Karácsonyi Zsolt

Ámor háborúi

X.

Ámor halála? én vagyok Ámor,
oly távol már a háborúságtól,
csak nézem, hogy a test a testhez
hogy illeszkedik – most ereszd meg,
és fogd vissza magad megint.
Csak Ámor, aki megint téged,
és Ámor, aki megint téged
kíván Földnélküli Johanna,
a helyzet az megint csak alma.
Mert nem győz le a föld hatalma
senkit, aki az égbe téved –

én magamévá teszlek téged.

XI.

Legyen a föld az égbe nyúlt ág
előtt kinyíló szomorúság,
legyen a gyémántszínű frigyben
jelen levő az igen és nem,
én megkereslek, hajlok hozzád,
ahogy a zöldbe burkolt ország,
ahogy a széna közt a tölgyek,
a színek hangja én: vörösbegy,
és megtalál a túli tónál
az agy s a szív közötti tornán
ami már rég nem érdekének:
Johanna, én szeretlek téged.