Nagy Zsuka

Furcsa fohász a sínek között

(montázs József Attila-verscímekből)

Nagyon fáj, Reménytelenül,
Ki-be ugrál…, A szív s a szem,
Óh szív! nyogodj!
Nem én kiáltok:
Levegőt!
a Koldus, a Munkás,
mert Aki szegény az a legszegényebb

(Állás nélkül élek…),
de Álomban enyém vagy

(A nap még füstölög…)
de Éjjel, A bűn,
(Ős patkány terjeszt kórt…) –
Iszonyat.
s (Majd csöndbe fagynak a dalok…)

Diványon fekszem
(Átizzadt fekvő helyeden…)

(Oly lágy az este…),

                        …

(Nem találok szavakat…),
Mikor az uccán átment a kedves,
(mint oroszlán…) Négyen ugrottunk vízbe,

Nyár volt.

Szeretők lázadása.

O, zordon Szépség
Olyan bolond vagy

de
Miért mondottál rosszat nékem,
(Arcodon könnyed ott ragadt…)
azóta
(Nincs közöm senkihez…)

                        …

– (Édesanyám, te egyetlen, drága…)
(Csókol Attila…) ---
(Szólj hát, mit tegyek én…),
ha Kész a leltár

– (Te, öngyilkos…)
Tudod, hogy nincs bocsánat

– Tudtam én,
s Vagyok, kinek kell, legyen kedve!

(Vigasztald meg…)
hisz
(A költő olyan, mint a kisgyerek…)

                        …

A nyárfák közt, (Kínhoz kötnek
kemény kötelek…)
de

(Az Isten itt áll a hátam mögött…)

Azt mondják

A mennyei páncélvonat
Ezerfárosznyi végzet

És keressük az igazságot
(És most nem tudom, mit tegyek…),
(Hová forduljon az ember…),
ha (Tehervonatok tolatnak…)

Balatonszárszó-n ---

---