Oláh András

mérlegelve

(J. A. emlékének)

kábán nézed mint úszik a dinnyehéj
s hogy Dunába ölik a hajléktalant
látod: a szennyes ár örvénylik alant
vonz a mély s te győzködöd magad: ne félj

mérgeznek néptelen pályaudvarok
s szemben a falon feszülő kereszttel
este lopott fa lángjánál melegszel
– hogy mit érlel sorsod még nem tudhatod

megmaradsz magyarnak számkivetve is
poste restante küldöd el mindegyik dalod
s a hírekből tudod meg: te vagy a halott

kinek sínekre száradt a teste itt…
romló húsodat szótlanul kiméred
marad utánad némi apró s egy mérleg