P. Papp Zoltán

Írókázó

Nem tudsz úszni mert távol a tenger
belvíz pocsolyató miért nem kell?

nem hallom hangod pedig feszül gégéd
a levegőtlen létben a süketség már mérték

nem folyik véred pedig sebed ezernyi
áll a malom is a szél kedvetlen tekerni

nem írsz félsz hogy még valaki közzéteszi
a csendek között hallgatsz s ez már közéleti

nem gondolkodsz mert az emésztő energia
elég gond a felhajtandó felhajtandó napi pia

Az egyetlen csoda

Fénylő kék gömb űri képlet
szálak indák hártyák
flóra és fauna sejtkötelékek

seregély vadlúd és halraj hálók
burjánzó szövetek földön vízen
amerre csak látok

hajdan élő forma kelt ez égi konyhán
tán jókedvében kotyvasztotta a Főszakács
vagy csak a véletlen folytán

született a születés az igazi az egyetlen
az őssejt őséből a legősibb élőből
valószínűtlen önmásoló sejtelem

olykor mutáns e koktél sejtkeverék
s a hiba új lehetőséget kínál túlélni
változni sosem elég nincs menedék

a csoda a nem várt esemény a lét
melyet csillagnyi veszély övez mint
lobbanó gyertya ami ma még ég