Jan-Magnus Bruheim

Balerina

Néked táncolok. S hallgatok.
Hallgatást táncolok.
Érted-e, amit mondok?

Érted-e, hogy sorsom a hívás?
A földön minden
hallgató népnek,
hogy ne vesszenek el – teljesen némán –
a sötétben.

Néked táncolok. Szívnek,
amely holnapba vágyik.
Léleknek, amit katakombák
kényszere kínoz.

A férfinak az akasztófán.
A szülő nőnek.
A fehér pelenkák közt fekvő
hajnalszemű gyereknek.
Táncolok az anyamellet
kutatva keresgélő
gyerekujjaknak.

Táncolok, táncolok.
Beszélni nem tudok,
s te nem akarsz hallani,
nem akarsz érteni.
Mert gyilkos szájaktól,
hazugságtól és árulástól
lettek szennyessé a szavak.

A bemocskolt szavak
hóhérruhákat hordanak.

Szólani nem tudok,
mert az igazság hallgat –
nézzed hát jeleim
és kövesd nyomomat.

Én táncolok csak…


A csillagoktól sziporkázó
téli éjjelnek.
A kezüknél egybeláncoltan
masírozó foglyoknak.
Kezeknek, teremtve arra,
hogy tegyenek-vegyenek.
Néma sikoltások most…
Táncolok, hogy a láncot
megoldjam. Táncolom
az álmot: élni kell – élni!

Táncolok azoknak, kik éheznek, fáznak,
kik fáradtak és letörtek,
kiket megöltek, megsebesítettek,
kiket a fogságban kínoztak,
kimerülten megállok a színen,
reszketve – szótlan,
szívem emlékező áhítatával.
Esküszöm a hóhér arcok ellen
s hogy a börtön sötétségében
remény tüze lobogjon a rabokban,
hogy szívükben tudják: bitorlás
a jogtalanul szerzett hatalom.

Egy hajnalon meg nem törten
zúzzák majd széjjel véres
rabkötelékeiket!
Testvéreimnek táncolok az éjben –
hazámnak és az égnek.

Sulyok Vince fordítása

Jan-Magnus Bruheim (1914–1988), norvég költő. Első kötetét 1941-ben adta ki, amelyet azóta újabb tíz követett. Gyermekek számára írott könyvei is jelentős sikert arattak. Munkásságát a rangos Dobloug-díjjal tüntették ki 1963-ban.