikális reakció ide is betette a lábát!
FERI	(Kiszalad és egy felmosó vödröt hoz be.)
BUDÁNÉ	(A Megbízó orra elé tartja a pités tálcát.) Ebből is tessék… Finom.
MEGBÍZÓ	(Leteszi a katolikus lapot, és felvesz egy pitét.)
FERI	(Megragadja a letett újságot, beleteszi a vödörbe, meggyújtja.)
FERI	Tűzre való! A tűz égesse meg. A minap itt járt, hívatlanul, egy kétes alak, ő hagyhatta itt a téveszmény letétét. Én bele sem néztem, különben kidobtam volna már. Most a tűz égesse meg!
(A tűz lángol a vödörben, a népnevelők elköszönnek.)
BUDÁNÉ	Hát ezt is túléltük, fiam.
FERI	Túléltük. De ha a kiadvány hátsó lapján megtalálták volna unokatesóm, Öcsi nevét, akkor ki tudja, mit csináltak volna vele. Az egyetemről biztos kirúgták volna. Legalább.
I. 2. Hunyadi László
(A színpad üres, aztán Öcsi vidám léptekkel közelít egy irányból, hátán sporttáska, ebben teniszütő. Erkel Ferenc Hunyadi László c. operájának legismertebb dallamát fütyüli.)
	„Meghalt a Cselszövő, Nem dúl a rút viszály, Országunk élni fog A szolgasors után” – (Megáll a színpad közepén, és most kiénekli, nem túl hangosan a fenti szöveget. Majd megindul átlós irányba, ismét fütyülve.)
MEGBÍZOTT	(előugrik) Állj! Dalos madár.
ÖCSI	(meghökken) Kihez van szerencsém?
MEGBÍZOTT	(Felmutat egy igazolványt, karon fogja a fiút, vezeti.) Majd elválik, hogy szerencséje van-e.
(A színpad túloldalán megjelenik a Megbízó. A Megbízott kiszalad és behoz két széket.)
MEGBÍZÓ	(Leül, Öcsit hellyel kínálja.)
MEGBÍZÓ	Tudja, milyen nap van ma?
ÖCSI	Tudom. 1953. március hatodika. Délután 3-kor teniszmeccsem lesz Pasaréten.
MEGBÍZÓ	És tudja, ki vagyok én?
ÖCSI	Hogyne tudnám. Önt mindenki ismeri. Ön egyetemünk párttitkára, és még csomó más funkciója van.
MEGBÍZÓ	És nekem kihez van szerencsém? Ki az, aki nem tudja, máma aligha lehet teniszmérkőzés vagy egyéb mulatság.
ÖCSI	Liptay Béla elsőéves mérnökhallgató vagyok.
MEGBÍZÓ	És azt tudja-e, hogy ma délelőtt előadások és szemináriumok helyett megemlékezést tartunk a szocialista tábor nagy vezéréről, Sztálin elvtársról?
ÖCSI	Nem, ezt nem tudom. Azt hittem, hogy ábrázológeometria-óránk lesz. De miért a megemlékezés? Hát igen, tudom, hogy beteg, de reméltem, hogy Isten segítségével meggyógyul Sztálin elvtárs.
MEGBÍZÓ	Kinek a segítségével?
ÖCSI	Hát, igen, izé. Azt csak úgy mondtam. Jókívánságképpen. Úgy gondoltam, erős szervezetének és orvosainak segítségével gyógyul meg. Hát nem gyógyult meg?
MEGBÍZÓ	Ne tettesse magát, mérnökhallgató! Nem hallgatja a rádiót? Sztálin elvtárs meghalt.
ÖCSI	Te jó Isten! Mi lesz a béketáborral?
MEGBÍZÓ	Megint az a klerikális fölöttes. És miért nem hallgatta a rádiót?
ÖCSI	Operában voltam, kérem. A Hunyadi Lászlót néztem meg. Történelmi daljáték. Apámmal.
MEGBÍZÓ	(a Megbízottnak) Megbízott! Kerítse elő ennek a mérnökgólyának az apját.
MEGBÍZOTT	(Elmegy, Öcsi apjával és egy harmadik székkel tér vissza.)
MEGBÍZÓ	(a leülő Liptay II. Bélához) Tudja, min kaptuk ma drágalátós fiát?
LIPTAY	Nem tudom, kérem. Rendes gyerek.
MEGBÍZÓ	Fütyülte és énekelte, hogy: „Meghalt a cselszövő, Nem dúl a rút viszály, Országunk élni fog A szolgasors után.”
LIPTAY	De hát meghalt, kérem…
MEGBÍZÓ	(Megbízottnak) Azonnal telefonáljon a politikai rendőrségnek… vagy a Belügynek.
LIPTAY	(Odarohan kettejükhöz.) Az operában halt meg! Czillei Ulrik volt a cselszövő. Az elvtársak nem látták a Hunyadi Lászlót?
MEGBÍZOTT	Hol keressem? Gondolom, az is egy szemét reakciós, akit el kell fogni.
LIPTAY	Mátyás király édesbátyja? Az is a Hunyadi János fia, és reakciós? Hova akarnak kilukadni az elvtársak? A feudalizmusba? De hiszen a Hunyadi László haladó hagyomány. Az iskolákban is tanítják.
MEGBÍZÓ	Apa és fia egy húron pendülnek. Színjátszás. Ne tettessék magukat. Gyász helyett csúfondárosság. Operaáriával parentálják el a nagy Szovjetunió dicső vezérét. Elparentálják és meggyalázzák friss emlékét.
LIPTAY	Az elvtársnak kisiklott az ítélőképessége. Fiam és én tizenötödik századbeli magyar történelmi alakokra gondoltunk. Az opera, a szöveg és a dallam, a történet egésze róluk szól. Micsoda képtelen feltételezés, hogy mi a gyászt megszentségtelenítettük volna. Mi a történelmet, a haladó hagyományokat egészében őrző család vagyunk. Engem például II. Bélának hívnak, mivel apám Liptay I. Béla volt. A fiam pedig, aki szintén ugyanezt a keresztnevet viseli: III. Béla.
MEGBÍZOTT	Ez fölöttébb érdekes. Akkor engem, úgymond, I. Szaniszlónak hívnak. Lecsó Szaniszlónak. Mert Szaniszló napján születtem. Apám akkor rábökött a kalendáriumra, amit ott talált, az lett az én nevem.
MEGBÍZÓ	Hallgasson, Megbízott. A maga életrajzára most nincs szükség.
LIPTAY	Elvtársak! Engedjenek vissza engem, kérem, a termelő munkába, Öcsit pedig a délelőtti megemlékezésre, majd onnan az egyetemi szemináriumba.
I. 3. Sapkagyár
(A sapkagyár dolgozói sámlikon ülve láncot alkotnak. Legelöl ül Janka, átvesz egy-egy katonasapkát, és mindegyiknek vörös fémcsillagot tűz a hátuljára. A sorban mögötte lévő fiú, Sipirc formálja, majd átnyújtja a sapkákat. A mögötte lévő lány, Ünő egy-egy „tartóról” (póznáról) szedegeti le egyenként azokat. A sor végén középkorú férfi, Ákos, ki-be lépdel és tűzi föl a tartóra a sapkákat.)
JANKA	(énekel)
	„Szamofüzé, úszik a lóvé,
	szalad a Jack és fut a góbé,
	mindenki kopasz és mindenki tar
	s az egész világ egy nagy rakás.
	Szamofüzé…”
(A többi három átveszi a dalt, és többé-kevésbé kórusban énekelnek /bármilyen jól tagolt gajdolás megteszi/).
MEGBÍZÓ	(Bejön, megáll, hallgatja őket, leveszi Lenin-sapkáját, és rámutat annak a sild fölött ragyogó vörös csillagjára.) Elvtársnő! Amint látja, és egyébként is jól tudhatja, a vörös csillag a sapka elejére, a sild fölé kerül. Hogy ráragyogjon a világ szeme, és viszont. A ragyogó hajnal csillaga.
JANKA	(nem törődik a Megbízóval, tovább énekel, majd félvállról) Vagy az alkonyat.
MEGBÍZÓ	Nem hallotta, mit mondtam? Magának szóltam. Süketnek beszélek? Maga, elvtársnő, a sapka hátuljára illeszti a vörös csillagot. Mintha rükvercbe mennénk, menetelnénk, nem pediglen előre.
JANKA	(fölnéz) Igenis. Hogy világíccson az, mint a féklámpa. Oda tűzöm, ahova való.
MEGBÍZÓ	Szemtelenség. Maga készakarva destruálja az építő munkát. A tűző munkát.
JANKA	És az elvtárs kicsoda, hogy nekem most itt dirigálni akar? Maga talán az új normás vagy az új diszpécser? Csoportvezető, vagy egyszerűen hívatlan, de ide ragadó kullancs?
MEGBÍZÓ	A párt szeme vagyok.
JANKA	Hát akkor ide süssön, szemenszedett elvtárs. Lássa itt azt a srácot mögöttem?
MEGBÍZÓ	Van rajta valami különös látnivaló? Fiatal gyerek.
SIPIRC	(Előrenyomakodik, kezében saját sapkája.) Seres Árpád, ipari tanuló, jelentkezem. A sapkagyár legifjabb dolgozója vagyok.
JANKA	Most vedd fel saját sapkádat, Sipirc, és tisztelegj a párt szemének, a megfigyelésünkre és stírölésünkre kiküldött elvtárs úrnak.
SIPIRC	(Fölveszi sildes sapkáját, melynek ugyancsak a hátulján vöröslik a csillag. Sipirc a csillagot érintve tiszteleg „félhátulra” a pártállam megbízottjának.) Kit tisztelhetek, a párt szemében, névleg? Mert további jelentést akarok tenni.
MEGBÍZÓ	Grál Ladomér vagyok, a Megbízó.
SIPIRC	Grál Ladomér elvtársnak, a Megbízónak, a párt szemének jelentem, hogy a mai napon háromszázhetvenöt sapkát termeltünk. Csillagtűzésre.
(Mialatt ez a párbeszéd zajlik, Janka kicseréli a Megbízó levetett sapkáját egy hasonló, de hátul csillagos Lenin-sapkával.)
MEGBÍZÓ	Látom, az ipari tanuló elvtárs is hátra teszi a vörös csillagot, mivel a sapka hátulját elöl hordja. Ez valami új kamaszdivat?
SIPIRC	Szolgálatára, Megbízó, Grál Ladomér elvtárs. Sőt, amint látom, az elvtárs is ugyanezt teszi. (A kicserélt sapkára mutat.) Hátul van a vörös csillag, ott virít, mint egy szegfű.
JANKA	(Fölemeli s nyújtja a kicserélt sapkát a Megbízó felé. Az forgatja ide-oda, fölteszi-leveszi, majd a fejét csóválva távozik, motyogva.) Legközelebb a tányérsapkarészleget veszem szemügyre. Vajh van-e vörös csillag a gyerekcsináló sapkákon? És hogy elölről kell-e azt, vagy hátulról…
I. 4. Április 4-től október 23-ig
(A Megbízó és a Megbízott „kidekorált emelvényen állnak. Az emelvény díszítése: ÉLJEN ÁPRILIS 4. Alant, egy csoportot alkotva mindenki más elvonul, fölvonul. Elöl Sipirc, piros-fehér-zöld zászlóval. Mögötte Budáné és Liptay. Őket követi Ünő, a sapkagyári lány, és Ákos, a karbantartó. Hátul Öcsi és Feri, végül Janka.     Egy kör után az oszlop libasorrá alakul, Janka marad leghátul.)
	Énekelnek: „Elnyomás, szolgasors, Ez volt a rend ezer évig, Szenvedt a nép legjobb ereje, Dologtalané volt az ország, S míg a nép hordta a terheket, A múltba néző csupa sebet lát.”
JANKA	(így énekli) Csupa segget lát.
(A fölvonulók az emelvény előtt egy pillanatra megállnak. A Megbízott lejön, és „karmesterként” dirigál.)
	Éljen Rákosi! Éljen a Párt! Éljen Rákosi! Éljen a Párt!
(A sor végén álló Janka hátat fordít, s így nem veszi észre, hogy a Megbízott egy ponton ajkához emeli mutatóujját, csöndet kérve.)
	Éljen Rákóczi! Éljen Árpád!
MEGBÍZOTT	(odamegy hozzá) Maga rosszul mondja. Rákóczi meg Árpád azok régen meghaltak.
JANKA	Rosszul mondom? Jó. Legyen tehát: Féljen Rákosi! Féljen a Párt!
(A menetoszlop megindul, egy kört tesz, s immáron megálláskor hárman hátat fordítanak – Feri, Öcsi, Janka –, és együttesen skandálják):
	Féljen Rákosi! Féljen a Párt!
(A Megbízott abbahagyja a vezénylést, beáll a sorba, még egy kört tesznek, együtt énekelik):
	Maléter Pál azt üzente, Elfogyott a regimentje. Ha még egyszer azt üzeni, Mindnyájunknak el kell menni. Éljen a magyar szabadság, Éljen a haza.
(Újabb kör. Amint bevonulva az emelvény elé érnek: megállnak, Janka átveszi a zászlót, elővesz egy körömollót, és kivágja a zászló kommunista címeres közepét.)
	Üdvrivalgás, Zászlólengetés.
JANKA	(tölcsért formál két kezéből, és fölrikoltja a Megbízó felé) Gerő Ernőt Dunába, Nagy Imrét a kormányba! Ne csináljunk mindent késve, Nagy Imrét a vezetésbe!
(A csoport átveszi a szólamot, és ütemesen ismétli):
	Gerő Ernőt Dunába, Nagy Imrét a kormányba!
ÁKOS	(belerikkant) Rákosit a picsába!
SIPIRC	(Visszaveszi a zászlót, annak hegyére tűzi sapkáját, melyről leszakítja a vörös csillagot, majd kiáltja): Minden ország katonája Menjen saját hazájába!
(A csoport ezt a jelszót is átveszi és ismétli, megtoldva):
	Minden ország katonája Menjen saját hazájába! Ottan lehet oktató, De itt csak piszkos elnyomó.
MEGBÍZÓ	(Lejön az emelvényről, fülön csípi a Megbízottat, ketten elmennek, kerítenek egy rádiókészüléket, azt fölállítják az emelvényen.)
ÖCSI	(Eliramodik, majd egy papírlapot lobogtatva jön vissza.) Itt a tizennégy pont!
LIPTAY	Milyen tizennégy, fiam? Petőfiék csak tizenkettőre szorították követeléseiket.
ÖCSI	Azóta bonyolódott a helyzet, apa. Az osztrákok jóval kevesebben voltak, mint az oroszok. Az oroszok meg csak betörtek száz évvel ezelőtt, most meg számtalanul elszállásolták magukat, maradra. Több ellenség, több pont.
BUDÁNÉ	És hogyan van, hogy ti, mefeszesek gombolyítjátok le elsőnek a spulnit?
ÖCSI	A műegyetem a legaktívabb kar és a legkevésbé teoretikus. Mi cselekvésre vagyunk hivatva. Ezért fogalmaztuk meg elsőnek az egyetemisták és rajtuk keresztül az egész ország követeléseit. Konkrét fiúk konkrét pontokat állítottak össze.
LIPTAY	Azért ne kérkedjetek, fiam! Mert a Petőfi Kör vitáin titeket hónapokkal megelőzve elhangzott már a követelések java.
ÖCSI	Verba volant scripta manet. A szó, még a legszebb is, elszáll. Ami ott volt, azt nem volt szabad leírni. Ami itt megy, azt kötelező nyomtatásban is, a rádióban is nyilvánosságra hozni.
JANKA	Hát akkor hadd halljam már, mi van azon a papíron! A sapkagyárból senki nem járt egyetemre vagy a Petőfi Körbe. Mink csak melózunk.
ÁKOS	Meg szidtuk a rendszert, mint a bokrot.
FERI	Olvasd hát, Öcsi, mi van azon a bumácskán!
(Hirtelen kialszanak a villanyok. Ketten meggyújtanak egy újságot, Sipirc pedig zseblámpát tart Öcsi elé.)
ÖCSI	(Zseblámpa fényénél olvas. Minden pontot ő olvas.) 1. Az MDP Kongresszus azonnali összehívása, alulról választott vezetőség, az új Központi Vezetőség megválasztása.
JANKA	A sapkagyárban pedig új szakszervezeti vezetők megválasztása. A jelenlegi seggnyalókat kirúgni. Vagy segédmunkákra alkalmazni.
ÖCSI	2. A kormány alakuljon át Nagy Imre vezetésével.
BUDÁNÉ	A kupaterv vállalatnál pedig a legképzettebb pártonkívüli vegye át a vezetést. Liptay Béla, a sógorom: őt javaslom.
(Meggyullad a villany.)
ÖCSI	3. Gazdaságilag és politikailag teljesen egyenrangú alapon és egymás belügyeibe való be nem avatkozás elvén álló magyar–szovjet és magyar–jugoszláv barátság megalakítását.
ÜNŐ	A barátságuk érdekében javaslom az önkritika eltörlését. Semmivel annyi bajom nem volt, mint a kötelező nyilvános gyónással.
ÖCSI	4. Az összes szovjet csapatok azonnali kivonása Magyarországról, a magyar békeszerződés értelmében.
ÁKOS	És az üzemi békesség érdekében javaslom a párttitkárok azonnali kivonását minden gyárból, üzemből, vállalatból.
JANKA	Akik mind naplopók és vamzerek. A francba velük!
ÖCSI	5. Általános, egyenlő, titkos választásokat több párt részvételével, új nemzetgyűlési képviselők megválasztásával.
LIPTAY	És ne felejtsük el az új tanácstagok megválasztását.
ÖCSI	6. A magyar gazdasági élet átszervezése szakemberek bevonásával és ennek érdekében a magyar uránérc magyar felhasználásával. Hozzák nyilvánosságra a külkereskedelmi szerződéseket, és vizsgálják felül a tervgazdaságon alapuló magyar gazdasági életet.
JANKA	Aranyércet az aranyereseknek! Magyar marhát a marha magyaroknak!
ÖCSI	7. A teljes ipari munkásság azonnali normarendezését a létminimum megállapítása alapján és a munkásautonómia bevezetését az üzemekben.
(Üdvrivalgás.)
ÖCSI	8. A beszolgáltatási rendszer felülvizsgálását, az egyénileg dolgozó parasztság támogatását. 9. Az összes politikai és gazdasági perek felülvizsgálását, az ártatlanul elítélt politikai foglyok részére a teljes amnesztiát, illetve a hátrányba kerültek rehabilitálását.
JANKA	Amnesztia? Azt mondják: jobb későn, mint soha. Persze az én Gusztimat nem lehet vissza-amnesztizálni a másvilágról.
ÖCSI	10. Legyen nyilvános tárgyalás Farkas Mihály ügyében! Vizsgálják ki Rákosi szerepét ezzel kapcsolatban, valamint intézkedjenek az Oroszországban igazságtalanul elítélt és ott fogva tartott magyarok hazahozataláról.
BUDÁNÉ	Ha ezt idejében foganatosítatták volna, az én Sándorom még élne. Ott pusztult el az ogyesszai fogolytáborban.
ÖCSI	11. A néptől idegen címer helyett a régi Kossuth-címer visszaállítását, március 15-ét és október 6-át nyilvánítsák nemzeti ünneppé és munkaszünetté. Új egyenruhát honvédségünknek.
ÜNŐ	Rajta, zászló, gyere ide. (Átveszi.) Ohó! Ennek a lobogónak már kivágták a közepét. Most mit tegyünk bele? Nyelvet?
ÁKOS	Semmit. Maradjon üresen a közepe, mint az a lelkiismeret, melyből kiköltöztették a bűnt. Tehát megtisztított lelkiismeret.
ÖCSI	12. Teljes vélemény- és sajtószabadság megvalósítását, rádión is, és ennek keretében külön napilapot az új MEFESZ-szervezeteknek. A régi káderanyag nyilvánosságra hozatalát és eltörlését.
SIPIRC	Nincs többé seggfej, csak seggig érő homlok, vagy ha úgy tetszik, kis kócos, az ovisok Rákosi pajtása.
ÖCSI	13. A zsarnokság és az önkény jelképét, a Sztálin-szobrot azonnal távolítsák el!
SIPIRC	Hogy oda ne rohanjak! Hát odarohanok. (Megindul, majd hátrafordul.) Aki a fateromra akad a csehóban, az küldje őt hidegvágóval és hidegvérrel a Sztálin térre.
ÖCSI	14. Egymásért teljes szolidaritást vállalunk.
ÁKOS	Ámen. Aki szolid máris, legyen mostan szolidáris. Aki belekerül a csávába, azt onnan kihúzzuk, hamarjában.
LIPTAY	Úgy hallom, egy diákküldöttség már a Bródy Sándor utcába vitte ezeket a pontokat, hogy ott bemondassák a rádióba.
FERI	(Átveszi a papírt.) Lefordítom az egészet oroszra. Végső soron azon múlik a siker vagy a kudarc, hogy ők miben engednek, vagy mit lehet kicsikarni belőlük.
ÖCSI	Ki kell hangsúlyozni, a negyedik pontot, mert ez a lényeg. A szovjet csapatok kivonása a Varsói Szerződés értelmében.
BUDÁNÉ	Ha ez meglenne, az összes többi gyerekjáték lenne.
LIPTAY	Nem egészen. Mert országunkat, mint egy méretes pókháló, átfonja a besúgók, bejelentők, 3/3-asok rendszere. Talán ezren vannak, talán tízezren. Előjogaikhoz, mint a piócák, csimpaszkodva ragaszkodni fognak, és megmaradnak, még a szabad mozgás idejében is, az igazi kibontakozás kerékkötőinek.
(Egy távolibb robbanás hangja zárja a színt.)
(A színpad kiürül.)
I. 5. Október 23.
(A szín egyik felén betűkből kirakott felirat:
	SZABAD NÉP
Ákos és Ünő bejönnek, Ákos laposfogóval a kezében. Együttes erővel eltávolítják a megfelelő betűket, hogy a felírásból csak ennyi marad:
	A NÉP)
ÜNŐ	Szabad volt ezt csinálnunk? Ez valóság, vagy film, amiben részt veszünk?
ÁKOS	Liba vagy, sőt főliba.
ÜNŐ	Lehet, hogy itt valami filmezés folyik, és mi vagyunk a statiszták, Ákos bácsi!
ÁKOS	Bácsi a keresztapád, galambom. Az a harminc év, ami köztünk van, az smafu. Igen, mi vagyunk a nép, a te üdeséged és libaságod, az én ezerkezű készségem. Évekig tettették a górék meg a fullajtár górék, hogy értünk van minden, miközben a nyakunkon ültek, és kanalazták a csak nekik fenékig tejfelt.
ÜNŐ	Ákos, maga mi volt azelőtt?
ÁKOS	A háborúban katona. A háború előtt meg után volt egy lakatosműhelyem egy segéddel meg egy inassal.
ÜNŐ	És a műhelyből mi lett?
ÁKOS	Pártiroda. Én meg gépész vagyok maguknál, karbantartó a csavargyárban, és mellesleg maszek jégszekrényszerelő. Persze kevés a jégszekrény.
(Kintről puskalövések hangzanak. A hiányzó szereplők bejönnek, összetömörülnek. Fent megszólal a rádió):
	Figyelem, figyelem! A főváros különböző pontjain felfegyverzett bandák a rend bontására, a törvényesség megtörésére törekednek. Ezek, a Népköztársaság megdöntésére készülő fasiszta csoportok, nyugati tőkés felbujtók szolgálatában állnak. Mivel a felbujtók több száz fiatalt is megmételyeztek vagy megtévesztettek, a karhatalmi erők hajlandók átvenni fegyvereiket a katonai parancsnokságokon. A fegyvereiket 24 órán belül beszolgáltatók teljes amnesztiában részesülnek.
(A rádiószózat elhangzása alatt egy ágyúcső tolul be a színre. Csak a cső látszik. A csoport elszéled. A Megbízó megjelenik a Megbízottal, fölmennek a rádiós emelvényre. Mindkettő kezében fegyver.     Kis szünet után Janka, Feri és Öcsi bekúsznak a színre. Jankánál benzines palackok. Feri kezében zászló és egy szótár.     A kívülről bemeredő tankágyú csöve megmozdul.)
JANKA	(Feltérdel, rá akarja dobni a palackot, Feri visszatartja.)
ÖCSI	(A tank felé céloz és lő, viszont az emelvényen álló kettő rálő, megsebesíti. Öcsi sebesült bal karral távozik. Janka és Feri mereven néznek előre, kvázi a tankágyú csövébe. Ráterítik a csőre a magyar zászlót, aztán Feri egy fehér kendőt vesz elő, lobogtatja a tankágyú felé, majd ráborítja a csőre.) Katonák, ne lőjetek ránk! Mi nem vagyunk fasiszták vagy reakciósok. Szabadságot akarunk, mint ti is, orosz bajtársak. Tudjuk, volt összetűzés közöttünk, de úgy vélem, ti félreértettétek a helyzetet. Nekünk semmi bajunk a békés orosz néppel. Alig tizenegy évvel ezelőtt ti, vagy apáitok, bátyáitok szabadítottatok meg bennünket a német igától, a náci rabságból. Ezért valóban hála járt nektek. De azóta korrupt vezetők ültek a nyakunkra. Ellenük lázadunk föl. Kérünk benneteket, rögvest menjetek vissza a körletetekbe, és ott várjátok meg, hogy békés magyar–orosz tárgyalások véget vessenek a hadiállapotoknak.
(Eközben nem veszik észre, hogy a Megbízó és Megbízott mögéjük lopakodnak, pisztollyal a kézben.)
MEGBÍZÓ	Fel a kezekkel!
MEGBÍZOTT	Fel a kezekkel!
(A következő fél percben egy bilinccsel összekapcsolják a két fiatal csuklóját, és egy központi póznához kötik őket, a pányvát hosszúra eresztve.     A villany elhalványul. A karhatalmiak eltávoznak, a fiatalok leülnek.     Az ágyúcsövet visszavonják.)
JANKA	Fölrobbanthattam volna azt a rohadt tankot. Ákos elmagyarázta, hol van a benzintartálya. Érdemes volt visszatartanod engem? Most eggyel kevesebb páncélszörny lenne Budapesten.
FERI	Egy rövid ideig. Aztán jönne helyébe, helyette tíz másik. Néhány meztelen Dávid, ezer állig felfegyverkezett Góliát ellen.
JANKA	Talán jobb lett volna, ha tankágyútöltelék vagyunk, mint a végítéletre váró sittesek. Mire megyünk így?
FERI	Fel a fejjel, Janka! A fogság még nem jelent végzetet. És minden rosszban van valami jó.
JANKA	Mi a jó? Most mi?
FERI	A közelséged.
JANKA	Még van kedved viccelni? Kurva rossz helyzetben vagyunk. A béka segge alatt, bilincsben. Innen élve nem szabadulunk.
FERI	Ne hidd! Itt van mindjárt az Ákos. Az ezermester lakatosunk. Velünk szolidáris. Vagyis ő meg a többiek. Addig járnak majd a kútra, vagyis keresésünkre, ameddig meg nem találnak, s a bilincset a kezünkről le nem törik.
JANKA	Nagy hívő vagy, te Feri. Hogy is mondjátok, ti műveltek? Oblimista, vagy mi a csuda vagy.
FERI	Valóban. Optimista vagyok és hívő. Azt is hiszem, hogy a szovjet tisztek, altisztek ha megértik, mit akarunk, átállnak hozzánk. Mint tette ezt Pöltenberg Ernő osztrák tábornok 1848-ban. A szovjet katonák is megértik, hogy minden ország katonája menjen a saját hazájába. Tudják, hogy itt nekik idegen földet taposnak.
JANKA	Hát én nem vagyok hívő. Nem ismerek vagy tudok közel annyit sem, mint te tudsz, de azt tudom, hogy a törököt nem lehetett innen Magyarországról egyszerűen kimuzsikálni. Hogy mondják azt, aki így gondolkodik, mint én?
FERI	Pesszimista. Hitetlen. Csakugyan az vagy? Fenékig kétkedő? Remélni sem tudsz a dolgok, a dolgunk jobbra fordulásában? Hogy kimennek az oroszok, és nem jön be senki?
JANKA	Nem hiszek, nem remélek. Nem hiszek semmiben, senkiben. Talán a húslevesben és a kényelmes cipőben.
FERI	Levest majd főz anyám. Cipőt majd együtt választunk. De most nagyobb dolgokra gondolok. Istenben sem hiszel?
JANKA	Benne pláne nem! Őt a papok találták ki, hogy kenetteljes és kényelmes foglalkozásukat folytathassák. Istent mint illúziót odapingálták az égre. Ha lenne égi főfelelős, aligha hagyná a sok embertelenséget. Az ártatlanok kínzását, kivégzését.
FERI	Meg vagy keresztelve?
JANKA	Meg én. A Regnum Marianumban csurgatták rám a keresztvizet. Abban a templomban, amit lebontottak, hogy a Sztálin-szobrot fölépíthessék.
FERI	És mégsem hittél benne sohasem?
JANKA	Hittem Istenben. Hőn imádkoztam hozzá, hogy mentse meg Gusztit, aki a földi sátán kezébe került. Isten rám se hederített. Talán meg sem hallotta a kérésem. Azazhogy: nincs Isten, tehát nem hallhatta meg.
FERI	Vagy más célja volt veletek. És ki volt az a Guszti? Szeretted?
JANKA	Nagyon szerettem. A vőlegényem volt. Úgy volt, hogy 1952 karácsonyán összeházasodunk. Keserűségemben karikagyűrűmet a Dunába hajítottam.
FERI	Akkor hány éves voltál?
JANKA	Tizennyolc. Éppen nagykorú. Augusztusi vagyok. Szent István-nap után jöttem a világra.
FERI	Velem egy évben születtél, fél évvel később. Mi történt Gusztival?
JANKA	Kivégezték. Katona volt, a Kinn a bárány, benn a Farkas elvtárs villáját őrizte. Az őrség parancsnoka, aki gyűlölte a rendszert és kiszolgálóit, hamarjában és bőszen elhatározta, hogy Farkassal végezni kell. A tizedesi rangban lévő Gusztinak ebben aktív szerepe nem volt, de tudott a dolgokról. Aztán a helyettes altiszt, egy törzsőrmester, betojt a nadrágjába. Vallott egy rutinvallatáson. Az egész őrséget lefogták. Volt egy titkos – hogy is mondjam, vésztörvényszéki – tárgyalás, ahol hirtelenjében mindenkit halálra ítéltek. A főkolomposokkal azonnal végeztek, Gusztiékkal néhány hét múlva. Engem is lefogtak, aztán, mivel nem osztottam, nem szoroztam: kiengedtek. Hát ennyi.
FERI	Ennyi éppen elég. (Megsimogatja a lányt.) És azóta koplalsz?
JANKA	Hogy értsem ezt?
FERI	A szerelemben.
JANKA	Igen. A szerelemben azóta koplalok. És te?
FERI	Volt egy barátnőm a nyár közepéig. Felettébb csinos lány, manöken. Akkor aztán, az ünnepségen, augusztus 20-án elcsábította őt egy ÁVO-s hadnagy. Pénze volt, mint a pelyva, és cuccokat vett Irénkének. Levette a lábáról. Én pedig csóró voltam és vagyok.
JANKA	És nem akartad leszúrni azt az ÁVO-st? Aludttej van benned vér helyett?
FERI	A leszúrás eszembe sem jutott. Mit bántsak én egy senkiházit? És ha Irénke nem tudott megbecsülni engem, akkor bizonyosan nem is érdemelt meg. Punktum.
JANKA	Mindig ilyen bölcs vagy, és mindenben? És egy kicsit nagyképű is?
FERI	Jobbára. De nem mindig és nem mindenben. Nem, ha átmelegszik a szívem tája. Akkor nem vágok fel a szerénységemmel.
JANKA	Például mikor nem?
FERI	Például most sem. Egyre inkább átmelegszem, és bennem minden nedv forró vérré változik.
JANKA	Nem tudok messzebb menni tőled, vagy elhúzódni, mert össze vagyunk kapcsolva. Kéz a kézhez.
FERI	Édes bilincs. Soha jobb kötelék.
JANKA	Ne marháskodj! Inkább mondd el, miért nem lőttél a tankra, miért prédikáltál az orosz legénységnek. Miért akadályoztál meg engem abban, hogy kifüstöljem őket?
FERI	Mert ha egyet kilövünk a páncélos szörnyetegekből, helyette jön száz másik. Bosszút állnak bajtársaik vesztén. Inkább ki kell fogni a szelet vitorlájukból, le kell szerelni agresszív indulataikat. A csaholó magyar pulikutya – ezek vagyunk mi – nem tud végezni az orosz medvével. Parancsra cammognak, ímmel-ámmal lőnek ránk, de ha felbőszítjük őket, vérbe fogják tiporni ezt a forradalmat.
JANKA	Nem értek veled egyet, nem osztom bölcsességedet. Minél nagyobb kárt okozunk nekik, annál inkább gondolkodni fognak azon, megéri-e nekik a további harc. Eltakarodnak.
FERI	Nem valószínű, hogy gondolkodni fognak, illetve előbb visszalőnek, aztán gondolkodnak. Annyiban azért igazat adok neked és mindezeknek, akik fegyvert fognak: ha megtámadnak, akkor védekezni kell. Foggal, körömmel.
JANKA	Ha megdobnak kővel, dobj vissza páncélököllel. Ha rád lőnek ágyúcsővel…
FERI	(Megcsókolja Janka kinyújtott kezét.)
JANKA	Ez az első kézcsók, amit életemben kaptam.
FERI	Nem fájt?
JANKA	Ellenkezőleg.
FERI	(Újra kezet csókol, de most már sorozatosan föl a könyékig.) Íme a második és a sokadik. És ennél a többszörösét érdemelnéd.
JANKA	Alig ismerlek, és már lopakodsz felém. És nincs erőm, módom és hajlandóságom elfutni.
FERI	(Fölkel, meghajol.) Buda Ferenc egyetemista, nyelvésztanonc. Kocasportoló. Kenus. Édesanyjának kifutófiúja. Egy mesterszakács félárva fia. Pacifista.
JANKA	Szakács volt a faterod? Az én két ősöm takács. Mindkettő a szövőgyárban dolgozik. Te viszont, ne tagadd, te tanult krapek vagy. Ha nem lennénk összeláncolva, szóba sem állnál velem.
FERI	(hévvel) Ez hazug rágalom! Csakis veled állnék szóba. Te vagy az a lány, aki kanócomat föllobbantotta. És egyfolytában égek.
JANKA	Prolilány vagyok. Sokszor három-négy napig ugyanazt a bablevest kanalazzuk otthon. Szoba-konyhában lakunk hárman. Én a heverőn alszom a konyhában. Középiskolába nem jártam. Melózni kellett.
FERI	Proli vagy? És mi volt az én meghalt jó apám, mielőtt kitanult volna szakácsnak? És mi volt az én apai éjjeliőr nagyapám? Apám egy jó hotelben lett chef és jó életünk volt a háborúig. Aztán az öregem fogságban meghalt. Mi vagyok én tehát, a walesi herceg? A mama bérmosógépével a szuterénben?
JANKA	Talán nem vagy herceg. Viszont sok a fejedben a tudomány… Az is nyom a káderlapon.
FERI	Az egészet odaadnám a szerelmedért. Tudom, az enyém olyan gyors volt, mint a futótűz. De most száguld velünk az idő. A forradalom felgyorsít mindent, az érzéseket is.
JANKA	Te cukkolsz engem. Az átverés legkegyetlenebb fajtája a tettetett szerelem. Ott támadsz meg, ahol szinte védtelen vagyok.
FERI	Tettetett? Tudod, mit mond az olasz?
JANKA	Honnan tudnám?
FERI	Az olasz azt mondja: ti voglio bene, jól akarlak. És kiállom akár a tűzpróbát is érted.
JANKA	Az mi? Valamilyen buta játék? Én nem kívánom…
FERI	(Szabad kezével zsebéből kivesz egy pakli gyufát, egyet meggyújt, és a lángot megbilincselt kezéhez tartja.) Amíg leég…
JANKA	(Elcsapja.) Bolond. Bolond vagy. (Magához húzza a fiú fejét, és hosszan megcsókolja. Lefekszenek, szorosan egymás mellé, és szerelmeskednek, oly módon és olyan sokáig, ahogy azt a rendező jónak látja.)
FERI	(Felocsúdik.) Tudom, az első szerelmet nem pótolja semmi, de egy második is lehet mély és igaz. Minél nehezebb a helyzetünk, annál mélyebb és igazibb.
JANKA	Mi a szándékod velem? Ha egyáltalán van olyan, s nemcsak az alkalom szülte ezt a koslató tolvajt.
FERI	Először az, hogy megtudjam, olyan komolyan veszel-e engem, mint én téged. Vagy, mondjuk, csak fele olyan komolyan.
JANKA	(enyhén gúnyolódva) Éltem folytatását tán már önnel látom. Egy életem, egy halálom, maga lesz a párom.
FERI	A halálra ne gondoljunk most, csupán az életre. Tudom, hogy mindez, ami itt megy, ami most megy körülöttünk, az gyakorta halállal végződő dolog lehet. Ám ha vigyázunk magunkra meg egymásra, az életre, akkor az egyelőre bizonytalan jövőre szavazunk.
JANKA	Uram, hogy mondják azok a tucatnyi plakátok? Szolidáris. Nos, én máris önnel vagyok szolidáris. Rendben? Levett a fejemről, elcsavarta lábam. Vagy fordítva. És most, hogy megtudta, én is komolyan veszem önt: hogyan tovább?
FERI	Megvárjuk a dolgok kimenetelét, együtt, kéz a kézben. Aztán, az év végén államvizsgázom, és a tanárom ígérete szerint, állást kapok egy szótárkészítő kollektívában. És tüstént összeházasodunk. Te pedig esti iskolába íratkozol, hogy letedd az érettségit.
JANKA	Azt mondod, összeházasodunk? (Ismét összefonódnak. Amikor kibontakoznak, Feri feláll és előveszi a gyufát.)
FERI	Van egy ötletem, hátha beválik. (Meggyújtja a gyufát és azzal a kikötő pányvát. /Ez egy ponton papírfonatú, így meggyullad, elég. Megszabadulnak, elfutnak./)
I. 6. Sztálin-szobor
(Kívülről fémkopácsolás hallatszik, majd egy hang):
	Kacska a keze, sánta a lába, Döfést a hasába, Hurkot a nyakába.
(Ünő és Ákos átsietnek a színen. Ünő kezében kalapács, Ákoséban csákány.)
ÁKOS	Te Ünő, minek neked az a kalapács?
ÜNŐ	Fegyverünk a szerszám, sarló, kalapács, az a mi igazi fegyverünk.
SIPIRC	Meg a csákány.
ÁKOS	Ezzel mégsem fogod ledönteni a kolosszális Sztálin elvtársat. Szilárdan áll a lábán. Bronzból öntötték. Sok szegény ember pénzét összeolvasztották.
ÜNŐ	Ledönteni? Nem is próbálom. Majd ledönti maga, Ákos, meg a többi melós. A térgyinél vágják át a lábát, a csizma fölött! Ott is vastag, de mégis a legvékonyabb.
ÁKOS	Több eszed van, mint gondoltam. Valóban a lábánál kell kezdeni, holott a közmondás aszongya: csak a fejit, hogy meg ne sántuljon.
ÜNŐ	Én majd éppen a nyakából akarnék egy darabkát, nyakéknek. Ha már a hasán fekszik. (Mindketten kimennek, de a közelben maradnak.)
ÁKOS	(kívülről) Az egyik térgyit már kinyitottuk.
ÖCSI	(kívülről) Mi van belül?
LIPTAY	(kívülről) Tán a sötét lelke.
ÖCSI	(kívülről) És a hasában mi van?
LIPTAY	(kívülről) Meg nem emésztett millió mártír pozdorjája. Húzzátok!
ÁKOS	(kívülről) Nem akar ledőlni? Emberek, tegyetek le karórát az úttestre, majd lehajol érte a postarabló, az óratolvaj. (Vigasság.)
LIPTAY	(kívülről) Ide világítsatok! Na, rajta! Mindkét térde lyukas már. Ne kézzel húzzátok, emberek, ezt a kínai csúzlit, hanem hurkoljátok a drótkötél végét a teherautóra!
MIND	Hórukk. Hórukk. (Reccsenés.)
ÁKOS	Megcsókoltad a pesti aszfaltot, Visszárionovics Dzsugasvili József, és most megcsókolhatod a seggemet is.
(Üdvrivalgás.)
SIPIRC	Micsoda napom volt, ez nem is igaz. Meló helyett fölvonulás. A Parlament előtt lampionos parádé. A Rádiónál hajcihő. Csak egy hiányzik: a nagy hacacáréban nem burkoltam még máma. Úgy hallom, Buda néninél mindig van beemelni való. Irány Ferencváros. Persze a focitréning ma elmarad.
I. 7. Kiáltványok
(Megbízó és Megbízott egymással szemben ülnek.)
MEGBÍZÓ	Lecsó Szaniszló elvtárs, megbízhatom benned?
MEGBÍZOTT	Bennem, Grál Ladomér elvtárs? Mint az édesanyjában. Megbízhat bennem, mint az édesanyjában.
MEGBÍZÓ	Figyelj ide tehát! Ide figyelj, Lecsó elvtárs! Jelenlegi feladatunk, eme nehéz körülmények között az, hogy a zavargások főkolomposait összegyűjtsük.
MEGBÍZOTT	Áztat kurva nehéz lesz, Grál lovag… izé… Grál Ladomér elvtárs, mert a zavargók sokan vannak és sokfelé zavarganak.
MEGBÍZÓ	Az elvtársnak több sütnivalója van, mint gondoltam. Tehát: adatokat kell gyűjtenünk, amíg nem fordul a kocka. És amikor fordul, akkor végzünk velük. Most pedig, egyelőre, a főkolomposok nevére van szükségünk.
LIPTAY	(Belép a színpadra. Tömött aktatáskát cipel. Pár méter után meggyorsul a lépte, de a Megbízott elállja az útját.) Kérem, engedjen utamra!
MEGBÍZOTT	Előbb igazolja magát!
MEGBÍZÓ	(Fölkel, és Liptayt a Megbízott székével kínálja.) Foglaljon helyet, Király úr!
LIPTAY	A nevem nem Király, a foglalkozásom pláne nem. Sürgős dolgom van.
MEGBÍZÓ	Már hogyne lenne király! Maga II. Lajos, nemde, vagy V. László.
LIPTAY	Látom, ön ismeri a magyar történelmet. Remélem, felismeri, hogy most is történelmi napokat élünk. Megszabadultunk a zsarnokságtól. Tehát ne zsarnokoskodjék velem!
MEGBÍZÓ	Ni csak, bicsak. Azért a karhatalom még csak-csak létezik, nemde? Mondja el szépen, ki készítették elő ezt a felkelést?
LIPTAY	Ezt tőlem kérdik? Hiszen tudják. Sztálinból indult ki minden. Sokan hittek benne, még többen szenvedtek miatta. Amikor meghalt, föllazult minden. A Magyar Dolgozók Pártja is.
MEGBÍZÓ	Tagja volt a pártnak?
LIPTAY	Nem. A sógorom, a megboldogult szakács a háború elején tagja volt a Szociáldemokrata Pártnak.
MEGBÍZÓ	Tehát, maga szerint az MKP föllazult.
LIPTAY	És csaknem kettévált. A rákosista reakciós szárnyra és a reformista Nagy Imre-szárnyra. Amikor kiderült, hogy Rajkot egy koncepciós perben ítélték el, a Nagy Imre-szárny földuzzadt haragosokkal, sértődöttekkel, a tisztulás követelőivel. Ezeknek adott hangot a Petőfi Kör. Aztán ez a harag csordult át önkéntelenül forradalommá. Egyikük, egy költő ezt írta: „Sokasodik a robbanó harag: nehéz idők nagy időket szülnek.”
MEGBÍZÓ	És maga feltétlen híve a forradalomnak?
LIPTAY	Igen. Habár fegyverhez nem nyúltam.
MEGBÍZÓ	Hogy ön, király szaktárs, nyúlt-e fegyverhez, vagy sem, az kevésbé érdekes, mivel tudomásunk van arról, hogy fegyveres ellenállásra biztatott másokat.
LIPTAY	Tévednek. Összetévesztenek valakivel.
MEGBÍZÓ	Igeeeen? Nos, mi van ebben a hasas aktatáskában?
LIPTAY	Iratok. Nincs joguk…
MEGBÍZOTT	(Felemeli a revolverét.)
MEGBÍZÓ	Szezám, nyílj meg. (Revolverével belelő a zárba.)
LIPTAY	(Kinyitja az aktatáskát, röplapok hullnak ki belőle.) Mindez, kérem, legális ma. Szentesítette a forradalom.
MEGBÍZÓ	(Felvesz egyet, hangosan olvassa): „Az iksz kerületi Forradalmi Bizottság mint az Országos Forradalmi Bizottság szerves része, tudatja a forradalom aktív résztvevőivel, valamint a vele együtt érző budapesti néppel: A napokban lezajlott forradalmi sikerek, a rádió átvétele, a Szabad Nép-székház elfoglalása, a Sztálin-szobor ledöntése, az Államvédelmi Hatóság és a szovjet páncélosok elleni harcok csupán a kezdeti sikereket és nem a harcok végét jelzik. A kormánynak úgy kell átalakulnia és intézkednie, ahogy az a tizennégy pontban le van fektetve. Mindezek előtt a szovjet csapatoknak el kell hagyniuk hazánkat. Minden gyár és üzem alakítsa meg a maga munkástanácsát. Ne csak szóban, mint eddig, hanem a valóságban is munkáskézben legyen a munkáshatalom!” Kiknek akarta maga ezeket a lazító röpiratokat szétosztogatni?
LIPTAY	(Mereven áll, nem felel.)
MEGBÍZÓ	Nézze, mi egy kicsit itt hazavághatjuk magát, ha úgy találjuk üdvösnek. Van családja?
LIPTAY	(Bólint.)
MEGBÍZÓ	Miért csináljunk a maga jóasszony feleségéből özvegyet? Özvegy II. Lajosnét.
LIPTAY	(Lehajol és összeszedi a szétszóródott röplapokat.)
MEGBÍZÓ	Szóval a sejtek. A maguk úgynevezett forradalmának, a tulajdonképpeni zavargásnak a sejtjei. Övéké lett volna a sok röpcédula, nemdebár? A sok rendbontó bitangé… a reakciósoké? A népi demokráciát megdönteni készülőké.
LIPTAY	(Cipője orrával rugdossa a földet.)
MEGBÍZÓ	És a sejtek vezetői kik lennének? (a Megbízottnak) Tegye el a stukkert, elvtársam! A szép szó sokkal szebb, mint a főbelövés. (Liptaynak): Maga pedig ide figyeljen, V. László! A családi neve nem jut eszembe, de így is jó. Nem akarjuk magát bántani. Mondja meg a sejtvezetők neveit, eltesszük a röpcéduláit, maga meg mehet az isten hírével. Vissza a rajzasztalához.
LIPTAY	(Köhögni kezd.)
MEGBÍZÓ	(Hátba verdesi.) Ért, ugye, az okos szóból? A maguk káosza esztelen, és nem tart sokáig. Mert itt van a párthű karhatalom és a legyőzhetetlen szovjet haderő. Hány tank ellen harcoltak eddig, kétszáz ellen? Ha kell, kétezer jön helyükbe. Tehát kik a sejt vezetői? Megmondja, vagy kicsikarjuk magából.
ÖCSI	(Bal karja bekötve. Megjelenik egy puskával, és a Megbízottal egymásra lőnek. Az megsebesül.) Engedjék el az apámat!
MEGBÍZÓ, MEGBÍZOTT	(Ész nélkül elfutnak. A Megbízott bicegve fut, revolverét eldobja.)
ÖCSI	(Megmarkolja az aktatáskát.) Gyere, apa, vigyük, és osszuk szét a kiáltványokat.
(El.)
SIPIRC	(Berohan az üres színpadra. Fölzaklatottan beszél. Először körülnéz a színpadon. Mutatja az egyik, a véres karját.) Ez még nem a saját vérem, csak ami ráfröccsent. Ki hallja ezt? Hát nincs itt senki? Kinek mondjam? (Közel lép a nézőtérhez.) A Parlamenttől jövök, egy szétlőtt tüntetés uszályából. A Rákóczi-szobor lovának a szügyéhez tapadtam, a Parlament felől, így éltem át azt a géppuska-záporesőt, mely hátulról, a tetőkről vagy kétezrünket fogadott. A baráti szovjet tankot is, rajta két magyar zászlóval, húsz felkelővel. Hullottak mellettem emberek, gyerekek, csepeliek, angyalföldiek is. Tízesével, százasával kaszált a halál. Tíz percig, a pergőtűz után sem mertem mozdulni. Aztán kézikocsikat toltak, hogy a hullákat elvigyék. Akkor ugrottam föl, és szaladtam el, idáig. (Öklendezve el.)
I. 8. ELTE
(Az egyetem egyik szobájában vagyunk, középütt asztalka, két oldalán egy-egy karosszék. Az egyikben ül Feri, körmöl, olvassa amit írt, hangosan):
FERI	„Az egyetértés felé”. Elsősorban az egyetemi újság olvasóihoz szól ez a tudósításom, azonkívül pedig…
JANKA	(Belép.) Milyen tudósításod?
FERI	Hát, hogy úgy mondjam, vendégeskedtem az Üllői úton, egyrészt a Corvin közben, másrészt onnan egy kőhajításnyira, a Kilián laktanyában. És te, amióta tegnapelőtt láttalak?
JANKA	Láthatod, eljöttem a randevúra, amit megbeszéltünk. Igaz, mire ideértem, már majdnem beesteledett. Persze megszűnt az amúgy is be nem tartott kijárási tilalom.
FERI	És a fegyverviselés? Úgy látom, az elkobzott fegyvered helyett újat szereztél.
JANKA	(Saját övére fűzött pisztolyára néz.) Erről ma már nem beszél senki. Az ÁVO-sokat végül is letiltotta Nagy Imre, az oroszokat kitiltotta.
FERI	A korábbi fegyveredet elvették. Minek új fegyver?
JANKA	Mert nem hinném, hogy az ÁVH ukmukfukk felszívódott, és a szovjet hadsereg meg elszivárgott volna. Fegyvert hordok, kellő óvatosságból.
FERI	Vigyázz csak! Szóval hol szerezted ezt a derekadba csimpaszkodó gyíklesőt?
JANKA	A Madách téren. Ott szereztem. Tudod, az Ágnes nénit látogattam. A kivégzett Guszti édesanyját. Még békeidőben sem mer kilépni az utcára, legfeljebb a Kiskörúton a pékig meg a hentesig. Őt is megráncigálták ötvenkettőben. Azóta megállíthatatlanul remeg az álla. Szóval fölpakoltam egy vekni kenyeret, egy pulykatojásnyi gomolyát és egy kétarasznyi parasztkolbászt, fel vittem mindezt neki, hogy ne éhezzen szegényke.
FERI	Jól tetted. Leánycserkész-jócselekedet lehetne, de hát Rákosi pajtás eltörölte a cserkészetet. Ám a pisztoly! Csak nem azt akarod mondani, hogy a kajáért cserébe megkaptad tőle Guszti egykori szolgálati pisztolyát?
JANKA	Na, ne. Ne marháskodj, Feri! Amit mondasz, viccnek is rossz. Hisz tudhatod, hogy a letartóztatással egy időben történik a lefegyverzés. Tehát szó sincs róla. Az történt, hogy amikor kiléptem a Madách-házból, ahol Ágnes mama lakik, a Madách téren találtam magam, és azon nyomban belebotlottam egy kalauzba.
FERI	Járt a 49-es villamos?
JANKA	Nem tudom, mert a kalauz sem járt. Ott feküdt a téren, a kövezeten, kihűlve és mereven, vállán a táskája, abból, mint a bőségszaruból, kihullottak a villamosjegyek. A kalauz fiatalka volt, a feje véres volt, mellette a sildes sapkája is. Jobb kezében pisztolyt markolt, ujjait alig bírtam lefeszíteni. Táskájában megtaláltam a pisztolygolyókat. (Ezeket most saját táskájából veszi ki és mutatja Ferinek.)
FERI	Nem lesz rájuk többet szükséged, sem a pisztolyra, sem a golyókra. Tedd el őket! Sőt, beledobhatod az egész cuccot a szemétaknába. Most a békés munkában segítsél!
JANKA	Menjek vissza a sapkagyárba? Ott napok óta áll a meló.
FERI	Nem. A szomszéd szobában van a Gestettner.
JANKA	Az mi?
FERI	A sokszorosító gép. És ott van egy írógép is. Úgy tudom, tanulsz gépelni.
JANKA	Nem rágalom, tényleg tanulok.
FERI	Diktálás után is tudsz gépelni?
JANKA	Ha a nehezebb szavakat kibetűzöd nekem.
FERI	Kibetűzöm. Ki-be tűzöm. Nos, hozd át a gépet. És egyben megtudod, mi járatban voltam az Üllői úton.
JANKA	(Kimegy, visszatér az írógéppel, abban papírral.)
FERI	(Diktál.) Immáron megszületett az egyetértés a Corvin köz ifjú harcosai és a Kilián laktanya katonái között.
JANKA	(Megáll a gépelésben.) Kilián. Hány l-lel?
FERI	Egy l-lel. Folytasd! Délben a Kilián laktanyában ebédeltem, Gosztonyi Péter hadnagy meghívására, aki, hogy úgy mondjam, Maléter Pál páncélos ezredes egyik, talán a legaktívabb szárnysegéde. Az ebéden részt vett a szomszédos Corvin köz egy kiküldöttje, név szerint Kováts Pál. Ezt a Kováts-ot ts-sel írd! A Corvin köz fiataljainak zömét gimnazisták és egyéb középiskolások teszik ki, vannak köztük ipari tanulók is, a vezetők között agronómusok, műszaki emberek, vállalati beosztottak. A Kilián zömét újoncok adják, tényleges katona ott aránylag kevés van. Ezeknek java a forradalom ellen kivezényelt páncélos osztag, mely vezetőjükkel, Maláter Pállal együtt átállt a forradalom oldalára. Majd némi félreértés tisztázása nyomán, melynek során a Corvin köziek vezetője, Pongrácz Gergely kezet rázott…
JANKA	Egy szó a kezet rázott, vagy kettő?
FERI	Kettő a kéz, tehát két szó lenne a helyesebb, de azért írhatod egybe is, ha akarod. Folytatjuk. Tehát kezet rázott Maléter ezredessel. Mármint Pongrácz Gergely. Ketten, ha együtt nem is, de egymás mellett hatásosan védekeztek a szovjet támadók ellen. Jómagam 22 tankot, illetve kilőtt páncélautót számoltam meg a környéken. A közeli Tűzoltó utca bejáratát is eltorlaszolta egy ilyen ártalmatlanná tett szörnyeteg. Úgy mondták, ott Angyal István a parancsnok. Vele nem találkoztam. Most hallgatnak a fegyverek, de a védelmi erősségek tovább is készültségben állnak.
JANKA	Látod! Nem dobták el fegyvereiket a szemétaknába.
FERI	Hogyisne! Abba nem férnek el a tankok. Még az ágyúk sem.
JANKA	Már megint marháskodol. Na jó. (Befejezve a gépelést, kimegy gestettnerezni. Közben Feri telefonál.)
FERI	Anya? Figyelj csak… Hogy aki kardot fog, azt mondod, az kard által vész el… Igen, igen, tudom. De ne izgulj, nincs fegyverem. Nem is lesz. Tudod, békepárti vagyok. Amolyan forradalmi pacifista. De nem ezért telefonálok. Ma éjszaka benn maradok itt, a bölcsészkaron. Sok a munka. Itt alszom. Holnap látlak… És még egy. Ha a kardot rántó kardtól vész el, akkor ez elsősorban az oroszokra érvényes.
JANKA	(Visszajön egy nyaláb sokszorosított anyaggal.) És most mondd meg, miért kellett ezt a tudósítást sokszorosítani, ha amúgy is bekerül az újságokba?
FERI	Mert az újság az Egyetemi újság. Majdnem kizárólagosan egyetemisták olvassák, meg talán az itteni tanerőből néhányan. Viszont ha a tudósítást röplapként is terjesztjük, értesül tartalmáról az utca népe. Mivel már sötét van, a szétosztásra holnap kerül sor. Most elég a keccselésből, tegyük el magunkat holnapra!
JANKA	Hol? Itt ágyak és hálótermek is vannak?
FERI	Ez itt a hálóterem. Két összetolt karosszék lesz az ágyunk. Elférünk benne, mert sok jó kis helyen is elfér. (Összetolják a karosszékeket, elhelyezkednek. A lámpák elhalványulnak.) Amit tegnapelőtt mondtam, az ma is érvényes.
JANKA	És amit én feleltem rá, az is. (Felső gönceiket kidobálják fekhelyükről.) Várjál csak, Feri, ne siess! Kérdezni szeretnék még két dolgot, ami nem hagy békén.
FERI	Rajta! Bár mondtam, hogy ma már több munkát nem vállalok. Szellemi melót sem. Rád fáj a fogam.
JANKA	Jó, jó. De azért mondd meg, ha a forradalom után összekerülünk, hol fogunk lakni? Nálunk egy tengerimalac sem fér el.
FERI	Nálunk igen. A kégli tágas. Három szobánk is van. Anyáé az egyik, enyém a másik, apáé volt a harmadik. Mióta ő nincs, a mosott ruhát tartjuk benne. Az majd elkerül a sifonérba, és te elfoglalod a szobát.
JANKA	(Átöleli, megcsókolja, majd enyhén nógatja.) Feri! És a másik dolog. Te igazán hiszel abban, hogy a forradalom a győzelem útján halad?
FERI	Igazán hiszek benne. Ez az a történelmi pillanat, amikor Magyarország és a magyar nép sorsa jobbra fordul.
JANKA	Nézd, én csak nyolc általánost jártam ki, meg elvégeztem egy tanfolyamot. Amiről én az iskolában tanultam, az a múlt volt, amelyben mi, magyarok, számos csatát nyertünk, derék hőseink voltak, viszont minden háborút elvesztettünk.
FERI	Ez csak amolyan körülbelüli igazság. Mohács előtt a magyarok a háborúk javát megnyerték. Mohácsnál, igen, elveszett a nemzet színe-virága és a magyar függetlenség. Ám a török mégsem tudta meghódítani az egész országot. Fölül és nyugaton egy vastag karéj megmaradt királyi Magyarországnak, Erdély pedig félfüggetlen lett.
JANKA	Na, jó. Egyszer aztán kiment a török, és beözönlött az osztrák. Valahány évig Rákóczi ellenállt, aztán seregét levágták. Nem így volt?
FERI	A török nem ment ki, hanem kiűzték. Először ereje egy részét lemarták a magyar végvári katonák. Aztán 1686-ban egy, a magyarokkal is fölerősített nemzetközi sereg verte ki a törököt Budáról. Nos hát, Rákóczi. A baj ott volt, hogy a francia támogatókat elpáholták az angolok. Rákóczi önmagában nem volt elég erős, és hadseregét végül jobban megtizedelte a pestis, mint az ellenség.
JANKA	És aztán minden, minden elveszett. A ’48-as szabadságharc és végül a két világháború. Jól mondom?
FERI	Ez utóbbi kettőt ne igazán számítsuk! Nem önállóan hadakoztunk, hanem kényszerűségből benne voltunk egy német–osztrák irányítású hadviselésben. 48/49 a mi háborúnk volt, de a végén már két hatalommal, az osztrák és az orosszal szemben. Ám ha az veszteség is volt, lassan, nívós munkával, passzív ellenállással megnyertük a békét. 1867-ben Magyarország Ausztriával egyenlő hatalom lett. Nem akármi! Két évtizeddel a vérveszteség után európai nagyhatalom. És ez is a szabadságharc következménye volt.
JANKA	Szép, szép. De Trianonról is tudok, amikor az ország kétharmadát elvették.
FERI	Igen, Trianon nagy vereség volt. De meglásd, egyszer majd belestimmelünk egy olyan államszövetségbe, ahol mint a mozaikkockákkal befedett tér, kirajzolódik minden, ami magyar. Kulturális nagyhatalom leszünk.
JANKA	És addig?
FERI	Addig megvédjük, megtartjuk, ami a miénk, mint Dobó István Eger várát.
JANKA	Tehát te is vívni fogsz?
FERI	Igen. Most a te váradat akarom megvívni.
JANKA	Azt nem kell megvívni. Leeresztem a felvonóhidat. Aztán tárt kapukat döngethetsz.
(Maradék ruhaneműiket kidobálják az összetolt karosszékek mélyéből, és eltűnnek a rögtönzött fekhelyen.)
I. 9. Nők egymás közt
(Janka érkezik géppisztollyal a vállán, kezében egy vánkossal. Ráül, tisztítani kezdi fegyverét, magának mondja tagoltan.)
	„Úgy született a szabadság, hogy a pesti utcán hullt a vér.”
ÜNŐ	(Bejön.) Szia, Janka, mit motyogsz?
JANKA	Azt, hogy piros a vér a pesti utcán.
ÜNŐ	De mostan már eltakaríccsák. Ide süss! (Köténye zsebéből elővesz egy papírcédulát.) Tudod, mi ez?
JANKA	(Méregeti.) Erre a papírra nem ismerek rá. Mi ez az 1270-es szám rajta?
ÜNŐ	Árcédula. Ahogy jöttem a Rákóczi úton visszafelé, mert ott feküdt a nagy tetem a Nemzeti Színház tőszomszédságában, láttam egy gyönyörű télikabátot.
JANKA	Ki viselte? Talán valamelyik jól eleresztett elvtársnő? Magunkfajtának nem jut ilyesmire.
ÜNŐ	Éppen ez az, nem viselte senki. Ott díszlett egy próbababán, egy divatáruüzletben, egy betört kirakat mélyén. Sűrű szövésű, zöld angol szövet volt a kabát anyaga, rajta a prémgallér szürke. Talán vidraprém.
JANKA	Na és? Kiszolgálók aligha voltak az üzletben. A tisztességesebbek vért adni mentek a kórházba, vagy a parlament elé vonultak zászlókkal. A gyávák otthon kucorogtak, hogy kivárják a fegyverek elcsitulását.
ÜNŐ	Eltaláltad, Janka. Az üzletben nem volt senki, csak a kirakatban, a próbababán a kabát, rajta az árcédulával. Az utcán sem volt egy lélek sem a közelben.
JANKA	És te elragadtad az árcédulát. Miért?
ÜNŐ	Mert magát a kabátot szerettem volna elvinni. Nézd, jön a tél, és nincs egy rendes holmim. A télikabát – felpróbáltam, éppen rám lett méretezve. Enyém kellett volna hogy legyen. Hiszen államosított volt az a Rákóczi úti üzlet, az a tulajdon most már senkié. És a nép én vagyok, én is vagyok.
JANKA	De nem fosztogatási vagy elcsenési alapon. Majd rendet teremtünk hamarosan. Kijavítjuk a betört kirakatokat. Leszállítjuk az árakat, és a Forradalmi Tanács rendelkezései nyomán megindul újra az áruforgalom.
ÜNŐ	Jó, jó. Látod, nem martam el a kabátot, pedig nagy volt a kísértés. Viszont hoztam valami mást is. (Átnyújt egy fémdarabot Jankának.)
JANKA	(Vizsgálgatja.) Ez alighanem szeretett apánk egy alkatrésze.
ÜNŐ	A nyakszirtje, drága szaktársnőm. Lecsákányoztam a mammutról, ott, az Oktogon mögött, ahol hevert. Most én kérdezlek, Janka: minek neked a davajgitár? A Feri is megmondta, hogy mostan már nem azzal kell…
JANKA	Nem mindenben hallgatok rá. Ha megtámadnak, védekeznem kell. Erre jó a davajgitár, ugyebár. Pisztolyom is van.
ÜNŐ	Tanulsz még gépelni? Miért?
JANKA	A múlt héten még volt egy órám. Azért tanultam, hogy egyszer irodai melóm lehessen. Az könnyebb.
ÜNŐ	És a nyakadban az a lánc micsoda? Tán írógépszalag vagy talizmán?
JANKA	(Megfogja, de nem veszi le nyakláncát.) Ki tudja? Még az is lehet. Talizmán.
ÜNŐ	Vetted, szerezted? Azelőtt semmit nem viseltél.
JANKA	Nem vettem, nem szereztem. Kaptam.
ÜNŐ	Ejha? Csávód van? Föladtad a gyászéveket?
JANKA	Ez nem a te dolgod, hanem az enyém. Ne vedd könnyen a szádra azt, ami nekem fáj.
ÜNŐ	Bocsáss meg! De azért az a nyakmicsoda igen furcsa. Mutasd meg! (Ünő közel hajol Jankához.) Fogakból van, úgy látom.
JANKA	Fogakból. Tizenkét őzfogból, egyenletesen fölfűzve, köztük egy-egy fagyöngy.
ÜNŐ	Ilyet még nem láttam. Azt hittem, most oroszokra vadászol, nem őzekre.
JANKA	Szamár vagy, illetve tehén. Az úgy volt, hogy az adományozóm apja kapott egy frissen lőtt őzsutát, hogy őzpecsenyét készítsen húsából a hotel vendégeinek, ahol szakács volt. Ezt megtette, de előbb hazavitte a fogakat.
ÜNŐ	Mostanában?
JANKA	Tizenöt évvel ezelőtt. A fogak azóta egy dobozban pihentek. Feri elővette őket, egy éjszakán át fúrta-faragta, dolgozott rajtuk, nyakláncot készített belőlük. Mindegyiket át kellett fúrni, és a fagyöngyöket is.
ÜNŐ	Szereted?
JANKA	Különben nem viselném.
ÜNŐ	Nem a fogakat kérdeztem, hanem az ékszerészüket.
JANKA	Szeretem.
BUDÁNÉ	(Érkezik egy ételhordóval.) Itt van egy kis jó meleg húsleves, egyetek, báránykáim! Szép testben melegedjék a szép lélek.
JANKA, ÜNŐ	(Szürcsölik a levest.)
JANKA	Hallod, Ünő? A Buda néni hol szépeket, hol okosakat mond. Mint a fia. Aki a szép szót nyilván tőle tanulta.
ÜNŐ	Tán már az anyatejjel szopta.
BUDÁNÉ	Tudjátok-e, leánykáim, hogy Isten segítségével kiszabadították a hercegprímást?
ÜNŐ	Cigányprímást, melyiket?
JANKA	Valóban liba vagy. A hercegprímás főpap, nem cigány. Kuss, pofa be! Főliba.
BUDÁNÉ	Nem láttátok a fiamat?
JANKA	Éppen őt keressük. És azért császkálunk errefelé, mert maguk itt laknak ebben a szomszédságban, itt vélem meglelni Ferit.
BUDÁNÉ	Nem együtt voltatok valahol az éjszaka?
JANKA	De igen. Röpcédulákat gyártottunk az ő egyetemén. Én tekergettem a sokszorosító masinát, a bölcs karon. Hogy lehet egy kar bölcs?
BUDÁNÉ	Bölcsészkarnak hívják.
JANKA	Igen, igen, annak. Szóval belefáradtunk a röpcédulák, a kiáltványok, a plakátok készítésébe, és ott aludtunk.
BUDÁNÉ	Nem hiszem, hogy az egyetemen hálótermek is lennének.
JANKA	Én sem hiszem, hogy lennének. Összetoltunk két öblös karosszéket, abban aludtunk, mint egy ágyban.
ÜNŐ	Egymás karjában.
JANKA	Ne irigykedj!
BUDÁNÉ	És aztán mi történt reggel? Mert hogy éjjel mi történt, azt sejtem.
JANKA	Mire felébredtem, Feri már nem volt mellettem. Egy kis cédulát hagyott, azt írta rá: „Ne aggódj, még ma megleljük egymást.”
I. 10. Rádiózás
(Adó-vevő készülék – egy doboz –, előtte Öcsi ül és mikrofonba beszél, mellette fülhallgatóval Feri. Közelükben Janka püföli kétszer egy-egy ujjal az írógépet.)
FERI	(Odalép Jankához, megcsókolja a haját, majd felkínált száját.) Ugye, megtaláltuk egymást, még ma, titkár kartársnő. Engem nem lehet olyan egyszerűen elveszíteni. Nincsenek szárnyaim, hogy elrepüljek.
JANKA	De hát hova tűntél az egyetemi karosszékből, ahol az éjszaka oly jól éreztük magunkat?
FERI	Egymást. Kora reggel, szinte hajnalban jöttek értem. Hogy menjek egy küldöttséggel tolmácsolni.
JANKA	Hova, az isten szerelmére?
FERI	Az orosz követségre. Öttagú diákbizottság ment a szovjet követségre, hogy megtudja Andropov követtől, elhagyják-e valóban a szovjet csapatok Magyarország területét, vagy sem.
JANKA	És megtudtátok? Megmondta?
FERI	Mondott valamit, ami úgy hangzott, hogy igen. Egyébként ott volt nála a Pravda budapesti tudósítója is, aki kicsit magyarul is tud, és ő szorgalmasan rábólintott Andropov kijelentéseire. Azt is megtudtuk, hogy jelenleg két főmufti tartózkodik Pesten, Mikoján és Suslov. Nagy Imrével és Kádár Jánossal tárgyalnak.
ÖCSI	Jól nézünk ki azzal a Kádárral! Jellemtelen, pipogya alak. Hol Rajk mellé állt, hol elárulta, hol lesittelték, hol mint feltámasztott funkcionárius virította magát. Amikor kiengedték a sittről, ahova Rákosi záratta be, rögvest eljött a műegyetemre, és ott összevissza hazudozott.
FERI	Viszont te még akkor nemigen lehettél ott, ugyebár? Nem hallhattad.
ÖCSI	Én még középiskolás voltam. De az öregem bejárt, órákat adott. Őtőle tudom. Szóval Kádár folyékonyán hazudott. Mint általában a kommunisták. Elképzelhető, hogy a komcsik igazat mondjanak? Még akkor sem, ha az anyjuk nevét kérdezik tőlük.
FERI	Nagy Imréről el tudom képzelni, hogy igazat mondjon. Sőt, a barátairól, a közvetlen környezetéről is.
ÖCSI	Majd ha újraíratják a hazug magyar történelemkönyveket, amelyekből megtanulhatjuk, hogy igazából Kun Béla irányította a Tanácsköztársaságot, kit Sztálin kivégeztetett, és hogy Rákosinak ott csak kis szerep jutott. Majd ha megtudhatjuk, hogy Marx megvetette, Engelsszel együtt kigúnyolta Kossuthot, és felébredünk arra, hogy Sztálin cár volt a javából, népbolondító, nem népboldogító. Majd ha felvilágosítanak bennünket arról, hogy a szocializmus utópia, a gyakorlatban megvalósíthatatlan.
FERI	Ez egyben nem értünk egyet. Nyilvánvaló, hogy ami eddig itt volt, az nem szocializmus vagy kommunizmus, hanem maszlag volt, az egyenlősdiség álarca alatt. Rendes, tisztességes szociáldemokrata szocializmusra igenis szükség van, szükség lesz.
JANKA	Srácok, hátrább az agarakkal! Mintha azért jöttünk volna ide, hogy rádión közvetítsük azt, amiben, nemde, egyetértünk. Rajta hát!
ÖCSI	Az Ifjúság Rádión. Fogjunk neki!
FERI	Janka titkárnő: kész vagy a kiáltvány gépelésével?
JANKA	Szolgálatára! (Átnyújtja a gépelt szöveget Öcsinek.)
ÖCSI	(A mikrofonba olvassa.) MAGYAROK! Dicsőséges forradalmunk távolról sem fejeződött be. A veszély nem vonult el. A magyar nép egyöntetű követelése és kormányunk ismételt nyilatkozatai nem minden oldalról találtak megnyugtató visszhangra. A szovjet csapatok még nem kezdték meg a kivonulást hazánk területéről! Ezért készen kell állnunk, olyan egységbe kell forrnunk, amilyenbe a forradalom napjai kovácsoltak bennünket. Tegyük félre a pártoskodást, amely a nemzeti erők megoszlásához vezet! Az egyetemi ifjúság felhív minden pártot és csoportosulást, hogy szűkebb pártérdekeit ideiglenesen félretéve a forradalom és a nemzeti szabadságharc győzelméig, minden erejével nemzeti egységünk és védelmi képességünk erősítésén munkálkodjék! A független, szabad MAGYARORSZÁGOT csak valamennyi magyar összefogása teremtheti és mentheti meg.
JANKA	Szép. Olyan szép, mintha nem is én gépeltem volna, ezzel a két sapkaformáló mutatóujjammal. Csak azt tudnám, Öcsi, milyen messzire jut el innen, Budáról, az Ifjúság Rádió hangja. A Hármashatárhegyig vagy az osztrák határig? Kelet felé, esetleg Záhonyig is?
ÖCSI	Nyugat felé, az Alpesekig. Dél felé Jugoszlávián és az Adrián keresztül Olaszországig. Kelet felé a Kárpátok lábáig.
JANKA	És a nyugati rádióhullámok hogyan jutnak el idáig?
FERI	Nagy teljesítményű adókon, kellő frekvenciákon. És a jelenlegi nagy zavarban a Keletről jövő zavarásokat is csökkentették vagy leállították. Jobban lehet fogni Nyugatot.
ÖCSI	Próbáld ki Londont, az angol rádiót!
FERI	A londoni magyar adás ilyenkor nem közvetít, csak a BBC World Serice. A világrádió. (Odahajol a készülékhez, majd kezével jelzi, hogy befogta az angol híreket.) Figyeljetek, bajtársak, valami cirkusz van Szuezben. Angol és francia ejtőernyősök Egyiptom földjén. Az angolok és a franciák bombáznak is. A magyarkérdés lekerült a fő helyről. Szuez érdekesebb most Nyugatnak, ott olaj van, mint az anyagszegény Hungária. (Csavargatja a rádiót.) Az Egyesült Államok együtt érez a magyar fölkelőkkel. Minden jót és teljes sikert kíván nekik. De katonai segítséget nem áll módjában a forradalmi Magyarországnak juttatni. Az Egyesült Nemzetek tárgyalni fogja a magyarkérdést, a szovjet intervenciót.
(Ismét csavargatja a rádiót.)
	Párizs. A francia egyetemisták szimpátiatüntetést rendeztek az Étoile-nál a magyar forradalom mellett. A jelenlegi helyzetben a francia kormány tehetetlen. Fegyveres segítség a magyaroknak esetleg egy világháború kirobbantását jelenthetné. Hát ennyi! Így gondolkodnak. Tökmag sem fér el a seggük lukában.
JANKA	Szemetek! A rohadt Nyugat ismét kurván cserbenhagy bennünket. A múlt században hagyták, hogy a díszes oroszok leteperjenek bennünket. A század elején azon mesterkedtek, hogyan lehet széttrancsírozni Magyarországot. Most benne hagynak bennünket a szarban.
ÖCSI	Fel a fejjel! Az ENSZ még nem döntött. Békefenntartó csapatok, ha azokat küldenek, nem jelentenek világháborút. Az Egyesült Nemzetek csapatainak jelenléte megmentheti a helyzetet.
FERI	Csakhogy az ENSZ meztelencsiga. Puhány.
ÁKOS	(Berobban, a puskatust a padlóhoz veri.) Megtámadtak.
JANKA	Tudom. Az aljas szovjetek. Az ígérgetések dacára.
ÖCSI	Hol vannak?
ÁKOS	Hát egyrészt, már tudjátok: beásták magukat Pest környékén.
FERI	Másrészt, vagy száz páncélos ütegük: tankok, páncélautók, csapatszállítók kilőve.
ÁKOS	Harmadrészt: tudjátok-e, mi özönlik be Záhonynál meg a déli körzetben, tehát egyrészt Debrecen, másrészt Szeged felől? Mekkora haderő?
FERI	De hiszen Nagy Imre megállapodott velük, hogy kimennek, és kint is maradnak.
JANKA	Én nem hittem nekik. Adott szavuk bűzlött.
ÁKOS	Komolyan vettük, hogy minden ország katonája menjen saját hazájába. És tegnapelőtt a miniszterelnök ki is léptetett bennünket a Varsói Szerződésből. A támadás ezzel duplán illegális lett.
JANKA	Álmunkban tehát független ország vagyunk. Mondjuk, még egy napig. Aztán már álmodni sem merünk ilyet.
ÖCSI	Még függetlenek vagyunk de facto.
FERI	De jure.
ÁKOS	Hallottátok-e a ma reggeli rádiót?
FERI	Csak amit mi mondtunk az országnak és a világnak, és a világ nekünk.
ÁKOS	És amit a Kossuth rádió mondott?
JANKA	Azt nem. Mi a külföldi rádiókat hallgattuk, nem a magyart.
ÁKOS	A Kossuth rádió szovjet csapatösszevonásokról tudósított. Több tízezer katona és több mint ezer tank és páncélautó Budapest felé tör. Hozzák a szovjet kultúrát.
FERI	Mintha ők lennének a németek a második világháborúban, mi pedig a franciák, akiknek nagy országát kétezer tank támadta.
ÖCSI	Mit tehetünk?
ÁKOS	Azt, amit én. Hallottam Király Béla vezérőrnagy szózatát is. Nemzetőrosztagot állít fel a haza védelmére.
JANKA	Ki az a Király Béla?
ÁKOS	Maléter Pál helyettese. Katona volt, Rákosiék bebörtönözték. Együtt ültem vele pár évet a Markóban. A Nagy Imre-féle ötvenhármas enyhüléssel én kiszabadultam. Tehát Király Béla tábornokot személyesen is ismerem. Karakán fiú. Azt hiszem, őt a forradalom engedte póterre.
JANKA	Áki szaki! Miért volt maga a sitten?
ÁKOS	Egy vicc miatt, amit a műhelyben elmeséltem.
JANKA	Mi volt a vicc?
ÁKOS	Ismeri a két legnépszerűbb magyar cigarettát?
JANKA	Nemigen. Nem dohányzom. Az őseim sem.
ÖCSI	Ákos, gondolom a Munkásra meg a Magyarra gondolsz.
ÁKOS	No, igen. Szóval Rákosi szívja a munkást, Sztálin a magyart.
JANKA	És végül is, milyen krapek az a Király Béla?
ÁKOS	Fejjel kimagaslik a többiek közül. Nemcsak erkölcsileg, de méretre is. Tetőtől talpig van vagy két méter.
ÖCSI	Rendben. Megértettük, mit kell tennünk. Feliratkozunk nemzetőrnek.
JANKA	Lányokat is keresnek?
ÁKOS	Miért ne? Egyenlőség van. És karszalag is van, piros-fehér-zöld. Fegyvert is kaptok.
ÖCSI	Nekem már van.
JANKA	Nekem is.
FERI	Nekem pedig lesz.
I. 11 Vérbe tiport forradalom
(A villany mindenütt kialszik. Harminc másodperc után éktelen dübörgés hallatszik kívülről /ágyúdörgés magnetofonszalagon/. Amikor a színpadon újra fény dereng, Ünő, Liptay, Budáné és Sipirc emelkednek fel fekhelyeikből, egy darabig összevissza futkosnak, majd egy-egy göncöt magukra húznak, amikor /Nagy Imre magnetofon hangjával/ megszólal a rádió):     „Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével.”     (A jelenlevők egymásra néznek, és elindulnak lassan, libasorban kifelé. Sipirc kezében a lyukas magyar zászló, Budáné kezében bevásárlókosár.)
BUDÁNÉ	Kenyeret kell vennünk, amíg lehet.
ÜNŐ	És zsírt is.
(Ki- és bejövet egy kört tesznek, midőn csatlakozik hozzájuk fegyveresen, nemzetiszín karszalagosan: Ákos, Feri, Öcsi és Janka. Janka kezében fehér zászló BÉKE felírással. A többiekkel együtt kört alkotva leülnek a földre.)
FERI	A harc a jelen helyzetben már öngyilkosság. Orosz tankból, páncélosból, legénységből már sokkal több van itt, mint nemzetőr.
ÁKOS	Király Bála osztaga egy ideig ellenállt, aztán nyugat felé szorultak. Egy sávon még folytatják a reménytelen küzdelmet, a szétmorzsolódó katonai védelmet.
FERI	Jól látom? Egy úgynevezett szocialista ország, a Szovjetunió, hadat visel a szocializmus országával, velünk, a hazánkkal.
ÖCSI	Ha a szovjetek szocialisták, akkor én inkább a feudalizmusban kívánok élni. Vagy az ősközösségben.
JANKA	Élni? Meddig élni? Mert itt még a túlélőket is megnyomorítják.
ÁKOS	Kíváncsi vagyok, mit szól mindehhez Kádár János, aki még pár nappal ezelőtt kijelentette: „Ha visszajönnek a páncélosok, én puszta ököllel megyek nekik.”
JANKA	Talán éppen egy tank belsejében ül Jánosunk, és onnan kukorékol kifelé. Hallottátok frissen sült rádiószózatát: ő a forradalom, mi vagyunk az ellenforradalom.
ÁKOS	Ha tudnám, melyik tankban ül a köpönyegforgató Kádár, e késő órában is fölpalackoznám magam, és égő benzinnel fölbontanám azt a Kádár-tankot. Nincs undorítóbb az árulónál.
(Felállnak, felvonulási sorba rendeződnek. Elől Sipirc a zászlóval, és Janka a BÉKE felirattal. Kívülről egy tankágyúcső és puskacsövek merednek befelé.)
JANKA	Kenyérért megyünk!
BUDÁNÉ	A pékhez.
ÜNŐ	És a boltba, zsírért.
SIPIRC	Itt van a sarkon. Engedjenek át!
(Eldördülnek a fegyverek. Sipirc, Janka összeesnek. A színpad elsötétül. A rendező döntése szerint vagy háromperces szünet tartandó a Mozart rekviem ütemeivel, ennek három befejező perce; vagy egy tízperces szünet tartandó, melynek végén a fenti háromperces szakasz felhangzik, mint a II. 1 (Rekviem) szakasz kezdete. A magnetofonzene befejeztével kezdődik a 11 szakasz Szöveges része, azaz a II. rész egyetlen időt ölelő jelenete.
II. 1. Rekviem
Katarzis
(A színpadon egy hosszabb pad. A jobb oldali vége vörös zászlóval-posztóval van letakarva. Azon ül a Megbízó, kezében kötél, annak végén hurok. A pad bal oldali végét piros-fehér-zöld zászló takarja, azon ül Feri, fekete karszalaggal a karján.)
FERI	Diáktüntetés volt október huszonharmadikán délután. Folytatását vérbe tiporták. Élve maradtam. Nincs kedvem élni ezután.
(Feri kezében két kis csokor virág. Az egyiket leteszi a pad alá.)
	Kis Sipirc! Úgy tűntél el, ahogy éltél: csendesen és sebesen. A legfiatalabb voltál közöttünk, legelsőnek mentél el közülünk. Akit az istenek szeretnek, azt korán viszik el. (Előveszi a másik csokrot, szinte annak beszél.) Janka, szeretném tudni, hol vagy. Nem azt, hogy hol földelték el remek testedet, azt tudom. Fejfádat a temetőben mindennap – mint most is – meglátogatom. Azt is szeretném hinni, hogy nem hiába haltál meg, és nemcsak zsírért meg kenyérért, melyek földi létünk tápszerei, hanem szellemi létünk folytatásáért is. Azért haltál meg, mert munkáslány voltál egy olyan Magyarországon, amelyik megpróbált talpra állni, de börtönőrei lebunkózták. Ti, munkáslányok frissek voltatok, mint a fű, és a füvet a réten, együttes egészében nem lehet agyonnyomni. Újra fölágaskodik.
MEGBÍZÓ	(A kötél végét ráhurkolja a padra.) Nagy volt a pofájuk. Harsogtak, lövöldöztek, mondhatni, a bolha vészesen köhögött. Hol van az megírva, hogy a lumpenprolik, a söpredék beleszólhat a szocializmus ügyeibe? Megtoldva mindezt az undorító magyar irredentizmussal! Dönthet-e egy piszlicsáré kis nemzetecske a szocialista béketábor sorsa fölött? Nem az ugribugri éretlen függetlenségesdi számít, hanem a hatalom, az erő. Ez nemzetecskék feletti. A tüsténkedést levertük, a rebellisek vezéreit agyonlőttük vagy felakasztottuk, seregük java börtönben senyved. Változatlanul a békére törekszünk, de nem az incifinci soviniszták izgága békéjére, hanem a pax sovieticára, mely, mint egy sátor, beborítja a szocialista tábort, s melytől rettegnek az imperialisták.
LIPTAY	(Szótlanul bejön.)
FERI	(Átvesz egy levelet Liptaytól, ki azt szótlanul nyújtja át. Feri felolvassa): „Ferikém, itt Öcsi szól hozzád, unokatesód. Alkalmi úton küldöm ezt a levelet, egy amerikai évfolyamtársam viszi és kézbesíti apámnak, rajta keresztül neked. Szerencsésen átjutottam a határon Király Béla nemzetőreinek védő uszályában. Aztán, további szerencsével, át az Óceánon. Most a Harward egyetemen vagyok mérnökhallgató. Újrakezdtem az első évet, nem volt káromra. Nem vagyunk tétlenek. Az otthoni terror minden mozzanatáról értesítjük az amerikai közvéleményt. Rémálmaimban felmerül bennem, mi lett volna velem, ha otthon elfognak.”
MEGBÍZOTT	(Ásóval a kézben jön be, leül a Megbízó mellé.) Nyugdíjas állást kaptam a zavargások után – mihelyst lábsebem begyógyult. Egykori harcostársaim változatlanul gondoskodnak arról, hogy tevékeny részt vegyek az elföldelésben. S amíg ez a tevékenység jobbára anonim módon folyik, én ügyelek arra, hogy minden sírt megjelöljek, s a szeretett tetemének hollétéről a rokonokat értesítsem. Ez az aktivitás szerényen bár – de jövedelmez.
ÜNŐ	(Leül Feri mellé, kezében két kopjafa.) Lefogtak. Vallattak. Benn tartottak valami internálótáborban. Aztán kiderült, hogy a sapkagyárban nem maradt elég munkás, mivel párat lelőttek, megsebesítettek, jó néhányan pedig nekieredtek a nagyvilágnak. Így hát a mondottnál hamarabb szabadlábra kerültem. Az éhbéremet is felemelték vagy harminc százalékkal. Van egy krapekom, sajnos nem az Ákos, ő öt évet kapott, hanem a megboldogult Sipirc özvegy, részeges apja. Szobakonyhában lakunk Angyalföldön. A legnagyobb vágyam egy fridzsider. Mosógépre még gondolni sem merek.     Ezeket a kopjafákat (felemeli mindkettőt) Ákos faragta a börtönben. Az egyiken Janka neve, a másikon Sipircé. Hogy is mondták a beszélőn: a hősök meghaltak vagy börtönben vannak, a gyávák elfutottak, a hülyék otthon maradtak.
FERI	(Átveszi a két kopjafát, fölmutatja.) Ha nevetek, betűire rásüt a nap, szivárványszínben ragyog, mint a gyémánt, a vízcsepp, a könny, a forradalom. Piros volt a lobogó felső foka, a lányok arca, a kialvatlan szemek alja, a lebukó nap, az úttest kövezetén a diákvér. Fehér volt az anyák zászlaja, a hold, a halottak keze, lába, nyaka. Zöld volt még a dércsípte Köztársaság tér gyér füve, az Országház kupolája, s a remény, hogy bejönnek az ENSZ-csapatok. Kék volt a sok egymással farkasszemet néző szempár, néhány száz paroli, a Dunán himbálódzó hullák hasa, és kék volt időnként az ég.     Szürke volt október huszonharmadikán az égbolt, később a szovjet tisztek köpönyege, szürke volt a szitáló eső. Sárga volt a párszor világító déli nap korongja, Maléter egyenruháján a rézgomb, a fák szállingózó levele, Nagy Imre cvikkerének villanása, sárga volt a lélekharang. Rozsdabarna volt az avar, az arra hulló Sztálin-szobor, Budaörsön a tankok hernyótalpa alatt a sár, sárgásszürke volt a Duna.     Fekete volt az éjszaka, a vérbe tiprók elüszkösödött szíve, a kiégett irattár, az árulók lelke, fekete volt a posta falán a tankágyú ütötte lyuk, fekete volt a gyász, a vereség, a folyó mélye. Mint az ásónyom: olyan fekete volt a halál. Tizenháromezer halott. A piros-fehér-zöld: feketén vermelhető. A vermet ásók még nem tudják, hogy az saját sírjuk is.
MEGBÍZÓ	Nézzük csak! A legfontosabb dolog a biztonság. Az Államvédelmi Hatóság sok tekintetben kiváló osztagainak egyik hibája az volt, hogy nem épült össze azokkal, akikre ügyelnie kellett volna. Ezért jó, illetve jobb a munkásőrség: a munkásőr a gyár tagja, a párt tagja, felfegyverzett és mégsem fegyveres elem. A másik hiba a fiatalok nevelése terén jelentkezett és terjedt, mint a métely. Ahelyett, hogy kizárólag megbízható szovjet hősöket éltettünk volna, rákulcsoltuk az ifjúságot Petőfire, Kossuthra meg más népbolondítókra. Tulajdonképpen a történelmet mint tantárgyat el kéne törölnünk..
FERI	(Feláll.) Jönnek az elhunyt rokonai Muszájból szemet hunyt rokonai Tegnap még nevető rokonai Holnap már nevető rokonai Sohasem feledő rokonai És utálkoznak a történelemtől Jöttünk, hogy gyászoljuk a reményt A szegényt, a jót, Nagy Imrét Gyertyaláng mosolyával A hitük lobbant el ismét Jöttünk, hogy apáink módján Sirassuk újra magunkat Nekünk a győzelmek helyett Védtelen hősök ha jutnak Szédeleg a rokonság lábuk előtt a bánat sötét verem És hullnak a holtra hófehér sörhabvirágok Fülekben lakozó ágyúdörgés tép lyukat a gyászéneken Billen a piros pohár s az arcokon vér szivárog Csapataink harcban állnak A kormány helyén van. A sírban De jön napja a feltámadásnak így hisszük, s míg hisszük, így van.
MEGBÍZOTT	Persze bármilyen biztonságos is legyen az állás, jelen esetben a sírásás, az átképzésre itt is szükség lehet. Címerállatom a kaméleon. Beíratkoztam a krematóriumkurzusra. Tökéletesítjük a szennyezésmentes hamvasztást. Azt tanulom, hogyan automatizáljuk a test kremálását, a koporsó újrahasználati átmentésével. Ezt a módszert a fel-feltámadó koporsónak hívjuk. És aztán mennyivel gazdaságosabb egy picike fülke a kolombáriumban, mint egy háromöles sírgödör.
FERI	Ha körmöd alá tüskét vernek Sötét zárkában vasra vernek Ha húgycsövedbe ceruzát húznak Szerettedért becsuknak túsznak Ne feledd: semmi sem tart örökké; Százötven év alatt sem lettünk törökké. Ha a nyelvedet kifacsarják Magzatodat kikaparják Ha megtömnek kábítószerekkel Hogy kibékülj a perekkel Ne feledd: semmi sem tart örökké; Százötven év alatt sem lettünk törökké. Ha országodban ketrecbe zárnak Ha kibújnál aknákkal várnak Ha átrepülöd megbélyegeznek Holtadig ha kartotékra tesznek Ne feledd: semmi sem tart örökké; Százötven év alatt sem lettünk törökké. Ha lazábban fogják a kantárt Civilbe bújtatják a zsandárt Ha rendjeleket osztogatnak Csak néhanapján fosztogatnak Még ha feléd is rúgják a koncot S szolgának kapsz egy nyomoroncot Ha bülbül szavakkal csalogatnak S ahol fáj, ott nyalogatnak Ha turbánra, sörbetre jut és borra Gondolj akkor a selyemzsinórra. NE BÚSULJ KENYERES, EZ SEM TART ÖRÖKKÉ SZÁZÖTVEN ÉV ALATT SEM LETTÜNK TÖRÖKKÉ.
MEGBÍZÓ	Mi békét akarunk, békességet. Nyugodt társadalmat. Ehhez elkerülhetetlenül ki kellett végeznünk félezer izgága fiatalt… És azóta mekkora az apátia! Elfogadtattuk az új generációval: aki nem demonstrál, tüntet ellenünk, azt nem kényszerítjük többé május elsejei kivonulásokra vagy munkaversenyre.
FERI	S ötszáz bizony dalolva ment lángsírba walesi bárd…
MEGBÍZÓ	Ezt a vérvételt nevezik nemzeti köpölyözésnek. A rebellis vért lecsapoltuk. Most nyugalom van, és már úton vannak e ponton a lakások és az első Zsigulik. Aki nincs ellenünk, az állítólag velünk van. Jobb posványban dagonyázni, mint a parázson pattogni.
LIPTAY	(Visszajön, és a pad közepére ül és olvas): Lemásztak páran, kötélhágcsókon, aztán mindig többen. Lépcsőket is vájtak, hogy a mászás könnyebb legyen. Már százak álltak ott, amikor kötelet hurkoltak a koporsóra. Ezren, amikor kiemelték. Tízezren, amikor felfeszegették a koporsó fedelét. Mintha mozdult volna a tetőtől talpig befáslizott test. Egyesek visszarettentek, és a mögöttük állók tyúkszemére léptek. Nem lehetett tudni, ki sziszegett jobban: a tyúkszemesek vagy a vermelt élőhalott, kinek óvatosan göngyölgették gyolcsait.     – Mióta van itt? – kérdezte valaki.     – 1956 óta – felelte valaki más     – És még él? Hát látja…     – Maga téved… Ez az élőhalott 443 éve fekszik itt. Időnként fölemelték a verem fedelét: 1704-ben, 1848-ban, 1918-ban, lecsukták megint.     Az élőhalott nem tudott lépni még. Csont és bőr volt, mint Lázár, kezét a szeméhez emelte, hogy meg ne vakítsa a napvilág. Most már százezrek állták körül az üres vermet, ginszenget, méhpempőt és tokaji bort hoztak az élőhalottnak, hogy erőre kapjon. Én is ott voltam, és nem hittem a szememnek. Esetleg káprázik. Esetleg ott van, de mindjárt belökik a verembe. Esetleg eltemetik megint, ezúttal díszesen. Aztán megszólalt az élőhalott: Barátaim! Igen, igen, én vagyok az. A szabadság. Az a nevem. Most meg szeretnék hízni egy kicsit, aztán elmennék szabadságra. Mert ahol nem kell rólam beszélni, ott vagyok leginkább jelen.
Függöny.