Veress Zoltán

Két keserves az Erdélyi Panoptikumból

Apáczai Csere János

Apáczai Csere János
híresebb, mint a mészáros,
kiről az a nóta szól, hogy
„Kolozsváros olyan város”.

Pedig ő is abban lakott,
diákokat oktatgatott,
és aközben egy kis magyar
logikácskát írogatott.

Nem szerette a sok piát,
sem sok piás atyjafiát,
úgy mulatott, hogy megírt egy
magyar enciklopédiát.

Hálából a sok goromba
pap bezárta egy toronyba,
onnan szórta szét a fényét
a világba és a honba.

Apáczai Csere János,
elménk tőled lett világos.

Kós Károly

Ezermester írónk,
építőnk, Kós Károly,
kelj ki házsongárdi
sírköved aljából,
kiáltsd el még egyszer
bölcs Kiáltó Szódat,
hangosabban, hogysmint
akkor kiáltottad!

Kik akkor hallották
– tán fél Erdélyország –
az ibolyát immár
alulról szagolják;
nekünk, kik még élünk,
ha szavad nem biztat,
felülről se kedves
az ibolyaillat.

Itt egyszeri szóra
nem mozdul meg semmi,
Kossuthnak is kétszer
kellett volt izenni;
kiáltsd el még egyszer
a Kis-Szamos felett,
hogy aki akar: tud,
s ki tud: annak lehet.