Nikolaj Kancsev

Életed

Járásod tiszta lesz, akár azé a fáé,
mely egyre följebb lépked,
és nem állít meg senkit.
Mert te tudod az utat.
Tudod, az út.
Az út.

Az éhség gyümölcsödre majd sokakat megállít,
de ez téged nem kötelez –
afféle vándorokkal.
Nem – sohasem az éhség!
Inkább a szeretet,
ami igénybe vett

a kígyó többszörös, szoros ölelésénél.

Zúzmara

Hogy kristályosan üt rajtad ki lényeged:
lényeden át belső fényed kiüt.
Elvakulva tőled, nem látlak mindenütt.
Csak elnyelt, átható hiányokból (?) hallgatom –
az idő – jégfolyamja milyen mélyre hűlt…
Nincs semmi furcsa több, mint semmi, semmi sem.
Verébcsontváz repül az ágról el-felé,
miközben a veréb az ágon ül.

Víziszellem

Nézd: víziszellem ül a napra sütkérezni.

Ez restség? Furcsaság? Tehetetlenség?
A költészetben a betű sem épp betű szerinti.
Akármilyen jelet jelez – már mindenkinek szólhat.
Hallatlan. Függőbeszéd nélkül. Láthatatlan.

A hullám elveti dobókockáját; nyer a tenger.

Rózsa Endre fordításai

Nikolaj Kancsev (1936) költő és műfordító. 1968–80 között nem publikálhatott. 1991-ben megkapta a szmederevói Arany Kulcs Díjat. Több tucatnyi verseskönyv szerzője.