Móritz Mátyás

Búcsú az élettől

1910. szeptember 22–2006. szeptember 2.

Még igazán fel sem kelt a nap
és fájdalmam sokakkal közös
lett – most már elhunytnak tartanak
– hirtelen minden olyan hűvös

Benned már nem háborog a vér
a sors most nem tudom merre vet
hogy az utadon most ki kísér
– bámulok csak a papír felett

A szembogarad, hát lecsukott
nem tudom, belőled mi marad
lesz sok szép beszéd, írás, lucsok
és ezerszám, görcsös gondolat

El is morzsolnak pár műkönnyet
és majd tettetik sokan a bút
díszkiadásban adnak könyvet
és talán kapsz egy műkoszorút

Ez a módszer, ez a kórtünet
pár magazin műsor elővesz
(nyomodban kaszás már nem üget)
emléked három napig se lesz

I-vel írják majd a nevedet
és kutatják titkod titkait
jobb hogy ezt nem látod – nevetek
– már tizenhat perce nem vagy itt