Dr. Hecker Walter

Vári lovasjelenetek

    Buda déli részén IV. Béla épít először erődítményt, magas, erős falakat a tatárjárás után. IV. Béla 1241-ben kemény leckét kapott a mongol lovasok harci erejéről. A nomád lovasok kíméletlen, elsöprő rohamai ellen magas, vastag falakat, bevehetetlennek tűnő erődítményeket emelt a védekező hatalom. Azok mögött kerestek menedéket, védelmet a benn lakók a nomád lovasok támadásai ellen. Ezt tették a kínaiak a hun lovasok ellen, és ezt tette IV. Béla a mongol lovasok támadása után.
    Érdekes kérdés, hogy az a nép, amely háromszáz évvel korábban maga tartott Európának félelmetes bemutató előadást ebből a harcmodorból, hiszen fiai az „olasz csizmát” és az Ibériai-félszigetet is beszáguldották kitűnő lovaikkal, hogyan felejthette el ezt a harcmodort és az ellene való védekezést. Az a nép, amely a „De sagittis Hungarorum, libera nos Domine” (A magyarok nyilaitól ments meg minket, Urunk!) imára tanította Európa népeit, most szekerekből épít tábort a mongol lovasok ellen, melyet a mongolok tüzes nyilaikkal felgyújtanak, és a pánikba eső harcosokat lemészárolják.
    A mongol lovasok nem tértek vissza, a budai vár tovább épült. Az Anjou Róbert Károly idején özönlenek be hazánkba a nyugati világból a nomád lovasok ellen a perzsa királyoktól átvett és továbbfejlesztett páncélt hordozó lovasok.
    Zsigmond király (1458–1490) alapítja az egyetlen középkori magyar lovagrendet, a sárkány rendet 1408-ban. A rend jelvénye egy a saját farkába harapó sárkány. A lovagi torna is ebben az időben honosodik meg hazánkban. Jelentős építések, bővítések folynak ekkor a budai várban.
    Mátyás király (1458–1490) sokak által megcsodált és dicsért pompás királyi palotává emelte Buda várát. Magas színvonalúra fejlesztette Magyarország lovas életét, és ragyogóvá tette a magyar ló hírnevét is.
    Galeotto Marzio „helyszíni tudósítása” alapján elevenedik meg szemünk előtt Mátyás király és a cseh Holubár vitéz „Budán, a Szent Zsigmond terén” lefolyt lovagi torna párbaja, amely Mátyás győzelmével végződik. Galeotto azt sem titkolja el, hogy Holubár „erejére és testének roppant tömegére nézve csodálatra méltó” volt. Mátyás viszont „…közepes növésű és közepes erejű, de igen rátermetten üli meg lovát és annyira összenőtt lovával, hogy vele egyenlővel, vagy hozzá hasonlóval a mi korunk keveset látott. És hogy magamról beszéljek, annyi sok ezer embert látva, annyi sok földet bebarangolva, bizony nem emlékszem, láttam-e két embert, ki ennyire rátermetten lovagolna, csak Francesco Sforzát, Milánó hercegét és Robertót, San Severino urát.”
    Mátyás király korában alakul ki az országban a huszárság, amely a török megszállás alatt fejlődik ki. Ezt a fegyvernemet és harcmodort a magyarság terjeszti el Európában és a világban.
    Mátyás elfoglalja Bécset, és székhelyét 1485-ben Bécsbe teszi át. Ekkor Buda és Bécs között postakocsi-gyorsjáratot épít ki. Ez a Budát Béccsel összekötő út érint egy Komárom megyei kis községet, melynek Kocs a neve a mai napig. A Kocson élő ügyes mesteremberek olyan elmés – kocsi – szekeret szerkesztenek, amellyel különösen gyorsan és kényelmesen lehet közlekedni. Bertrandon de la Brocquiere flamand követ szavai szerint: „…ezen hat, hét vagy nyolc személy is ült, egyesek fedettek, nagyon szépek és olyan könnyűek, hogy kerékkel együtt akár a vállán is elvihetné egy ember. A hátulsó kerekek sokkal magasabbak, mint az elülsők, nagyon jól lehet bennük aludni és pihenni.” Ez a kocsi olyannyira népszerű lesz Európában, hogy ennek a kis községnek a nevét ma Európa minden nyelvében megtaláljuk. Erre utal az angol coach, a német Kutsche, a flamand goetse, a lengyel kocz, a svéd kush, a spanyol koche és az olasz cocci. A buda–bécsi gyorsjárat végállomásának helyére a budai Gyorskocsi utca neve emlékezteti a mai embert.
    A lovak sík terepi versenyekben lefolytatott próbája minden lovas nomád nép ősi hagyományához tartozik. Így van ez a magyarság körében is. Anonymus az A magyarok cselekedetei című művében írja: „Akkor Ond, Ketel és Tarcal keresztül haladtak egy Bodrog folyó melletti erdőn leggyorsabb lovaikon nyargalva, mintha csak versenydíjért küzdenének, s felértek egy magas hegy csúcsára. A derék Tarcal vitéz elsőként jutott fel a hegy tetejére, ezért ezt a hegyet attól a naptól fogva mind a mai napig Tarcal hegyének hívják.”
    Jókai Mór Egy magyar nábob című regényében szemléletesen írja le az akkor még életben lévő pünkösdi királyválasztás népszokását, amely lóversenyen dől el. A nomád lovas népek, például a mongolok, mind a mai napig a tavasz ünnepén nagy lóversenyeket tartanak.
    Az első magyar lóversenyről szóló hivatalos értesítés 1525. május 1-jén és 2-án kelt. Ekkor II. Lajos magyar király rendez Budán lóversenyt. II. Lajosnak az ország gyalázatos anyagi helyzete ellenére húsz kiváló versenylova állt a budai istállókban. A jeles eseményre a krakkói vajda is küldött öt versenylovat. Az előkelő hölgyek és urak a páholyokból élvezték a látványos eseményt, a futamok között a nádorispán és az egri püspök trombitásai, valamint cigányok muzsikáltak. A lovakat a király apródjai lovagolták. A futtatásokat feltehetően a Vérmezőn tartották, míg a királyi ménes a Tormás-mező (Kelenföld) mély fekvésű, zsombékos, kövér füvű rétjein legelt, ez a talaj futtatásra alkalmatlan volt.
    II. Lajos 1526. július 20-án Phrysius nevű fekete harci ménjén indult Mohács felé. Brodarics István szerémi püspök írja le, hogy ákosházi Sárkány Ambrus birtokáról indulva a király kedvenc fekete harci ménje, Pyrisius kidőlt a király alól, és kimúlt. 1926-ban Érden a régi római hadi út mentén emléktáblát állítottak az esemény megörökítésére.
    Ez az esemény felmenti a magyar lovat az alól a szégyen alól, amely II. Lajos halála miatt érhetné. A fekete fríz mén a nehéz páncélos lovagok lova volt. A király öltözete, fegyverzete Phrysius kidőlése után egy hasonló, nehéz, páncélos lovas alá való lovat kívánt. Nehéz felszerelésével egy ilyen ló valóban nehezen kel át a megáradt patakon. Ugyanakkor egy könnyű magyar lónak ez gyerekjáték, hiszen eleink sokszor nagyobb folyókon is átkeltek úsztatva
    Amikor I. Szulejmán 1526-ban a korszak legnagyobb létszámú és legjobban felszerelt hadseregével legyőzi a magyarokat, már Kelet legjobb lovaival vívja csatáit. Hiszen a Nyugat felé indított világhódító hadjárata előtt az oszmán birodalom maga alá gyűrte Kis-Ázsia, a Közel-Kelet legkiválóbb lovait tenyésztő türk és beduin törzseket. Nem véletlen, hogy ebben az időben egy főúrnak, úrnak való török, szerecsen (szaracén) lóért vagyonokat adtak, sokan életükkel fizettek érte.
    1541-ben II. Szulejmán csellel elfoglalja Buda várát, fekete-fehér lovát János királynak ajándékozza. Őt viszont János király magyar paripája ragadta ámulatra. A magyar főurak is azt állították, hogy a szultán istállójában nincsenek olyan szép lovak, mint a királyéban. (Igaz, a török főurak véleményét erről a kérdésről nem ismerjük.)
    Budavár visszafoglalására Savoyai Jenő lovas szobra emlékeztet a budai várban. Róna József szobrászművész barokk lóra ültette a törökverő hős hadvezért, a „szügyébe harapó” harci mén a hadvezér kemény kezét, elszántságát hangsúlyozza. Gróf Andrássy Tivadar lipicai ménje „állt modellt” a szobor lovának megformálásához.
    Benczúr Gyula csodálatos festményén (Budavár visszavétele) impozáns barokk lovakra ültette a budavári hősöket.

Gróf Sándor Móric négyesfogatán lehajt a budai Várlépcsőn

    Gróf Sándor Móric, az ördöglovas köti össze Buda nevét ismét szorosan a lóval. A rendkívül tehetséges, vakmerő és öntörvényű lovas lépcsőn megy le és fel lovával, szekereket ugrat át, a budai lépcsőkön lehajt négyes fogatával, átkel a zajló Dunán fogatával, egy angolt, aki arra kérte, mutasson olyat, amilyet még nem látott, azzal némított el, hogy szaggatott, meredek vágásokkal tarkított terepen a vad vágtában robogó lovak közé dobta a szárat. Igaz, a kocsi felborult, és az angol a bajnai kastély vendégszeretetét élvezte felgyógyulásáig, de „tudásszomja” kielégítésre került. Az ördöglovas egész Európában ismert alakja lett a kornak. A kor egyik krónikása azon kesergett, hogy az európai ember Magyarországot csak tokaji boráról és „bolond grófjáról” ismeri. Azt már kevesen tudják róla, hogy kiváló ízlése volt, és a művészeteket is bőkezűen pártfogolta. Báró Podmaniczky Frigyes írja Naplótöredékeiben: „Kíváncsiságból és örömtől áthatottan – mert nagyon kedveltem a lovakat – bámultam naponta délelőtt a Magyar Király Szálloda elé érkező számtalan fogatokat, melyek között mindig első és legszebb volt Sándor Móric grófé, a világhírű lovas és kocsisművészé, aki akkor ama palotában lakott, Buda várában, amelyben most a miniszterelnökség van elhelyezve.”
    1901-ben helyezik el a várban lévő lovarda elé ifj. Vastagh György Csikós szobrát. Az egészen kivételes képességű művész állatábrázolásban a világ legnagyobbjai közül is kiemelkedik. Az 1900-as párizsi világkiállításon a magyar mezőgazdaság bemutatóját gazdagító egyedi állatportréi óriási feltűnést keltettek. A Francia Akadémia Tisztikeresztjének kitüntetésével ismerték el tudását Párizsban, a szobrok egy részét a kiállítás után a londoni British Museum vásárolta meg.

    A ló háziasítását követően a lovak képzése két szálon indult el. Az egyik szál a nomád lovas népek módszere, amelyben a ló teljesen azonos értékű társ, a ló gyorsaságára, fordulékonyságára épül, a lovas a lóval teljesen összenő, vele szinte eggyé válik. Ez a harcmodor a gyors támadásra és a menekülés színlelésére épül. A másik út a lovas lovas elleni közelharcra képzi a lovat. Itt a teljes engedelmesség, a rendkívül fegyelmezett mozdulatok a meghatározóak. Ezt a képzést a görög Xenophón (Kr. e. 430–354) írja le először. A görögök a nomád szkítáktól tanulták el a lovak tudományát, de azt ebben az irányban fejlesztették tovább.
    A klasszikus görög ismeretek Bizánc bukása után jutnak el Európába. A két irányzat sokszor élesen szemben áll egymással. Európában a fiatal nemes ifjakat lovas akadémiákon tanítják a lovaglás művészetére, vívásra, táncra és a szellemes társalgás fortélyaira. Kevesen tudják, hogy Platón görög tudós attikai hősről elnevezett iskolája helyszínének neve, az Akadémosz korábban lett lovaglást tanító intézmények neve és csak később vették fel ezt a nevet a különböző országok tudományos központjai.
    A két különböző, sokszor egymással nagy csatákat vívó irányzatot először Bécsben egyesítették, amikor egy személyben Gottfried, majd Max von Weyrother vezeti a használati kiképzést irányító Campagne Reitschulét és a klasszikus alapokon álló Spanische Hofreitschulét is. Ez az egységesítés teremti meg a modern ló- és lovasképzés alapját. 1918-ig, a Monarchia összeomlásáig a magyar lovastiszteket is Bécsben képezik.
    1920-ban a Mária Terézia által alapított Magyar Királyi Nemesi Testőrség utódjaként megszületett a Magyar Királyi Testőrség. Ezen belül létrejött a Lovas Testőrség egysége is, így a ló ismét hivatalosan is visszakerült a várba. A lóállomány eleinte vegyes volt, később szürke arab lovakra cserélték, ezzel a lovas testőrök megjelenése egységesebb és sokkal látványosabb lett. Az egységhez 16 fő és 12 ló tartozott. A testőrség öltözetét Bocskai István, Rákóczi György, Thököly István és Rákóczi Ferenc harcosai által viselt ruházat alapján állították össze. A Monarchia felbomlása után a szigorú trianoni békediktátumok miatt a magyar lovaglótanár-képzés csak „pótló idomító keret” fedőnéven folyhatott (a budapesti Ferenc József laktanyában).
    Óriási szerencse, hogy a kiképzést a kiemelkedő tudású, európai hírű, kivételes személyiségű Josipovich Zsigmond irányította, aki Wiener Reitlehrer Institut tanári székét cserélte fel a Ferenc József laktanya poros udvarára. 1930-ban a képzés innen az újonnan megépült Örkénytábori Magyar Királyi Lovagló- és Hajtótanári Iskolába költözik.

A spanyol lovasiskola épülete

    Josipovich Zsigmond javaslatára ezen belül 1933-ban megalakul a magyar spanyol iskola. Vezetői és beosztott tisztjei különösen jól képzett lovasok. Vezetője, Hanthy László és helyettese, Hazslinszky-Krull Géza a bécsi spanyol iskolában nyerték továbbképzésüket, Szabadhegyi István a francia lovasképzés központjában, Saumurben tanulhatott tovább.
    1938-ban, egy igen jól sikerült bemutató után júniusban a magyar spanyol iskolát a budai várban helyezték el, és ezzel megszületik a Magyar Királyi Testőrség spanyol iskolája.
    Közben, 1935-ben a várban felavatják Görgey Artúr gyönyörű lovas szobrát, ifj. Vastagh György csodálatos alkotását (sajnos a szobor nem maradt meg, az összetört bronzot a Sztálin-szobor megalkotásához használták fel). Görgey szobra ismét áll a várban, de lovas szemmel messze alatta marad Vastagh György művének.
    1936-ban az Úri utcában felállítják Hadik András lovas szobrát. Ez sokak szerint a világ legszebb lovas szobra. A ló megmintázásához Vastagh György Bábolna két akkor leghíresebb törzsménjét, Gazal II.-t és Shagya XXV-öt használta modellül. A kettőből mintázott egy csodálatosan impozáns arab mént. Érdekes, hogy az élet ebben az esetben leutánozta a művészt, mert 1944-ben Gazal II.-nek született a Shagya XXV-ös mén egyik leányától egy fia, amely Gazal VII. néven a fajta egészen kiemelkedő örökítője lett. A szobor méltatását leghitelesebben művésztársa, Borsos Miklós szavaival végezhetjük el: „Élő remekmű… a mozdulatlanságban olyan feszültség rejlik, hogy az ember azt érzi, az elegáns lovasnak egy halk noszájára úgy megiramodna, hogy Napóleon újra futásnak eredne előle. Az arab mén tág orrlukai remegnek. Hadik elegánsan üli, mintha a bécsi szépasszonyoknak parádézna. Semmi bombasztikus póz. Semmi hősies. Intelligencia lóban, lovasban, mértéktartó szépségben áll előttünk.
    Finomságában valami olyan virgonc »huszáros« szépség van, amitől, százszor látná is, összeszorul a szívem. Becsüljük meg. Talán rákerül a sor és az elfelejtett mesterről is elkészül egy kiadvány. Tudom, sürgősebbek is vannak, meg modernebbek, de jobbakról nem tudok.”

III. Viktor Emánuel látogatása Budapesten 1937-ben

    1937 májusában az olasz király, Viktor Emánuel látogat Magyarországra. Lázár Károly testőrparancsnok javaslatát elfogadva Horthy Miklós kormányzó a királyt a Keleti pályaudvarról lovas fogatokkal viteti fel a várba. Az első javaslat szerint az eseményt az összes állami ménes által összeállított fogatok segítségével rendezték volna. Pettkó-Szandtner Tibor, aki ekkor a bábolnai ménes parancsnoka, kiváló, nemzetközi sikerekkel rendelkező fogathajtó, emellett az ősi magyar fogathajtás minden titkának kiváló ismerője, amit 1931-ben megjelent, Magyar kocsizás című kitűnő könyvével is bizonyított, másként vélekedik. Ő azt állítja, ha ezt a javaslat szerint rendezik, akkor ez az egész esemény olyan lesz, mint egy falusi lakodalom, ahová mindenki a saját fogatával érkezik. Az ő javaslatát fogadják el, miután vállalja a fogatok összeállítását és kiképzését is. Végül – valamennyi szürke arab és lipicai lovakkal fogatolt – öt ötös és tizennégy négyes fogat viszi fel a várba a vendégeket és magyar kísérőiket. A fogatokat a lovas testőrség lovasai kísérték. Pettkó-Szandtner Tibor írta emlékirataiban erről az eseményről: „Mátyás király óta nem látott Buda vára ilyen magyar királyi bevonulást, mert bár a bécsi udvar spanyol és osztrák parádéi gazdagabbak, s pompásabbak voltak, de ez valóban az utolsó, kis, legapróbb részletéig is, még az oldalt varrott magyar csizmákig is tiszta, hamisítatlan tiszta stílusban rendezett magyar felvonulás volt.”
    A visszautat ugyan autóval tervezték, de az olasz király az utolsó napon megjegyezte, alig várja, hogy ismét láthassa a szép lovakat és élvezhesse a kocsikázást, így meglepetésszerűen igen rövid idő alatt újra kellett szervezni az egész felvonulást, amely simán, sikeresen zajlott le.
    A várban sok kiváló lovas ember lakott a legutóbbi időkben is. A Dísz téren lakott Jankovich Miklós, Fehér megye utolsó főispánja, aki levéltári kutatásaival a magyar ló történetét sokoldalúan tárta fel. Pferde, Reiter, Völkerstürme című kitűnő, a Bayerischer Landwirtschaftsverlag kiadásában Münchenben megjelent könyvében nemcsak méltó emléket állított a magyar lovas hagyományoknak, hanem, szemben az akkori „hivatalos” tudományos felfogással, az elsők között foglalt állást a magyar ló turáni eredetével kapcsolatban. Ezt később Bökönyi Sándor, az MTA Régészeti Intézetének igazgatója is igazolta, aki több ezer lócsontot azonosított a Rajnától az Altaj hegységig.
    Az Úri utcában, a Hadik-szobor szomszédságában lakott a kiváló ugrólovas, Szepessy-Schaurek Ottmár, aki sok nemzetközi verseny győztese, az 1936-os berlini olimpia díjugrató csapatának is tagja volt. Később ugyanebben a lakásban lakott Szemere Csaba kiváló díjlovas és edző, aki határtalan tudását nagy szeretettel adta át tanítványainak.
    Lejjebb az Úri utcában lakik ma is még Gencsy Tibor huszártiszt, kiváló akadálylovas, kemény, férfias, markáns alakja a magyar lovas világnak.
    Néhány szóban emlékezzünk meg a Magyar Királyi Testőrség kiváló lovasairól. Hanthy Lászlónak Lajos bajor királyi herceg segített München mellett elhelyezkedni. Hazslinszky-Krull Gézát néhány évi mezőhegyesi edzősködés után a holland király invitálta meg, és haláláig a holland királyi udvar lovasedzője volt. A beosztott lovasok közül Magyar Imre emelkedik ki, aki nemzetközi eredményekkel, majd eredményes edzői működésével segítette a magyar lovassportot. Ez a sportág még ma is nyögi annak a súlyos veszteségnek a következményeit, hogy legkiválóbb lovasainkra, mert katonatisztek voltak, az akkori vezetés nem tartott igényt, üldözték, lehetetlenné tették őket, ha egyáltalán sikerült életben maradniuk.
    Kevés embernek tűnik fel, hogy a bécsi kaputól a fehérvári kapuig a bástyafal mentén egy keskeny út húzódik, a Lovas út. Feltehetően onnan kapta nevét, hogy a szélesebb kocsin is járható utakat a fogatok használták, ezt a keskenyebb utat viszont inkább a lovasok vették igénybe.