Szülei: Józsa György gépészmérnök, Herszényi Márta tanár. Mindketten erdélyi születésűek.
Felesége: Székely Éva tanár.
Gyermekei: Márton (1968), István (1980).
Tanulmányok:
1955 Művészeti Gimnázium, Budapest, festő szak. Magyar Iparművészeti Főiskola, Budapest, szobrászdiploma. Tanára Borsos Miklós volt.
1961-től szobrászművész és tanít a Magyar Iparművészeti Főiskolán. 1963-tól tanársegéd, adjunktus, 1981-től egyetemi docens, 1992-től egyetemi tanár, a plasztikai osztály vezetője. 1997-től plasztikaműterem-vezető.
2004-ben ment nyugdíjba.
A negyven év oktató munkája során és a szakmai tevékenységében is a hazai vizuális kultúra elterjesztése, fejlesztése volt a célja.
Munkáiban a kifejező újkonstruktív irányzat követhető nyomon.
Az Iparművészeti Egyetemen hatékony formatani programot és oktatási módszert alakított ki, és elfogadott rendes tantárggyá tette a rajz és mintázás mellett az úgynevezett formatan tárgyat.
1968 óta nyaranta Szigligeten él és alkot.
Jelentősebb köztéri alkotásai:
1974 Szeged, a Biológiai Kutató Intézet előtt a Gömb térplasztika (rozsdamentes acél, 300 cm)
1980 Balatonfüredi Szívkórház, Háromkaréjos plasztika (rozsdamentes acél, 180 cm)
1985 Budapest, a Karolina úti Haematológiai Intézet előtt a Lüktetés térplasztika – nyilvános szoborpályázat elnyerése (rozsdamentes acél, 700 cm)
1989 Szeged, az Új Klinika központi aulájában Mobil plasztika (rozsdamentes acél, 2200 cm)
1990 Budapest, a Kunigunda utcai új tv-stúdió előtt a Vízjáték (rozsdamentes acél, 600×300×240 cm)
2000 Székesfehérvár központjában a Millenniumi emlékjel – nyilvános szoborpályázat elnyerése (rozsdamentes acél, gránit, 300×300×240 cm)
2002 Paks: Dinamika szökőkútplasztika (rozsdamentes acél, 270×270×270 cm)
Díjak:
1968 Balaton Nyári tárlat szobrászdíja
1975 Képző és Iparművészeti Lektorátus Nívódíja
1987 Munkácsy-díj
1991 Koblenz, Handwerkskammer Fém és fény című kiállítás különdíja
1999 Apáczai Csere János-díj (tanári tevékenység elismerése)
