Milan Jesih

[én a nagy ősmadárban hiszek]

Én a nagy ősmadárban hiszek,
aki ódivatúan buggyos nadrágban, büszkén,
kényelmesen az udvaron fel-alá jár-kel
és akit tyúkok kotkodákolása bálványoz,

és hiszek az ő kétkedő igazában,
amikor az ég alól a trágyadombról kukorékol,
mintha élvezet keveredne kukorékolásába,
bár vakító képe mintha egy pillanatra köddé válna,

hosszú idő után az ősfőnix ismét magához tér,
mint egy végső élőlény, aki a semmiből jött elő,
felismeri önmagát és megtekinti kórusát,
mely kotkodálásával bálványozza őt –,

megvallom, a nagy ősmadárba vetett credóm
– senkiházi fióka, évszázadok óta a pelenkában –
óriási kezdeti ősszavába,
mellyel torka mélyéből engem előcsalt,

hogy mindig szélsőséges határeset legyek;
a csőrét tél közepén jéggel élező madárba,
a vidéken túl és a metaforán innen,
aki ha csak egyszer belém csíp, már nem is létezem.

Lukács Zsolt fordítása

Milan Jesih Ljubljanában született 1950-ben. A szlovén posztmodern költészet egyik jelentős képviselője, drámaíró, nyolc könyve jelent meg. Angolból és oroszból fordít. Szülővárosában összehasonlító irodalomtudomány szakot végzett. Jenko- (1991 és 2001), Veronika- (2001) és Prešeren-díjas (2002).