Loschitz Ferenc

Ősz végi park-idill

November súlyos kőkeresztjét
láncolják barnuló napesték –
     bámuld, az őszi parkban, itt;
Jézus teste fonnyadt levélbe
gyolcsozva marad meg a télre:
     nem mozdítja a karjait.

Már ő se moccan. Milyen tél lesz?!
Nincs száz méter, ahol a kertes
     házak kezdődnek: szűk tetők
szorulnak az avarhalmok nagy
hátterébe. S az ősz leroskad,
     majd meghal. Mindenek előtt.