Várdy Béla

történész (Bercel, 1936. július 3.)

    Várdy Béla professzor (angolul: Prof. Dr. Steven Béla Várdy) kisgyermekként, a második világháború utolsó hónapjaiban szülei társaságában hagyta el Magyarországot. Többévi németországi tartózkodás után az 1950-es évek elején az Amerikai Egyesült Államokba vándorolt ki. Egyetemi tanulmányait Clevelandben (Western Reserve University és John Carroll University), Bloomingtonban (Indiana University), valamint Bécsben (Universität Wien) végezte. Bloomingtonban egyetemi asszisztensként is működött.
    1964-től a Pennsylvania állambeli Pittsburghben működik a német alapítású katolikus Duquesne Universityn, ahol ma megkülönböztetett egyetemi tanár (Distinguished Professor) és az egyetem Történeti Intézetének (History Forum) igazgatója. 1978-tól szintén előad a helyi állami egyetemen, a University of Pittsburgh-ön, ahol a kelet-közép-európai történelem tanára.
    Az 1970-es és 1980-as évek folyamán több amerikai és európai egyetemnek és tudományos intézetnek volt vendégkutatója, amelynek keretében két akadémiai évet töltött Magyarországon is, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetében, illetve az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 1990-ben az S. S. Universe nevű egyetemi hajón volt vendégtanár, amellyel körülhajózta a világot, érintve Északnyugat-Kanadát, Kelet- és Délkelet-Ázsiát, Afrikát, valamint Dél-Amerikát. 2001-ben pedig Olaszországban tanított az egyeteme római campusán.
    Az elmúlt négy évtized folyamán Várdy Béla professzor előadásait sok ezer amerikai diák hallgatta végig, sokuk különben sohasem hallott volna semmit sem Magyarországról, sem pedig Közép- és Kelet-Európáról. Várdy Béla több európai országban végzett tudományos kutatásokat, és mintegy nyolcvan nemzeti és nemzetközi konferencián adott elő kutatási témáiból. Számos észak-amerikai, európai, és közép-keleti egyetemen tartott nyilvános előadást.
    Több amerikai, magyar és nemzetközi tudományos társaság tagja vagy vezetőségi tagja (Amerikai Történelmi Társulat, Amerikai Szlavisztikai Társaság, Nemzetközi PEN Klub amerikai részlege, Magyar Történészek Világszövetsége, Nemzetközi Délkelet-Európai Társulat, Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság). Egyik alapítója és többszörös elnöke az Amerikai Magyar Történelmi Társulatnak (American Association for the Study of Hungarian History). Feleségével együtt ugyancsak alapítója és vezetője a Nyugat-Pennsylvaniai Magyar Kulturális Társaságnak (Hungarian Cultural Society of Western Pennsylvania), melynek keretében az elmúlt három évtized folyamán a magyar szellemi emberek tucatjait hívta meg és szerepeltette Pittsburghben – nemcsak a mai Magyarországról, de a történelmi Magyarország egyéb területeiről is, valamint Nyugat-Európából és Észak-Amerikából.
    Az elmúlt harminc év alatt másfél tucat kötetet és közel hatszáz tanulmányt, cikket, esszét és recenzióit publikált a magyarságtudomány és a kelet-közép-európai tudományok tárgyköréből. Tanulmányai és cikkei jeles amerikai és európai gyűjteményes kötetekben, kézikönyvekben, folyóiratokban és hetilapokban jelentek meg. Munkatársa volt nem egy lexikonnak (Encyclopedia Americana, Academic American Encyclopedia, McGraw Hill Encyclopedia of World Biography, The World Book Encyclopedia, The Grolier International Encyclopedia, Gale Encyclopedia of Multicultural America, Encyclopedia of Modern Eastern Europe, New York State Encyclopedia, Encyclopedia of the American Plains, Encyclopedia of European Social History, Encyclopedia of Christian Politics, Encyclopaedia Britannica).
    Főbb műveit a magyar történetírás története, a tizenkilencedik századi magyar művelődés története, az amerikai magyarság története, valamint a magyar középkor egyes fejezetei tárgyköréből írta és szerkesztette. Tudományos munkásságának elismeréséül 1985-ben elnyerte a Duquesne University Tudományos Nagydíját, 1992-ben a magyarországi Berzsenyi-díjat, 1997-ben a clevelandi Árpád Akadémia aranyérmét, 2001-ben pedig a Magyr Köztársaági Érdemrend tisztikeresztjét. Tudományos munkái gyűjteményéből a Duquesne Egyetem egy éven át tartó kiállítást rendezett az egyetem aulájában. Várdy Béla meghívott tagja a clevelandi Árpád Akadémiának (1974), és nemzetközi P. E. N. amerikai tagozatának (1985), a Magyar Írószövetségnek (1997) és a Magyar Tudományos Akadémia köztestületének (2004). 1998-ban megkapta a Duquesne University „Distinguished Professor” címét, 2000-ben pedig volt diákjai és kollégái egy tiszteletére szerkesztett emlékkönyvvel (Festschrift-tel) lepték meg.
    Várdy Béla már tudományos pályája kezdetén elhatározta, hogy életét a magyarságtudomány népszerűsítésére és terjesztésére szenteli a legelterjedtebb világnyelven. Éppen ezért – két újabb könyve kivételével – eddig megjelent munkáit mind angol nyelven írta, legtöbbjük megtalálható Észak-Amerika, Nyugat-Európa, valamint Magyarország legtöbb tudományos könyvtárában. Magyar nyelvű kötetei közt a Magyarok az Újvilágban című, 840 oldalas munka (2000) az amerikai magyar múlt eddig legterjedelmesebb összefoglalása. Ide tartozik még a 370 oldalas Újvilági küzdelmek: az amerikai magyarság élete és az óhaza című, 2005-ben megjelent tanulmánykötete
    Várdy Béla felesége, prof. Dr. Várdy Huszár Ágnes jeles irodalomtörténész és regényíró, több munkáját, így a fent jelzett tanulmánykötetet is vele közösen írta. Idősebbik fia, Attila a Stanford és Harvard egyetemen végzett közgazdász és jogász. Második fia, a Cornell Egyetemet végzett Zoltán jelenleg a budapesti TV-2 gazdasági igazgatója. Leánya, Laura a pittsburghi Duquesne Egyetem hallgatója, 2006-ban szerzi meg a magiszteri fokozatot. Igen büszke bátyjaira, és azok nyomdokaikba szeretne lépni.
    A szerző angol nyelvű írásaiban csak Steven Béla Várdy név alatt ír és publikál.