Bernhart Tibor

Tizenhárom aforizma

• A szerelem: gyerekeknél kíváncsiság, felnőtteknél szükséglet, öregeknél illúzió.
  
  
• Százszor megmondtam… – kezdi a szülő. De a gyerek még nem tud számolni.
  
  
• Jubileum. Sóvárogva gondolunk a tegnapra, amikor sóvárogva vártuk a mát.
  
  
• Szeretni valakit annyi, mint önzésünknek tárgyat találni.
  
  
• Mennél többször döntünk helyesen, annál kisebb az esélyünk a megbocsátásra.
  
  
• A kevés is sok, ha nincs belőle több.
  
  
• Sokáig élni azért érdemes, hogy megtudjuk, mi mindenért nem volt érdemes sokáig élni.
  
  
• Tedd ki a szívedet az útra. Ha valaki nem tapos rá, zárd belé.
  
  
• Öregség. Ha az ember nem elég hülye, rögtön nem sajnálja senki.
  
  
• A legkisebb szabadságfaktora az átlagembernek van. Kevés a vesztenivalója, de az nagyon hiányozna neki.
  
  
• Szeretem a magyar sokféleséget. Itt mindenki másként nem normális.
  
  
• Az utóvédharc a szüléssel kezdődik.
  
  
• A méltókat méltóan szeretjük. A méltatlanokat igazán.

(A szerző Korpafüvek címmel hamarosan megjelenő kötetéből)