Papp Tibor

író, költő, műfordító, tipográfus (Tokaj, 1936. április 2.)

Hetvenben

1936 – Április 2. Tokaj. Kifutottam a keskeny térből
            A sötétségből előnyt nem merítettem
            Hőscincér ciripelt, hullámzott búzavetésként az emberiség
            Rézzé dermedt fönn az egek szeme szem-puha kékje
            Vassá sarkak szirtje alatt a mező
            Csaholt a róka, rókafióka, röppent a cinke pehelyző inge
1942 – Hadakozott a vízzel, kőgáton szivacsos habroncs, a víz betűivel
            Asztal alól sustorgó káromkodással. Erkölcsi ínséglevessel
1944 – Gépek, népek jöttek. Először a csendet rombolták. Tornyok űrbeli csendjét
            Csendek tornyát. Azután gyerekekre vadásztak
            Nagy háború végén vetkőző lakásom
            Mire szolgált? volt vorspont s volt kemény gurtni
            Nemsokára elvitték a csűrök tetejét
            Vasút mellett a pók is feketén szőtt
1950 – A Meszena utcán törte a ritmust
            Égből hulló hűvös kődarabok terítették földre reményünk
            Szőlőnk satnya mióta a jég is verte
            Sötétlő gyöngyös szép szemek estek a földre
            Folyt ki a hamvas testből a lé s itta homok-száj falta gyökér
            Még féreg is itta, bogár-sereg ette
1956 – Ősi hatos. Őszi hatos. Ötvenhatos. Ilyenkor futózöldet habzik a temető
1957 – Méhünkből szakított fiaink ahol útnak eredtek
            Szórt bennünket a szél, szórt sietőn
            Mentünk gyáván, mintha torony-nagy bátorságunk lenne
            Tornyunkban tigris aludna, arcunkon álarc lenne.
1961 – Chartres-tól Párizsig, verstől a késig
1962 – Rajzoltam egy falra ablakot, hogy otthonom legyen
            Ahol a vonat napokig álldogált
            Olyan szöveget, melynek belső törvényei egyediek
            Amin belül az olvasó kisebb nagyobb ellenállás
1966 – Akit egyszer megöntöztél csábos mosolyoddal tenger
            Tenger őrölt kőfaragót kaviccsá
1968 – Lelket ajzó Penelopé tekézett a sűrűdű konyulatban
            Levelek helyébe fülek kerekültek
            Cenzúrázott fülek kerültek
            Fokváros foghagyma foghúzás fokföld
1972 – Lapátnyél és jóreménység foga
            A költészet mint a csúszópénz
            Mint a vanília
            Az ápolónő zsebében lapult
            Aki mezítelen alfellel
            Fehérben és saru nélkül téblábolt
            De szép völgyei beteltek szekerekkel
            És lovagok nyomultak kapuja elé
1980 – Nagy úr a cenzúra (de még mekkora!)
            Reflektorok gyúltak a kocsonyában
            Hócipőben landoltak a sárga repülők
            Jöttek a zarándokok
            Fölpörgött egy anarchista orsó
            Napot nyelt az alkony-koporsó
            Ott ahol az ellenszenv randalírozott
            Tengeralattjárókában dübőrdudával a hóna alatt
            Nem hallott a Bibliáról a nemtörődöm táj
            Ott se vasárnap, se allaluja nem volt
1990 – Gálya, csalétek, ostor, vaskereszt
            A dunyha alatt
            A próféta hálát zengett adonájnak
            Levéltelen villanyoszlopok tövében
            A bosszú lekozmált a szádban
            Bokor-sörények borviták felekezeti vívóversenyek
            Malomkövek között őrült mondatok
            Hullottak a jótékonyan lefosott utcakőre
            Vért követeltek gólt akaratot
            Az évezred végén csalánba feküdt a reumás rakéta
2000 – Híd lett a kiszáradt meder felett
            Velőtlen hadsereg falhoz szorított fáklyásmenet
            Fények és számok emlékezetével
            Határtalan éjszakád előtt a csillagok járása
            Kis szája orcája üldözi országa fényes haja sárgája
2005 – Határtalan éjszakád előtt
2006 – Az egész élet testi homálya