Bohár András

Plótinosz álma

Plótinosz álma: metafizikai költészet

vizuális emlékek: a tér-idő kontinuum felfüggesztése

       i am a man
       y
       kossuth l. u. 17.
       1994. jún. 12.

mobil költészet: fogalomköltészeti zárójelek

        életem hasishajó a múló időben
        art saves lives
        the exhibition
        eurofil
        reneszánsz struktúra
        vernunft
        no
        der weg ist das ziel
        in style
        ice cream
        der traum vom traum
        közvetlenül árvaságával tüntet

a század-végek, ezred-végek közeledtével
felfeslő teória-utániságok meggondolása

lehet apokaliptikus csodavárás,
romantikus töredék-egész apória
vagy posztmodern szupereklektika

a fogalomköltészetről szóló beszéd maga is fogalomköltészet

a valóság nem-létező tartományainak megnevezése,
különleges teremető aktus elő-érzete

a világ-idő szuverén kezdete

mag: héj nélkül

potenciális gyönyör

a meg-nem-valósult ábrándok mindenkori tökéletessége

a valóság létező tartományainak tagadása

létünk határpontjait megkísértő mozdulatsor

héj: mag nélkül

a gyönyör utó-érzete

a megvalósult ábrándok mindenkori tökéletlensége

az egy-ről és a kettő-ről szóló történetek kizárása

a fogalomköltészet önmaga állítja csapdáit

világos pillanatainkban tudjuk:
képzeteink, képeink megcsalnak

azonban a megcsalatásról mégsem tudunk lemondani

fax-költészet: rámutatás, elmozdítás, rögzítés

a művészet figyelemelterelő mozdulatai:
a tudomány előtti alapstruktúrák leírása

a természetes közeg megformálása:
az életvilág hangoltságaira való figyelés

a hétköznapi érintkezési formák érzékiesítése

a látás azon tulajdonságainak kiemelése,
amelyek túlmutatnak hétköznapi koordinációs technikáinkon

érzékelő és érzékelt
egybejátszására ismerhetünk (marleau-ponty)

a dolgok közé szorított látásnak
elülső és hátulsó oldala éppúgy van, mint múltja és jövője

a látás önmagát beteljesítő folyamata
eloldódik lényegiségétől

újra egybeláthatjuk azt, amit csak időlegesen,
a dolgok és magunk kedvéért szakítottunk szét

reduktív költészet: a negatív hangoltság közelítései

tárolási alak:
valaminek a lehetősége-lehetetlensége

munkaasztal:
a teleológia mozzanatok formálódásának helye
és a tevékenységhez kötöttség szimbóluma

lépcsőházi állvány:
a folyamat pillanatszerűsége,
a szüntelen helyváltoztatás pragmatikája

munkapad:
a szűnni nem akaró munkálkodás újabb bizonyítéka

lépcsőházi álló létra:
a cselekvés horizontjának megpillantása

állvány:
a pillanatnyi meditáció után

álló létra:
az antropológiai dimenzió hiánya: teljes szabadság

egyenes létra:
az autonóm eszközhasználat előestéje

kitámasztott létra:
a zászló a nyugalmi állapotot jelzi

akasztós létra:
a különböző életvilágok dinamikájába
beleolvad az ember

alacsony deszkatámasz:
a hétköznapok újabb rekvizituma

kétszintű lépcsőházi létra:
az esztétikai és az egzisztenciális mozzanatok
ismét egymáshoz közelednek

destruktív költészet: a szabályok újraírása

óra áll:
a világidő kezdete, egy erőteljes gesztus

indul:
a körirányú karmozdulat lefelé irányul

szabálytalan:
már benne vagyunk a történetben

1. próba:
ez még nem megpróbáltatás

lévő:
kéznél

les, személyi hiba:
nem ugyanazt a játékot játsszuk

őrizet:
magára az aktusra figyelünk

játékkésleltetés:
holt idő előtt-után

globális költészet: a metafizikai konstrukció története

a filozófiai destrukció számára megközelíthetetlen
metaforikus ős-robbanás, emlék-előttiség:
csak a következményeket ismerjük

a teljes gondolati horizont

zene, kép, információ:
a globális kommunikáció erőszaktételei
avagy a gyengéd visszavonulás

éppígylétünk antropológiai kockázata

még képzeletünkkel létrehozzuk a megjelenő szimbólumot
de már tudjuk,
amikor felrajzolódik:
senki sem látja