Dimo Dimovszki


Provinciális elégtelenség



    Hogy miféle nép vagyunk, nem tudom, de külön-külön mindannyiunknak igaza van, együtt azonban sosincs igazunk. Tulajdon fogyatékosságaink mindig kicsik voltak, a körülöttünk lévőké – mindig nagyok. Akár a Paradicsomot, a világot annyira ismerjük, ám mint édenkert után vágyakozunk érte. Bezzegeinkben a mi kicsinkkel szemben mindig az ő nagyuk áll. Az okos népek szigeten foglaltak hont, mi kínkeservvel kapaszkodunk csak meg egy félszigeten. Legtöbbjüknek határainkon kívül is van érdek-figyelmük, nekünk a mieinkben itthon sincsen. Ők csillagközi háborúra készültek, mi etnikaitól rettegünk. A svédeknek uralkodójuk van, nekünk – száműzöttünk. Mi is ősi ország vagyunk, ám amíg náluk ékes műemlékek vannak, nálunk csak romok. A németek autósztrádákat építettek, mi úthálózatot foldozgatunk. A turizmust náluk a gazdagok éltetik, nálunk – a szegények. A lengyeleknek még pápájuk is van, mi meg pátriárka nélkül maradtunk most. A franciák teszik a szépet a hölgyeknek, mi pedig pörölünk a fehérnéppel. A görögök halásznak, nálunk már a kis hal is kiveszőben. Őhozzájuk futnak a futballisták, nálunk a játékosok maradnak. Más országokban több nyelven szólnak s megértik egymást, mi – egy nyelven beszélünk, mégis folyton veszekedünk. Nekik irodalmuk van, nekünk – irodalmáraink. A legtöbbjük úgy hozza be a bort, amit iszik, mégis bormúzeumot nyit. Nálunk nem volt forradalom, de van Forradalmi Mozgalom Múzeuma. Mások azzal kereskednek, amit termelnek, mi azzal, amit mások adnak. Ők tisztelik a hazát, míg ott élnek, mi – ha már elhagytuk.
    Az európai azért hív vendéget, hogy dolgozzon neki, mi – hogy rajtunk élősködjék. A civilizált országokban szívelégtelenségben szenvednek, mi – provinciális elégtelenségben sínylődünk. Akárhová is nézel, mindenütt jobban megy a népek sora. De mégsem: a törökök rosszabbul állnak. Nekünk van holdunk, nekik pedig, szegényeknek, alig telik egy félholdra.
    De kit érdekel nálunk az, akinek nincsen!

Szondi György fordítása

Dimo Dimovszki (1945–1994) prózaíró, a rövid elbeszélés mestere, tíz könyv szerzője.