Sebők Éva

Pax vobis

Ez a békegalamb csőrében nem olajágat
hanem füstölgő békepipát hoz – kéken
füstölgőt – szépen s odaadja

az első jöttmentnek ki útjába akad
– hadd szívja. Szívja is az szívja
– ipafai fapipa helyett – magányosan

társtalanul s nyugtalanul. Vajha
legalább egy szívbe – az ő szívébe –
beköltözne tőle a béke... merengek

Bé-tizenkettes injekciókkal próbálom
erősíteni alultáplált illúziómat –
vagy ne tápláljak illúziókat?

Felebarátomban a mag-meghasadás elve
érvényesül: mosttól egyik fele barátom
másik fele belefojtana egy kanál vízbe.

A legközelebbi békegalamb már csupán
kis gyertyát hoz csőrében – kicsi
gyertya – melynek lángját szellő is

kiolthatja. S az azt követőnek
csőrében nem lesz semmi. Nagytestű
fekete madár lesz s egyszerűen
csak átrepül fölöttünk

Hiánytalan

Ha képes vagy ezerféle színből-
szagból-hangból meg ezerjófűből
kikeverve elegyítve-vegyítve

úgy alkotni meg egy világot
hogy abból magadat már eleve
kiszűröd – nincs – elvitte a cica –

és ez már nem vágyálom-lázálom
– nem hiányzol többé magadnak –
akkor desztillálódsz át szellemivé

– hitből lettél ember – hitté
leszel – s akkor már csak annyit

mondasz – kívül-állón és felül-
emelkedetten: ez – világom.
Ez a világ – melyben gyönyörködöm