P. Papp Zoltán

Kettős látás

mióta beléptem a körbe
csak kifelé vágyom
mióta távcsövem van
nem érdekelnek a csillagok

mióta eszmélek az életben is
csak a halál izgat
hiába hisz’ e kettős látásban
elvész az elme

vers: színek villanások zenék
egy kis elemózsia e
denevérrebbenésnyi útra
így is úgy is elég

Szóképek násza

Ha van nász egyáltalán
felhőlomb suhog éjszaka van
fénykottákon ring a csönd
sötétben lopódznak a percek
iszapnehéz álmok állják el az utat

ha van kiút egyáltalán
s nem térszűkület tán mint
sikongó öröm a fájdalompalettán
ha van öröm egyáltalán
s nem csak az érzetek tűnő tánca

megszólal egy pánsíp
mögötte furulyák fuvolák
tilinkók lélegzik a dallamot
ütőhangszerek lüktetik a ritmust
a zene már kész

ha van hang egyáltalán
a némafilm ideje lejárt kép a
képtelenbe vált valami még
folytatódik veled majd nélküled

mint fiú az apát
a vers
ha van szó egyáltalán
tovább írja magát