Barcs János

Te honnan érkeztél?

– Egy lengyel lánynak –

Házak, falak, szétlőve sírtak.
gondod beleroskadt;
emberi fájdalmadban sikoltottál
amikor kimondtad. –

Te honnan érkeztél gondod hozva,
sorsoddal nem békélve?!
A Magyar Forradalom viharában
gondolva – a télre?

Gyilkosok lőttek ártatlanokra
s fölszikrázott a vér...
Álltál a rettentő vérviharzásban: –
S benned vérzett a tér...

Arcod a kék égre fordítottad:
halott magyarok felett:
és sírva fohászkodtál Istenedhez
kulcsolva a kezed.

(Budapest, 1956. november 2.)

Merengve

– Egy polszki lányra emlékezvén –

Könnycsíráiddal küszködve
merengőn hallgattalak
amig körülünk közben
vért virágoztak az öreg
géppuskázott kőfalak...

Puskaporos ködöt láttam
fölöttünk „Raták” szálltak
de tudtam a jövendőt
hitemben megerősödvén: –
S közben – ránk-kiabáltak...

(Budapest-Zugló, 1956. november 19.)