Sédy Ágnes

Az úr, úgy tűnik, rettentő precíz lett

Mind, mind, mit jól megcsináltál, üres,
és kongva bong, vagy fordítva – mi lesz,
ha így hagy itt téged a védtelen,
ki kóborolva jár, ki névtelen;
és italodról ennyit: szűrt egem,
mely nem bódít el, nyeld bár, és nekem
közöm se hozzá; és hozzád csupán az,
hogy nem kérdezel már, s ez néha fáraszt,
hisz eljátszottam annyiféle választ,
és nem talál a google sem egy váteszt…

Látod, egészen billentyűzetarcú lettél.
Magad vagy. Akár nadrágodon a nett él.
S egy újabb korszakodból pillanat, jel,
hogy nem tudod: mellőled kid maradt el.

H. Heine nyomán

Én úgy tudtam, Bertrand de Bornból
már volt egy, nem is olyan messze,
s hogy sajnos, mély sajnálatunkra,
valószínűleg porlad teste.

E mása itt mégis egészen
eleven és oly bőven árad;
nem tudok újságoshoz lépni,
hogy meg ne lássam, mint bont szárnyat.

És dallamára megcsikordul
ezüst eszcájg a porcelánon.
Bertrand de Born, a trubadúr él!
Hogy vágná végre Senki szájon.

Talán

Talán minden részlet fontos, talán.
Hogy hogyan nyílik szét a délután
mint bábelőadáson (sűrű hajchő)
a függöny egy vasrúdon és palán

egy hirtelen, egy durva mozdulattól.
Talán legjobb lesz elnémulni, s attól
a perctől kezdve – Valóban. Csak. Figyelni.
Tömeg verődik. Szőlőszemnyi vakfolt,

mely a kitérdelt köztéren hajózik…