Katona Tamás

A budai vár ostromai

    A tatárjárás tapasztalatai után 1247-ben tette meg IV. Béla a budai várat királyi székhelynek. A 750.évfordulót a Budavári Önkormányzat gazdag programmal ünnepelte. Markó Aranka, a kerület művelődési házának tragikus körülmények között, fiatalon meghalt igazgatónője szokásához híven kiváló munkát végzett. 1997. április 20-án megnyitottuk a Várbarlangnak egy több száz méteres szakaszát, augusztus 20-án a Halászbástya alatt rejtőző Szent Mihály-kápolnát, utána pedig négynapos kulturális és idegenforgalmi műsorral emlékeztünk az évfordulóra – katonai hagyományőrzők látványos nemzetközi felvonulásával, ifjúsági fúvószenekarok versenyével, nemzetiségi táncegyüttesek fellépésével, gyönyörű, késő esti operahangversennyel.
    A Szent Mihály-kápolna a Mátyás-templom tőszomszédságában van. A Halászbástya építésekor Schulek Frigyes megóvta, szépen befalazta a bástya hatalmas, új falai közé, de felülről egy kis ajtóval megnyitotta, oldalról szellőzőablakokról is gondoskodott. A kápolna csaknem a Szent István-szoborig elér – vagy tíz méterrel a szobor előtti tér alatt. 1997 tavaszán a Toldy Gimnázium és a Hunfalvy Közgazdasági Középiskola diákjai Kiszely István antropológus – mellékesen akkor a Budavári Önkormányzat jeles alpolgármestere – vezetésével szépen kiásták a kápolnát, eltávolították a benne lerakott többméteres törmeléket, megnyitották a Halászbástya alja felől is. A Várnegyed így egy szép történelmi emlékkel lett gazdagabb, csodálatos kiállítási helyiséget, kamarazenekari hangversenytermet kapott. Mivel a kápolnába kereszt illik, kereszt alakban azokat az évszámokat raktuk ki a hajdani oltár helye fölé a falra, amikor a budai várat ostromolták. Jó nagy kereszt lett belőle. Érdemes talán végigszaladni az évszámokon.
    1302. Az Árpád-ház kihalta után a leányági leszármazottak közül többen is igényt tartanak a magyar trónra. 1301-ben az esztergomi érsek egy alkalmi koronával megkoronázza az Anjou-házbeli Károly Róbertet, a kalocsai érsek pedig a Szent Koronával a cseh trónörököst, Vencelt, aki magyar királyként mindvégig a László nevet használta. 1302 szeptemberében Károly Róbert hívei megtámadják a királyi székhelyet. Kőszegi Iván nádor csapatai mentik fel a várat. A pápa Károly Róbertet támogatja, Magyarországra küldött legátusa egyházi tilalom alá veti Buda városát.
    1307. Vencel-László király segítségére siet az apja, II. Vencel cseh király. 1304-ben Budára jön, elviszi Csehországba a fiát, a Szent Koronát és túszként a budai bírót, Wernher fia Lászlót, és a helyébe Kunc fia Peturmannt teszi meg budai rektorrá. Peturmann a budai pappal feloldatja a várost az egyházi tilalom alól, és tragikomikus fordulattal kiközösíti a pápát és Magyarország valamennyi püspökét az egyházból. (Peturmann nevét örökíti meg a budai Várnegyedben a Petermann bíró utca, mert a Kádár-korszak a törvénytelen rektor ostoba cselekedetét antiklerikális hagyománynak tekintette. Az utcanevet sajnos mindmostanig nem sikerült megváltoztatni.) 1307-ben megszökik a fogságból Wernher fia László, visszatér, visszafoglalja a várat és a várost, és ezzel elősegíti, hogy Károly Róbert végre-valahára tényleges királya legyen az országnak.
    1311. Csák Máté volt nádor be akarja venni Budát, de kudarcot vall. Károly Róbertnek fokozatosan sikerül megtörnie a nagy étvágyú tartományurak, Csák Máté, Kán László, az Amadé fiak hatalmát, és nemcsak az ország egységét állítja helyre, nemcsak a királyi uralmat szilárdítja meg, hanem kiváló tárnokmestere, Nekcsei Dömötör segítségével a forintot és az ország gazdaságát is.
    1490. Mátyás király halála után Habsburg Miksa római király, Ulászló cseh király, János Albert lengyel herceg és Corvin János herceg, Mátyás természetes fia egyaránt szeretné elfoglalni a trónt. A szerencse végül Ulászlónak kedvez, és Corvin János budavári őrsége végül feladja a várat.
    1529. A mohácsi csatavesztés, II. Lajos halála után két királya is van az országnak: Habsburg (I.) Ferdinánd és Szapolyai (I.) János. I. Jánost már 1526-ban megkoronázzák, I. Ferdinándot pedig 1527-ben – ugyanott, Székesfehérvárott, ugyanazzal a koronával, a Szent Koronával, és ugyanaz a püspök, az érsekek eleste után rangidős Podmaniczky István nyitrai püspök. Budát 1526-ban ellenállás nélkül foglalják el (és rabolják ki) a törökök, 1527-ben pedig I. János vonul ki (és I. Ferdinánd vonul be) vérontás nélkül. 1529-ben a törökök már ostromolják a várat: a német őrség Nádasdy Tamás várnagy akarata ellenére leteszi a fegyvert, a török pedig átadja Budát I. Jánosnak.
    1530. Wilhelm Roggendorf tábornok I. Ferdinánd nevében elfoglalja Esztergomot, Visegrádot és Vácot, Budát azonban hiába ostromolja.
    1540. Leonhard Vels tábornok I. János király halála után I. Ferdinánd számára akarja megszerezni Budát, Werbőczi István és Török Bálint azonban sikeresen megvédi Izabella királyné és a csecsemő János Zsigmond számára.
    1541. I. Ferdinánd újabb kísérlete: megint csak Wilhelm Roggendorf próbál szerencsét, és bár a budai polgárok egy része (Izabella királyné tudtával) megkísérli a vár átjátszását, nem jár eredménnyel. Szulejmán szultán török serege visszavonulásra kényszeríti Roggendorfot (a német tábornok bele is hal a visszavonulás során kapott sebébe), majd augusztus 29-én a török csellel elfoglalja a várat. Buda a Török Birodalom része lesz, az ország másfél évszázadra három részre szakad.
    1598. A tizenöt éves háború során nagy keresztény sereg vonul Magyarországra. Visszaveszik Győrt, Tatát, Gesztest, Veszprémet, Várpalotát és Nagyvázsonyt, és október első napjaiban megkezdik Buda ostromát. Mátyás főherceg novemberben kénytelen elrendelni, hogy az eredménytelen ostrommal hagyjanak fel.
    1602. Az új királyi fővezér, Heinrich Russwurm gróf októberben kísérletet tesz Buda visszafoglalására. Pestet el is foglalja, Buda ostromával azonban novemberben megint csak kénytelen felhagyni. Pesten királyi őrség marad.
    1603. Ezért aztán Russwurm újabb ostromba fog. A tél beálltával ez az ostrom is véget ér. Russwurm Hatvant visszafoglalja, de aztán ellenségei, Basta és Belgiojoso tábornokok bevádolják az udvarnál, és 1605-ben lefejeztetik. Rudolf császár az utolsó órában kegyelmet ad, Lang komornyik azonban szándékosan csak a kivégzés megtörténte után érkezik meg a kegyelmi irattal.
    1684. A Bécs elleni török támadást 1683-ban a keresztény hadak visszaverik. Ez az utolsó nagy török erőfeszítés végre ráeszmélteti Európát, hogy közös erővel ki kell szorítani a magyar és a horvát földről a törököket. A kitűnő új fővezér, Lotharingiai Károly herceg már 1684 júliusában körülzárolja a budai várat, de Ibrahim pasa szívós védekezésével szemben nem boldogul.
    1686. XI. Ince pápa anyagi támogatásával hatalmas keresztény sereg gyűlik össze Magyarországon. Csatlakoznak hozzá a Thökölyből kiábrándult kurucok is. Az egyesült sereg június közepén megkezdi Buda ostomát. Szeptember 2-án rohammal beveszik a várat. A török fővezér, Abdurrahman Arnaut (Abdi) pasa maga is elesik. Száznegyvenöt év török megszállás után a rommá lőtt Buda újra keresztény kézre kerül. Az ostrom egyik hőse Ramocsaházy volt kuruc tiszt. Egy merész előretörés során török fogságba esik, és a törökök nyomban felkötik egy fiatal bodzafára. A fiatal fa le-lehajlik, a fiatal tiszt lába le-leér a földre, el-elrúgja magát, és mikor a következő keresztény rohamnál levágják a fáról, még él. Még hatvan évig él Buda visszavétele után, és szívesen kisétál „az ő bodzafájához”.

Vágó Pál Budavár ostroma 1849-ben

    1849. A trónfosztás után Kossuthnak feltétlenül szüksége van Buda visszavívására, hiszen a remélt angol-francia beavatkozásnak előfeltétele, hogy a magyar kormány bizonyítsa: ura az országnak és az ország fővárosának is. Görgey tehát Komárom alól visszafordul Budára, körülzárja a várat, és mihelyt a komáromi várparancsnok, Guyon vezérőrnagy Kossuth erélyes parancsára leküldi a várból az egyébként Görgey serege által elfoglalt osztrák ostromágyúkat, rést lövet a vár falába, és a honvédek rohama a rés leomlott törmeléklejtőjén vezet felfelé, be a várba. Az osztrák várparancsnok, Hentzi vezérőrnagy kiváló műszaki képzettségű tiszt, vitéz katona, de érthetetlen módon ágyúit és mozsarait nem Görgey ostromlövegei ellen fordítja, hanem a forradalmi lázban égő Pest városát leckézteti meg, lángba borítja, rommá löveti a gyönyörű klasszicista Dunasort. Május 21-én hajnalban a honvédsereg elképesztően vitéz rohammal veszi be az elképesztő vitézséggel védett várat. A rohamozók közt kúszik fel a résen Nagysándor József tábornok, a magyar I. hadtest parancsnoka, és ceruzával megírja első jelentését: „Reggeli 5 órakor, május 21-én, 1849. Ha Isten is úgy akarja, tartani fogjuk magunkat a várban, melynek egy részét, az istállók táját kilenc zászlóalj hadtestemből már elfoglalva tartja. Nagysándor.” Gondosan összehajtja a papírt, illendőn megcímezi a fővezérnek, majd kívül még ráírja: „Tizenegy zászlóalj van a várban.” Ez pedig azt jelenti, hogy a II. hadtest és a III. hadtest első zászlóalja a Várkert, illetve a Bécsi kapu felől szintén bejutott már a várba. Az osztrák vezérek, Hentzi vezérőrnagy és Allnoch ezredes (mindketten Magyarországon születtek) elesnek. A tavaszi hadjárat ezzel a rövid ostrommal, ezzel a diadallal ér véget.
    1944. Az 1944. október 15-i kiugrási kísérlet után német rohamcsapatok támadják meg a királyi palotát. A testőrség megszervezi a palota védelmét és ellenáll. Október 16-án reggel 5 órakor Horthy Miklós kormányzó még a német támadás visszaverésére ad parancsot. Reggel 6 órakor már elhagyja a palotát és elrendeli az ellenállás megszüntetését. Reggel 7 órakor a tűzharc véget ér, a palotában a németek, az országban a segítségükkel uralomra jutó nyilaskeresztesek veszik át a hatalmat.
    1945. 1944 karácsonyán bezáródik a szovjet gyűrű Budapest körül, kezdetét veszi a több mint egymillió lakosú főváros hét hétig tartó ostroma. A harc súlyos veszteségekkel jár. A német-magyar védősereg lassan felőrlődik a küzdelemben, de a támadók még több katonát veszítenek. A polgári lakosság áldozattá válik – nemcsak az üldözött több mint kétszázezres budapesti zsidóság, hanem a frontvonal közelébe kerülő, hetekre a pincékbe szoruló egész fővárosi lakosság is. Mind a német, mind a – hatáskörrel nem rendelkező – magyar parancsnokság a Várhegy alatti alagútban rendezkedik be, a 22. „Mária Terézia” SS lovashadosztály főhadiszállása pedig a vár alatti barlangrendszerben. (Máig megvannak azok a falfülkék, amelyekben a távbeszélő-készülékek álltak, lehet látni, hol voltak a csempés zuhanyfülkék és a vízöblítéses mellékhelyiségek.) A barlangrendszer nyújt menedéket a polgári lakosságnak is. Van itt sziklakórház a lakosságnak, tábori kórház a sebesült katonáknak. Aggregátorok biztosítják a világítást és a vízszolgáltatást. Egyre több azonban a sebesült, egyre elviselhetetlenebb a zsúfoltság, egyre nehezebb ellátni a betegeket és a sebesülteket. Ney Klára – a Várbarátok Körének későbbi kitűnő vezetője – sebesült testvérét keresi meg a barlangkórházban. Így számol be a tapasztaltakról: „A Szentháromság utcai bejárat legfelső lépcsőfokánál elkábulunk a feláramló hőségtől és bűztől. Nem is csoda, hiszen a két emelet mélységbe vezető pincelépcsőn hordágyon fekszenek a hullák… Sötét, mindenfelé szerteágazó sikátorszerű folyosók. Ember ember hátán mindenütt, hihetetlen piszokban és nyomorúságban. A puszta sziklafalak alatt fekete salakos földön, hevenyészve összetákolt deszkákból, ajtószárnyakból, hordágyakból összehordott fekvőhelyeken a szó legszorosabb értelmében egymás hegyén-hátán összezsúfolva félkarú, féllábú, sebektől eléktelenített emberi roncsok.” A 79 000 főt számláló német-magyar védőseregből 1945. február 11-ig 35 000 katona esik el vagy kerül hadifogságba. A még életben lévő 43 900 katona (közülük 11 600 sebesült) ezen a napon kitörést kísérel meg a várból, hogy elérje a német vonalakat. Mindössze 624-en jutnak át. Az első és legnagyobb csoportot, Wolff és Schöning alezredesekét Szomornál Szilassy László, az akkori magyar filmek szélsőjobboldali bonvivánja kalauzolja át, mert sítúráiból pontosan ismeri a terepet. A többiek elesnek vagy fogságba esnek. Ez az utóbbi is végzetes lehet. Az oroszok sok helyütt lemészárolják a foglyokat, a várban a Honvédelmi Minisztérium melletti kórház sebesültjeit például az utcára hordják, és harckocsival tapostatják el őket. A vár hatalmas romhalmaz. Egyetlenegy kis ház nem kap találatot.
    1956. A forradalom során a vári műegyetemi kollégium lakói szervezik meg az ellenállást a szovjet csapatokkal szemben. Többen csatlakoznak hozzájuk a Széna téri csoport tagjai közül is. A Bécsi kapuhoz vezető útvonalat síkossá teszik, több tank megcsúszik, körbe-körbe forog. Heves harcok dúlnak a Bécsi kapu téren. Az Országos Levéltár egyik toronyraktára kigyullad, az oltást végző tűzoltókat az oroszok megtámadják: szürke egyenruhájuk miatt azt hiszik, hogy „nyugatnémet katonák lángszóróval”. Az evangélikus templom kapujának kilincsén fennakad egy forradalmár, Balogh Aladár. A légnyomás dobja fel, és katonaköpenyének dragonja akad bele a kilincsbe. Kézzel-lábbal kapálózik, de nem tud szabadulni, a válla mellett megy el az orosz géppisztolysorozat. Végül egy bajtársa odakúszik és vállal leemeli. November 7-éig tart ki a maroknyi csapat, akkor is csak a lőszerhiány vet véget az ellenállásnak. Ohmann Béla angyalszobrán, amely az 1686. évi ostrom hőseire emlékeztet, ott csügg egy immár üres dobtáras géppisztoly. Az orosz túlerő diadalmaskodik. A nyugati hatalmak, akárcsak 1849-ben, örülnek sikereinknek, lovagiasan befogadják a menekülőket – és cserbenhagynak minket.
    Nagy kár, hogy a Várbarlangot 1998-ban becsukta a Budavári Önkormányzat, a Szent Mihály-kápolnát pedig nem hangversenyteremként, kiállítóhelyiségként hasznosítja, hanem – kényelmes megoldást választva – bérbe adja. Történelmi értékek károsodnak, pusztulnak így. Történelmi emlékhelyeket nem ismerhetnek meg, nem látogathatnak az erre járó turisták. Lassan majd az itt lakók is elfelejtik mindezt.